Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

A SZÜLETÉS, A HÁZASSÁG ÉS A HALÁL NÉPSZOKÁSAI 333 A keresztelő lakomára minden keresztanya egy tortát visz, amennyiben a komabál páros, még süteményt is. Továbbiakban már semmi változás nincs, a régi szokás szerint zajlik le a komabál." II. HÁZASSÁGKÖTÉS

7 Ormánságban úgy tartják, hogy az emberi élet legjelentősebb eseménye a házasságkötés. Olyan fordulópont, mely az egész jövőt meghatározza. Ezért igyekszenek minden szempontból jól előkészíteni és nagyszabású lakodalommal méltóképpen megünnepelni. Tavasszal a Csepely felé eső faluvégen, ahol a legények és nagylányok játszani szoktak, ősszel bodonyi búcsú idején (szeptember 20. Szentkereszt napja) a szőlőhegyen, télen a játszóházban sok fiatal egymásra talál. Ha a szülők elégedettek gyermekük választottjával, sor kerülhet a megkérésre. Leánykérő A keretesnek megvannak a maga íratlan, de kötelező szabályai. Elmaradhatatlan szereplője a szerző. Leánykérőbe a szerző megy a kérővel, esetleg kettő, három is. A szerző szűrben, a legény csak ünneplősen. Ha a legény vőnek ment (lányos házhoz nősült be), a legényt kérték meg, akkor a kérők között egy asszony is szerepelt. A kérőket nem vendégelték meg, még csak borral sem kínálták őket. Választ azonnal nem adtak, később üzenték meg. Beleegyezés esetén általában egy hét múlva, elmentek a kéretőhöz „helnízni". Helnízők négyen-öten is voltak, néha többen is. Jól meg kellett nézni a helyet, ahova majdan az új életre megy a menyasszony. A helynézés abból állott, hogy padlástól a pincéig alaposan megnéztek mindent a kérő házánál. Megnézték az istállót, ólat, hombárt. Belepillantottak a szökrönyökbe is. Mi is van a háznál? Milyen a gazdaság? Zsákokban van-e a liszt, abrak, borsó, miegymás. Bödönökben zsír? A kéményben van-e szalonna, kolbász. Mert most még nem késő, ha nem mutatkozik biztosnak a jövő, inkább ne is menjen oda a kegyösöm. Az élelmes kérő aztán úgy segít magán, hogy előre kölcsön kér a szomszédtól, rokontól ezt is, azt is, minél több legyen a padláson, kantorában. Az istállóban az üres jászolkarikába kötelet köt: legelőn van a jószág, mondják a helnízőknek. Ha mindkét fél egyfalusi, a helynézés el is maradhat, hiszen úgyis ismerik egymás gazdasági viszonyait. Ha aztán a helynézés eredménnyel járt, megkezdődik az alkuvás. A legény elküldi megbízottjait, a lány megbízottjaival való megalkuvásra. A megbízottak alkudnak, mint vásáron a jószág adás-vételénél. Persze már mindkét fél kész tervvel megy, de azért 6 Adatközlő : Legifjabb Kamu Jánosné, Bogda Margit, született Rádfalván 1933-ban. 7 V. ö.: Zentai János, Lakodalmi népszokások Rádfalván, EA 9803, 1953, 1-10. hosszú alkuval egyeznek csak meg, hogy mennyiért is veszi meg a vőlegény a menyasszonyt. Az ifjú pár az alkuváson nincs jelen, a szülők sem szólnak bele az alkudozásba. A vételár a móring. A móring összege az illetők anyagi helyzete szerint változó. Lehet 50—100 forint is. (A múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben ez már falusi viszonylatban tekintélyes összeg.) A móringot megegyezés szerint vagy azonnal lefizették vagy részletekben. Ha a vőlegény visszalépett, ottveszett a móring (ezt szégyen pénznek mondták). Ha a menyasszony lépett vissza, visszajárt a móring. A móringon vették a menyasszonynak a bútort, kelengyéjéből azt a részt, amit nem házilag készítettek és egyéb háztartási apróságot, vagy jószágot. A móringot a vőlegény apja szokta megvenni. Az alkuvás után, ami este szokott történni, mint a keretes is (vidéki faluba nappal mentek kéretni), most már azután egy kis dinom-dánom következett, néha éjfélig is. Jegyváltás Következő lépés a jegyváltás, foglalás. Az alkuvás után elmegy egy-két hét múlva az ifjú pár a paphoz, a parókiára. Egymás mellett ülve — a menyasszony jegykendőt terít a vőlegény vállára (vett, tarka selyem kendő), a vőlegény pedig almát ad a menyasszony kezébe, melyet előbb kisebb-nagyobb pénzdarabokkal tűzdelt tele (esetleg ezüst, előfordulhatott aranypénz is). A pap imádkozik, áldást ad rájuk. A jegygyűrűt nem ismerték. Alma feltétlenül kellett! Azzal tovább semmi különös nem történt, jelentőségét már nem ismerték. A paptól a menyasszonyos házhoz mentek, ott már várta őket a terített asztal, bor, zene. Soká nem jártak jegyben, mert „az öregasszonyok sok rosszat mondtak" és a mendemondák esetleg felbonthatták a jegyességet. Lakodalom A lakodalomba a vendégeket úgy a vőlegény, mint a menyasszony részéről azok szüleik hívják meg. Ha más valaki hívott, azt a vendég sértésnek vette, nem ment el alakodalomba. „Hívtak, de ne menjünk el" — mondták. A lakodalomhoz való előkészület napokkal előbb veszi kezdetét. Vágják a morhát, disznót, baromfiat. A lakodalmak zöme a téli hónapokra esik, leginkább január, február. Majdnem mindig szombaton, ritkábban szerdai napon kezdődik. Elkövetkezett a nagy nap. A menyasszonyt öltöztetik: hófehér kebel, az ősi ormánsági viselet, alul 4—5 kisbikla, hogy farosabbnak lássák, fehér koszorú, esetleg 2—3 piros bimbóval élénkítve, néha rövid fátyol. A vőlegény nadrágba öltözik e napon, fekete zsinóros ruha feszül rajta, tükörfényes csizma. Ez alatt a legközelebbi rokonok ismét meghívják a vendégeket, úgy, hogy az esküvő még délelőtt megtörténhessék. A vendégeket pálinka várja. Pálinkás kisüvegekből és kupicáböl itták. A kisüveg egy-másfél dl űrtartalmú, hosszú, szűk szájú edény. A pálinka mellé kemince fenekin sütt perecet, 15—20 cm átmérőjű, karikaforma, üres, kelt tésztából készült süteményt kaptak. Mikor a vendégsereg össze-