Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

334 ZENTAI JÁNOS jött, elindult a menet a vőlegényes háztól a menyasszonyos házhoz. Onnan a két menet együtt, de egymással nem keveredve megy a templomba. A vőlegény vagy egy rokon férfival, vagy egy jó pajtással megy, a menyasszony a saját menetében a nyoszollóval. A nyoszolyó idősebb menyecske, korosabb, de még nem öreg asszony, süldő banya, ahogy itt mondják, rokon, vagy keresztanya. A menetet a násznagy vezeti. Ő a szertartásmester. Botjára a menyasszony szines keszkenyőt köt és koszorút színes pántlikával (ez a násznagyé lesz). A templomban mindkét fél menete külön padsorokba telepszik, a jegyesek is saját kísérőikkel. A pap szavára áll ki a pár az úr asztal elé. Esküvő után az ifjú pár már együtt megy ki a templomból, de az új asszony még a szülői házhoz tér haza, saját vendégeivel. Templomból hazamenet várta a vendégeket a frustuk, a reggeli. Ez kocsonya, pörkölthús, no meg persze bor. Az ifjúság már reggel kezdi a táncot, s folytatják délebédig, fél kettőig, kettőig. Az ebéd húsleves, főtthús tormával, vagy paradicsom-, hagymamártással, sülthús, szármánt (töltöttkáposzta) és rétes. A hosszúra nyúló ebéd után három-négy ember elmegy a menyasszonyos házhoz, megnézi, jöhet-e a násznép. Ezek visszaérkezte után a vőlegényes háztól felkerekedik a násznép és zenekísérettel elmegy a menyasszonyos házhoz. A vőlegény otthon marad. Az előkelők a vőlegény közeli, idősebb férfi rokonai, férfiak bemennek a menyasszonyos házhoz. A vendégeket nem eresztették be, mert ellopták, amit értek, kést, villát stb. Az udvaron rekedt többi vendégre is vigyáztak, mert azok is igyekeztek elvinni a kisebb szerszámokat, különféle eszközöket. Amint sikerült elemelni, este tréfásan rakták a vőlegényes házban a menyasszony elé: ezeket hozták, mert itt, e háznál ilyesmi úgy sincs. Bent ezalatt, borivogatás közben megbeszélték, mikor jöhetnek a menyasszonyért. Zenekísérettel visszamentek a vőlegényes házhoz. Egyet-kettőt táncolnak, isznak. Addigra a szakácsnét, nagy vaslábosokban, bográcsokban, szabadtűznél főzik a „minemű" (sok, tömérdek) húst, kapisztát, fődtepszibc a nagy puplika alatt sütik a finom réteseket és elkészítik az anyakalácsot. Ez kisebb kocsikerék nagyságú, fonott, kerek kalács, néha cukrozva, díszítve. Kettőt, hamus fenekével összefordítva, a násznagy botjára fűztek, aki azt vállára vetve vitte az újból a menyasszonyos házhoz vonuló násznép élén. Ezzel a második menettel egy kakast is visznek. Színes pántlikákkal, két-három szárított piros paprikával a nyakában és egyebekkel díszítve. Lábára madzagot kötnek, s egyik előkelő úgy vezeti, vagy viszi nagy mókázással. A kakas aztán ott marad a menyasszonyos háznál: „Hoztuk ezt a kakast, ha nem tudnak mit enni, vágják le !" A menyasszonyos házhoz érve a násznagyot a férfi vendégek közrefogták, mert ahogy a menyasszonyos házba be akarnak menni, ott már huncut fiatal menyecskék, szakácsnék várakoztak, hogy az anyakalácsot ellophassák. Ez azután a legnagyobb őrizet mellett is, a sok dulakodás közben legtöbbször darabokra tört és a vendégek között lábatlankodó puruntyok (gyerekek) kapkodták össze a morzsalékokat, míg a megmaradt darabokat a vendégek fogyasztották el. Egy kis tere-fere, mókázás, nótázás után, a násznép ismét visszamegy a vőlegényes házhoz, hogy most már harmadszorra a vőlegényt is magával vigye. A vőlegényt a nyoszollóval kocsin vitték a menyasszonyos házhoz. Ez a kocsizás akkor is kötelező, ha a ház a közvetlen szomszédságban volt. A vendégek gyalog kísérték őket zeneszóval, víg nóta és kurjongatás közben. Ekkor a vőlegény vőfénye kikérte a menyasszonyt, ékes rigmusokban búcsúztatva el a szülőkiől, testvérektől, háztól. (Sajnos ilyen kikérő verseket nem sikerült szereznem.) Azután kivezették a sírdolgáló menyasszonyt. Közben kocsira tették a „két kötés ágyat" (két ágyra való összekötegelt ágynemű) s erre ült a vőlegény, menyasszony és a nyoszolló. Második, harmadik háznál megálltak, az előkelőket a banda (zenekar) visszakísérte a menyasszonyos házhoz, hogy meghívják a menyasszony szüleit, hozzátartozóit a vőlegényes házhoz a nagylakodalomba. Addig az ifjú pár a kocsival várta őket. A menyasszonynak nem volt szabad visszanézni, hogy „ne fajozzon vissza a gyerek a házhoz". A menyasszonyt „nem egy úton" vitték, másik úton, más utcán, nagy kerülővel. Ha más faluból hoztak menyasszonyt, négy-öt falun is körül kerültek, néha a fél Ormánságot bekocsizták, hogy „a menyaszszony haza ne tudjon szökni". A vőlegényes háznál a vőfény bekéri a menyasszonyt, alkalmi verssel. Az ajtóba vizes vödröt tesznek, hogy a menyasszony fölrúgja, ettől könnyebb lesz a szülése. Ahogy belépnek a házba, egymás mellé ültetik az új párt székekbe, majd egy tányérban rétest visznek eléjük és abból, ha csak pár falatot is, közösen enniük kell. Bevezetik az ifjú asszonyt a nyitott kéményű konyhába, nézzen fel a koromra, hadd legyen olyan fekete szemű az eljövendő kicsi. Egy kis nóta, tánc után elkövetkezik a vacsora ideje. Az asztalhoz ülés külön rendjére már nem emlékeznek. Mindenki ott foglal helyet, ahol talál. Az ifjú pár közelében a nyoszolló, násznagy, leány-, legény pajtások. Kezdetét veszi a vacsora. A főszakácsné mókázva hoz egy üres tálat, és míg a bekérő gyerök (serdülő legény, vagy vőfény) a felköszöntő verset mondja, a szakácsnő mintha véletlenül történne, az üres cseréptálat a földre ejti, hogy az darabokra törjön. A cselekvés célja az, hogy könnyebben babázzon az új asszonyka. Nagy sopánkodással mentegetőzve szalad ki, de ígéri, hogy a kár megtérítésen kívül, vacsorát is fog hozni. A vacsora fogásai a következők: leves, főtt marha- és baromfihús (ebédre baromfit nem szoktak készíteni), a főtthús mellé paradicsom- vagy hagymamártás, torma, azután töltöttkáposzta vagy pörkölt, sülthús, rétes. Minden ételt a bekérő külön alkalmi versekkel köszönti és kéri be. A 77 éves Kata bácsitól sikerült egy-két régi rigmust lejegyezni. Marhahúsra: Gyenge borjúhús ez, mint hozok tormával, Csak harminc esztendőt járt az anyjával. Gyengeségében a szénát nem ehette, Szegény gyenge állat csak a korpát nyelte.