Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

342 ZENTAI JÁNOS húzza ki gatyájából a madzagot, azzal kösse be az ajtót, a kulcslyukba pedig dugjon egy gerezd fokhagymát. Ettől aztán nem is tudott bemenni, de akkor egész éjjel űzte-hajtotta az udvaron a kutyát. A kutya reggel, mikor kinyitották az ajtót, rémülten szaladt a házba, úgy meg volt ijedve, hogy két napig nem mert kimenni. A családja vége is elment a halottíró asszonyhoz megtudakolni, mi is van a halottal. Vele azt üzente (a révületbe esett asszony által írásban szoktak üzenni a halottak): A szőlőhegyen kell bolyongnia pincéről-pincére és amikor be-bemegy egy pincébe, a mindenfelé őt kísérő ördög mindig ráhúz egy hatalmasat a botjával. Megüzente, hogy melyik napon, azokat a kulcsokat, amelyekkel a pincéket szokta kinyitogatni, amikor még nyestezni járt, ássák el balra a fejfája mellé. Meg is tették, s többet nem is jött. A halott hazajárása ellen ismerték még a következő eljárást: Fődfazékba (cserépfazék) tisztavízben borsót (bab) kell főzni. Mikor megfőtt, a csávással (moslékos vödör) beleöntik a disznók vályújába. Akkor többet nem jön haza. Gyász. A század elején a gyász színe még a fehér. A fekete az 1920-as évek elején kezdett elterjedni, amikor a népviseletet is elhagyják. Ablakról, ajtókról leszedik a függönyt, az ágyakat ajászos (gyászos) lepedővel vonják be. Ez így tart az egész jász alatt, ágyat, asztalt fehér lepedővel takarnak be. Öregeket, nagyszülőt 3—4 hétig, kicsi gyermeket (7—8 éves korig) 3—4 hónapig vagy még gyakrabban egy évig gyászoltak. Asszony a férje után esetleg tovább is „jászba vaót" tudnak hét éves gyászról is. Ha valaki korán letette a gyászt, megszólták. Az egy év letelte előtt az özvegy nem mehetett férjhez. Férfiak, úgy látszik nem szokták ilyen szigorúan venni a gyászt. Erről mondták: „Temetőig jaj nekem — haza felé van nekem". Persze szükség törvényt ront, azért volt eset, hogy temetés után két hónapra esküvő következett. Például olyan férfi esetében, akinél kicsi gyerek maradt vissza, és nem volt asszony a háznál. Az ilyet a közvélemény is megbocsátotta valahogy. Férfiak, nők tiszta fehérben járnak a gyász ideje alatt. A ruha anyaga is egyszerű, vászon vagy lenes (lenből szőtt). Az asszonyok а fejeruhát simán kötötték nem tettek alá szivacsot (fejkendő alá tett kéreg, vagy karton, mely kifeszíti azt, nem lapul össze). A biklán a gyász ideje alatt csipke nem lehetett. Illetlenség lett volna zajos mulatságban részt venni. Ha mégis elkerülhetetlen volt, például közeli rokon lakodalmán, akkor ott is látnia kellett mindenkinek, hogy az illető gyászol. Nem táncolhatott, énekelhetett. A halott emléke Reformátusoknál általában nincs olyan temető-, ill. halottkultusz, mint a katolikusoknál. A temetők külsejére Rádfalván sem fordítanak akkora gondot. Évente legalább egyszer, leginkább tavasszal, feltisztítják a sírokat, virágot ültetnek rá. Sírbolt, kripta csak néhány van a temetőbe, azok is kezdetlegesebbek, csak 3—4 koporsó a férőhelyük. Egy-két sírt vaskerítés övez. Kő és márvány síremlék több is van, de uralkodó a fejfa. A gyászolók ki-kijárnak a temetőbe, szeretteik sírhalmához, fejfájához, különösen az idősebbek. Ugy hiszik azonban, hogy nem jó sokat siratni a halottat, mert akkor vízben fekszik. Temetőből nem szabad virágot hazahozni, mert a halott eljöhet érte. Halottak virágát nem jó szagolgatni, mert aki ezt teszi, elveszti a szagló képességét. A gyászoló is csak megvigasztalódik idővel, ha említik a halottat, csendes megnyugvással mondja: „Nyugosztalja az Isten". Ma általános tünet, hogy a népszokások erősen megkoptak. A halálozás körüli népszokások azonban úgy látszik, szívósabban öröklődtek át napjainkra. Inkább csak külsőségeiben szenvedtek nagyobb változást. A városi divat elterjedésével, ahogy eltűnt a népviselet, a halott ruhája is megváltozott. Vannak öregek, 75—80 évesek, akiknek megvan a halottas ruhájuk, eredeti népviselet, de haláluk esetén már a mai divat szerinti ruhájukban temetik el őket, a régi ruha csak melléjük kerül a koporsóba. Ugyanis a koporsóba még ma is sok mindent tesznek a halott mellé. A koporsó már kereskedelmi áru, ugyanígy a koszorúk is. A fej fára már nem kerülnek a régi holmik, hanem a városban is divatos koszorúk. A virrasztó még megvan, és bár kevesebben látogatják, szinte teljesen úgy folyik le, mint régen. A koporsót ma is úgy állják körül, úgy számolódnak, siratnak, csak talán kevésbé hangosan. A siratóasszonyok alkalmazása, mint láttuk, már a múlt század végén megszűnt. A halotti tort változatlanul megtartják. Végeredményben a halotti népszokásokban lényegesen tartalmi változás nem történt.

12 12 Adatközlők: Ács Lajos, született Rádfalván 1902-ben, 9 holdas. Kamu Jánosné, Nagy-Kovács Zsuzsanna, született 1884-ben Rádfalván, 24 holdas. Kasza Józsefné, Csöme Anna, született 1872-ben Kóróson, 6 holdas. Kovács Sándorné, Balog Márton Anna, született 1896-ban Kóróson, 10 holdas. Szekeres József, született 1890-ben Rádfalván, 23 holdas. Szekeres Józsefné, Sós Julianna, született Diósviszlón 1891ben. Tóth Jánosné, Bonyár Julianna, született 1902-ben Rádfalván, 21 holdas.