Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

A SZÜLETÉS, A HÁZASSÁG ÉS A HALÁL NÉPSZOKÁSAI 335 Ezért a tormáért jó sokat fáradtam, Szerencsémnek tartom, hogy rá akadtam, Ezt a keveset is Rodostóban ástam... Asszonyokat kínáló vőfély köszöntője: Nem siralmas harc ez, félre most a bajjal, Vigadozzunk, míg ránk nem köszönt a hajnal. Asszonyok, menyecskék, hozzá kell csak nyúlni, El szokott a jó bor asszonynál is csúszni! Csak köztünk legyen mondva: Borból a fejérnép csak képesen fogyasszon, Mert nincs rútabb látvány, mint a részegasszony. Egyszer láttam egyet, ej de megutáltam ! Mikor rágondolok, borsózik a hátam. Az asztal mellett ülő vendégeket sorra járják a zenészek és tust húznak nekik. Mindenkinek pénz ellenében eljátsszák a kedvenc nótáját. Vacsora végeztével következik a csókpénz. A menyasszony a nyoszollóval sorba felkeresi az asztal mellett ülő vendégeket, és mindenkit sorban csókolnak. Utánuk vőfély viszi a tányért és abba teszik a vendégek a csók árát, a csókpénzt. Ez a menyasszonyé. Ekkor történik a koszorúpénz befizetése is. Ugyanis, amikor a násznép először megy a vőlegényes háztól a menyasszonyos házhoz, akkor a menyasszony által a móring pénzből vett koszorúkat osztanak szét minden vendégnek. A násznagy kettőt kap. A férfi vendégeknek legény, a női vendégeknek lány osztja ki. A koszorú valójában 2—3 cm átmérőjű, leginkább a szegfűre vagy violára hasonlító művirág, esetleg 2 zöld levélkével körülvéve. Fiataloknak leginkább piros, vagy egyéb élénk színű, az idősebbeknek inkább kék vagy más sötétebb színű, akik jászba. voltak (gyászoltak), azoknak fehér járt. Vacsorakor aztán kimondták, hogy mennyi a koszorúpénz — 10—20 krajcár — és azt a kiosztok összeszedték, a menyasszony számára. A férfiak a koszorúkat kalapjukba tűzték, a nők pedig kézben tartogatták. A násznagy az egyiket a násznagyi botjára kötötte. A muzsikusok (zenészek) között mindig akadt egy példás ember, vagy a vendégek közül egy figurás (tréfás, mókás), aki elrikkantotta magát: „Hógassunk csak embörök! Csoda történik, érdömös nízni!" — és mókás szöveg kíséretében osztja szét a menyasszony által a móringon vett különféle ajándékokat. Nénémasszonynak (a menyasszony idősebb asszonyrokonai) egy selyemkendő, ángyomasszonynak (a vőlegény nénje, vagy közeli asszonyrokona) egy kötény. Bátyámuramnak (a vőlegény bátyja, vagy idősebb férfi hozzátartozója) egy nyakkendő, (télen nyakra csavarva viselték), kisebbik uramnak (a vőlegény öccse) egy keszkenyő stb. A vendégek ajándékul baromfit, egyéb ételfélét (vaj, liszt, cukor stb.) és egy tepsi rétest szoktak vinni a lakodalmas házhoz, s ezzel járultak a lakodalom költségeihez. Az asztalnál ülő menyasszony ölébe, a vendégseregből a legszebb gyereket ültették, hogy arra „formázzon" majdan az ő gyereke. Ezek után kezdetét veszi a tánc. — „De nem úgy, ahutyam mast járik, csak lépögetnek ére-óra." (Táncot, nótát nem tudok az öreg szülikétől sehogysem megtudni. — Halli-e iggyöm ! mikor meghótt a tizenhárom éves lányom, azúta a lábom többet táncra nem aát, a szám se nyit nótára.) Szól a nóta, hegedű, cimbalom, szilaj a tánc, dobog a föld, hull a veríték, de amíg egy folt száraz van a ruhán, addig a tánc nem szűnhet. Közben a nem hivatalos vendégek jelennek meg. 3—4 maszkába öltözött legény. Megtáncoltatják a menyasszonyt, vendéglányokat, menyecskéket, aztán bőséges hús, rétes, no meg jó adag bor elfogyasztás után, ahogy jöttek, nagy mókázva távoznak. Éjfél után 2—3 órakor a fiatal pár elvonul. Fekhelyüket a hágszén (padláson) készítették el földre tett szalmazsákon. Az ifjú párt anyjuk kísérte fel, más nem mehetett. A vetkőztetést rendesen a napamaszszony (vőlegény anyja) végezte, de lehetett a menyasszony anyja is. A padlást azután rázárták a magukra maradt párra, nehogy valaki a ruhájukat ellopja, vagy levágjon belőle valamit, mert rontó szándékú ember betegséget idézhe elő az ellopott ruhadarabok gazdáira. Másnap, mielőtt templomba mennének, bekötik a fiatalasszony fejét. Hozzáértő asszonyok felcsavarják a haját, fékötőt tesznek rá, ami haj nem fér alá, azt levágják. A lány addig hátul egy fonatban {bibac vagy cica) viselte a haját. A templomban új helyére vezetik, és ez lesz a helye istentiszteleteken mindaddig, amíg hátrább nem kell ülnie. Az első széket 30—32 éves korában szokta elhagyni. A lakodalom másnapján a vőlegény is leteszi a fekete ruhát, és a menyasszonytól kapott bőgatyába, meg imögbe öltözik. A reggel 8 óra körül összegyülekezett vendégek elkísérik az ifjú párt a templomba, zeneszóval. Templomból jövet végig a falun összeszedik a még vissza nem jött vendégeket s a lakodalom folytatódik a következő nap reggeléig. Harmadik nap reggel már nem hívják a vendgeket. A kitartóbbak azután negyedik nap reggelig maradnak. Negyedik nap reggelén mulatnak a szakácsnék. Kezükben tepsi, fedél, főzőkanál. Vidáman kurjongatva járják a táncot. Persze második, harmadik éjszaka már, bár mily nagy legyen is a kedv, csak kell egy-egy kis szünetet tartani, de a mulatság akkor sem válhat unalmassá. Szórakoztatójátékokkal töltik ki a pihenőket. Ezek a következők: Suszterjáték. Leül a szoba közepére egyik bácsám (bátyám) alacsony székre és varrni, foltozni kezdi a komámuram csizmáját. Mímeli az egész műveletet, és, ahogy veri az árat a talpba a kalapáccsal, öklével nagyot üt az egyik közelebb álldogáló vendégre. Azután a tűvel húzza a cérnát és kinyújtott karral böki öklét a másik közelebb állónak bordái közé, míg végre valaki kirántja alóla a széket és a mester nagy nevetés közben a földre esik.