Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

A SZÜLETÉS, A HÁZASSÁG ÉS A HALÁL NAPSZOKÁSAI 339 bánatba merült gyászoló szíveket. Engedjétek meg hogy egy két szót szóihasak mindnyájunk nevében, köszönetet mondjak Köszönjük a hozánk való szívesek tekét, a mejben minyájunkat részesíttetétek, az úr fizesen meg néktek érte bőven mielőt magához felhívna az égbe. Édes jó Istenem szépen kérlek téged te segítesz ezen a szomorú ház népen, küld a vigasztalás angyalát hozájuk, örömet hoz uram ne ij csapást rájuk te pedig elköltözőt kedves halót alugyál békével álmaidat nezavarja hátra hagyot szereteid jövője. Az úr adjon ate testednek csendes pihenést a földbe, lelkednek pedig örök üdvöséget odafen a menybe. Istenem nagy a te felséged az egész világ alkotmánya. Méltány imád, és csudált téged mint kezed csinálmánya, a vad erdők rengetegjei ! a havasok setét völgyei, minden a mi mozog és él, így kiált hozád ha a nap felkel és lemén Mi atyánk ki vagy a menyekben. Tepedig szerettetel tekéntesz népednek ezen bánatos lakhejére az égi kárpitok intesz hogy hűlj on áldás a földre enged uram és enged hogy múljon a sötét had lásuk a vakság enyészettét akor annak aki búban merül homloka víg mosojgásra derül, minden vigad, minden örül menyei lakásod körül. Teremtményid szózatja buzgó szível hangosztatja szenteltesék meg a teneved. Te aki csupa szerettet vagy kinek jóságod ojan nagy hogy mi azt kinem beszélhetjük, csak kebled méhébe rejthetjük, jőjön el a teországod. ó de még akorse vétkezünk bús inség lánczai között, a minden napiért hozád esedezünk, ha hozád sóhajt az üldözőt uram ! uram ! nehadjel benűnket, ad meg minden napi kenyerünket. Nenézd uram hogy a földiek vétkesek a te jóságodra nem érdemesek gyarlóság a mi sajátunk de bocsás meg mindeneknek mert mi is megbocsátunk a mi elenünk vétkezőknek uram ! uram én erős kővárom tőled segedelmet várok, a mulandóság porpárnáin éjeién komor éjszakáin keresztül törve tekintetűnk hozád egy jobb világba sietünk hozád óte ég és föld alkotója, a teremtés bölcs igazgatója aki osztogatad az életet, kimontad a halált, ítéletet ahol minden földi bánat elmúl, aki jobb életre vezet a síron túl hozád ó te hozád emelkedet e keresztyén gyülekezet, mert tiéd az ország a hatalom és a dicsőség most és mindöröké ámen. Isten veled isten hozád Isten legyen minyájunkal áman.

11 Evés után még néhányat énekelnek. Búcsúzóul: Nyugodj, csendben hagyunk mink itt téged Nem zavarjuk meg halálos éjjeled Nem keltünk, nem riasztunk fel álmodból Sem pediglen csendes, békés ágyadból Itt hagyunk mink téged, jó éjszakát néked adjon a te istened Hogy majd felserkenve, istent megölelve Isten hozzád ... (itt hiányos a szöveg) (a LXXIX. zsoltár dallamára) Majd távozás előtt a kántor még egy alkalmi imát mond, azután búcsúzkodás nélkül haza mennek. Emlékeznek rá, hogy még régebben (70—80 évvel ezelőtt) a komaasszonyok ott maradtak a halottsirató özvegygyei 2—3 óráig is. 11 Az imádságot Szekeres József (szül. 1890, Rádfalva) másolta le 1910 körül. Az eredeti kéziratot lásd ZENTAI János, EA 9592. 17-21.