Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Művészettörténet - Kemény Katalin: Arc – maszk – ikon

366 KEMÉNY KATALIN dern maszk, akár a maszkabálon viseljük, akár kényszerűen már-már vonásainkkal összenőve, természeténél fogva groteszk, mint minden, az egész rovására hangsúlyozott rész, ez esetben tulajdonság. A nem nyílt arc kivétel nélkül maszkszerű, akár a barbár törzsek fenyegető totemmaszkjai. A politeizmus az egyetemes szellemet csak korlátozott és töredékes alakban tudja érzékelni. A maszk úgy, ahogy ma ismerjük egy abszolút arcnak múlandó torza, és naiv fontoskodás lenne a „legrégibbet" keresni. De a régiségben tudunk egy paradigmaszerűről. Az egyiptomi maszk rituális szerepe közelebb visz a maszk más voltának megértéséhez. A halotti maszk az ember szellemének utolsó kép-megnyilatkozása, de mivel utolsó, már túl is néz az új keletkezés, az átalakulás irányába. A múmia arca valóban a másik arc, az ember szellemi arca, amellyel a túlvilági bíró előtt kíván megjelenni; ezért mondja az elköltözött a Halottas könyv szerint: Ra (anap) vagyok, azonos veled A maszk eltakarja az egyedit és felveszi az archétipikust, az istenarcot. A múmia arcát nem azért takarják maszkkal, hogy az itt viselt arcot megörökítsék, hanem hogy a szellemi prototípust, amelyben reinkarnálódnia kívánatos, így vezetőjéül adják. Ez a kifinomult szellemi kép játszik szerepet a lélek későbbi fejlődésében. A maszk az egyedinél univerzálisabb, tehát magasabb énjéhez közelebbi emberarc szublimálja az elszálló életleheletet, s ezzel összekötőként szolgál a földi és égi világ között. A szakrális maszk ahelyett, hogy összezsugorítaná a tudatot, kitárja annak lehetőségeit a szellemi alakzatok realizálására, anélkül, hogy bármelyikkel véglegesen korlátozná ; segít személyiségében megvalósítani az időtlen, a személytelen szellem potenciáit. És ismeretes, hogy a görög színház proszoponja sem más, mint összekötő és közvetítő maszk, amelynek szemnyílásán át a magasabb hatalom látja az emberi történést, és szájnyílásán át megszólal. A klasszikus maszk, amelyen át az istenség szava hallatszik (per-sonat) nem szenvedő, a modern igen, mert egyetlen keretbe korcsosít, s ezáltal magasabb énünk megnyilatkozását elfojtja. Az archétipikus képek azonban, ha el is torzulnak, épp mivel belénk írott gyökerek hajtásai, kitörölhetétlenek, s egy idő után levedlik magukról a rájuk tapadt járulékokat, hogy eredeti mivoltukban éledjenek újjá. Ez valószínűleg törvényszerűen akkor következik be, mikor az álarcok sorvadásukban véglegesen leleplezik ál voltukat, de, már amint az démonok természetéből következik, haláluk előtt még végső dühvel fellobbannak. Ez a századforduló nagy eseménye: egyrészt a megkopott álruhák alól kikandikáló, az érzékenyekben baljóslatot sugalló leselkedő gonosz indulatok; másrészt éppen az érzékenyebbek megfordulása valami ősibb, tisztább létforma felé. A századforduló jelentékeny íróit, zenészeit, képzőművészeit mind ez a leleplező s egyúttal hitelest kereső magatartás jellemzi, a re-volutio. Az ősibb, igazabb keresése, nem egyszer fordított eredménnyel, éppen a fékezetlen démoni erők dicsőítésével, a meg nem romlottnak vélt primitívek felé fordul. A modern festők a maszkot a primitívektől kölcsönzik. A húszas években alig akad festő, akinek műteremfalát valamely afrikai törzs maszkja, hol ennek is csak utánzata ne díszítené. De vannak, akik a maszk valódi jelentőségét megértik. Redon megfesti a lélekharangot kongató maszkot és Ensorral együtt érezteti a maszk kultikus jelentését. Vajda Lajos nyílröptű rövid életpályáján megkülönböztetik az ikon-periódust követő maszk-korszakot. Tüzetes megfigyelés viszont inkább azt mutatja, hogy a maszk-probléma egész pályáján végigkíséri. Már a korai kollázsok tendenciája; a képek összevágása, összeállítása tiltakozás a világ maszk-arca ellen. Ez az időbeli kiindulás: íme, a dolgok összekeveredtek. Ez a pozitív támpont is: mögéjük, beléjük, kell nézni, rétegeiket lehántani és főleg szembenézni velük ; új lehetséges kapcsolatokat keresni köztük, szabadabbakat, igazabbakat. A dolgoknak arcuk van, az arcot maszk takarja. Nemcsak a Kéksapkás fiúban, a Bálványban, sőt nemcsak az egymásba rajzolt fejekben, ahol az egyik a másik szemével néz, s a másik az elsőn, vagy harmadikon át, hanem a belső tájképek legtöbbjében látjuk a maszk két üres szemét, ami a tájnak belső távlatot, értelmet ad. Ha azt mondtuk, hogy a Vajda-vonalak küzdelme a megsűrűsödött tus — és szénrajzokban a szárnybontás, úgy más viszonylatban megismételhetjük, küzdelem a saját maszkjukból való kibontakozásért. Az ikon A maszk azért a „másik" arc, mert van mögötte egy másik, és még egy másik, akár az egymásba illesztett játékdobozok, ha egyet kinyitunk, benne a kisebb, a még kisebb, míg végül a legkisebben a gyermek megtalálja a dobozrétegek rejtette apró porcelánbabát. És ki is kell bontani, lefejteni, mert a maszk, amelyik senkit sem rejt, amelyen senki sem szól át, bálvánnyá merevedik, azaz elveszti részesedését az esszenciában, aminek létét köszönheti, amit burkol, és — leszárad róla. A maszkoknak is megvan a maguk hierarchikus rendje és fokozata. A rétegek száma a világ számával azonos, azaz számláihatatlan. Lehet a napraforgó a napnak virágképe, de maga a nap is csak szimbóluma, kifejező s egyúttal enyhítő, takaró képe annak a fénynek, ami már megvakítaná a földi szemet, annak ami már túl a képen. Élet nincs életadó esszencia nélkül, de a megnyilatkozott élet az esszencia teljét nem viselheti. Ez az, hogy töredékek vagyunk, és ezen alapszik a hierarchia, az esszenciában való részesedés mértékén. A maszk a lét hierarchikus tudatának plasztikus formája. Itt találkozik az ember isten éhsége (amit általában, de ritka esetben helytállóan, vallásnak mondanak) elválaszthatatlanul a művészettel, az ember elemi képalkotó eszközével és tettével, a metaforával. A megmerevedett maszk elleni védekezés az Ó-Testamentumban a bálványok lerombolása, de azért ott is megmarad egy: a próféták mint Isten maszkjai, akiknek szaván át megszólal. A maszk tehát védelem s egyszersmind közvetítő. * A művészettörténet szerint az ikon stílusa az egyiptomi múmia-portréból származik s az ugyancsak kulti-