Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

332 ZENTAI JÁNOS A komasági viszony — ki legyen a koma — majdnem teljesen a régi alapokon megy. Miután a családban megbeszélték, szólnak a bábának, és ő hívja meg a keresztelőre a komaasszonyokat. A keresztelő a szülés utáni hatodik héten, most már mindig vasárnap van. Előtte való héten, szerdán, csütörtökön hívja meg a bába a keresztanyákat. Kedden, pénteken semmi esetre sem, ezek a napok a szerencsétlen napok. A keresztelő reggelén a háznál jönnek össze a keresztanyák. Terített asztal várja őket: kalács, sütemény, pálinka. A bába által előbb felkészített kicsit a keresztanyák felváltva viszik a templomba, már nincsenektekintettel arra, fiú-e vagy lány. Menstruációs nem vihette, mert akkor ótvaros lesz a kicsi, terhes sem, mert ez még némaságát is okozthaja a keresztelendőnek. Ezek nem is tarthatták keresztvíz alá. Ha lány is volt a keresztanyák között, vagy testvér, akkor az tartotta a gyereket a szertartás alatt. Most már — a régi szokásoktól eltérőleg — testvér is lehetett keresztanya, akár az apának, akár az anyának testvére. A keresztelés a rendes istentisztelet alatt, az igehirdetés után történt. Az istentisztelet után következett az egyházi anyakönyvezés. A keresztanyák 2—2 pengőt adtak a papnak (a régi komagaras!). Az anya nem vett részt a keresztelési szertartásban, a templomba nem ment el. Hazamenet ismét felváltva vitték a kicsit. Hazaérkezve a bába megkérdezi háromszor: „Mit hoztatok?" — „Báránykát". — feleli a kicsit hozó keresztanya. A házba érve a gyereket hozó keresztanya emeli fel a kicsit magasra. Már nem az apa, ő éppen csak jelen van. A bába a selyemkendőt, mellyel a kicsit a keresztelőn betakarták, ráteríti a tükörre. Ezután a keresztanyák hazamentek, átöltözni, ebédre jövet egy-egy tortát hoztak magukkal. Ha páros komabál volt, akkor ezen felül még egy tányér süteményt is. Ebéd volt: tyúkhúsleves, főtthús paradicsommártással, sült réce, sütemény. Vacsora: baromfihúsból pörkölt, fasírozott, sült disznóhús, sütemény. És persze mindezekhez bor. Víg lakoma, hangos jókedv, nótaszó, amely belenyúlt a késő éjszakába.

5 Legfiatalabb adatközlőm 20 éves. A mai kor gyermeke.Ő a hagyományos szokások nagy részét már hírből sem ismeri. Az öregek, akik körül veszik, még tudnak valamit, egy-egy jó tanácsot meg is kockáztatnak, de legtöbbször már csak nevetnek rajta a fiatalok. A visszautasított szülike aztán megsértődötten vonul vissza és süllyeszti le emlékei mélyére őseitől örökölt, s neki a régmúltban annyi lelkierőt nyújtó tudását, s legfeljebb magában dohogva botránkozik meg a fiatalok hitetlenségén. A terhesség alatt már orvosi vizsgálatra kellett mennie a fiatal asszonykának. Napjainkra a már amúgy is meggyengült hagyományos szokások teljesen háttérbe szorultak. 5 Adatközlő: SzekeresPálné, Pancsó Julianna, született Rádfalván 1922-ben. Bár a megcsodálásban nem hisz, de „hasas" korában (ez a kifejezés a terhesség megjelölésére még el-elhangzik) leesett a kocsiról és a megszületett gyermekén látható anyajegyben a kocsi alakját véli felismerni. Tudja, hogy kígyót nem szabad agyonütni terhes asszonynak, mert „fészkelődős" lesz a gyereke (nyugtalan, túlmozgékony). Szülés után 2—3 óráig nem engedték elaludni, mert akkor az öregek szerint, örökre elalszik. Ő nem hitte csak bosszankodott, mert álmos volt, szeretett volna aludni, és nem engedték. Méhlepénynek, buroknak már semmi varázsló jelentősége nem volt. A fürdővizet még egy helyre öntötték, de amikor ő felkelt és ő öntötte ki azt, már bizony nem nézte, hogy hova önti. Vastárgy, fokhagyma már nem szerepel. Söprűt még akartak a bölcsőre fektetni, de ő nem engedte. Váltott gyerekről hallott valamit, de már nem hitte. Hallott a szemverésről is, de nem félt tőle. Mosdóvizet (szemvíz) nem is készítettek. A gyerekágyból három hétig nem akarták engedni felkelni, de ő már pár nap múlva megszegte ezt a tilalmat. Kedden, pénteken nem szerencsés felkelni a gyerekágyból, ő éppen kedden kelt fel. Sok teje volt, a kicsi nem tudta mind kiszopni. A kifejt felesleges tejet első esetben a csecsemő fürdővizébe öntötték. Tanácsolták neki, vigyázzon, nehogy a földre fejje, mert „a hangyák elvisszék a hasznos tejet". Ő nem törődött az ilyen intelmekkel, kismacskának, malacoknak adta oda, bár ezt sem lett volna szabad. Szülés után két és fél hétre ment a temoplomba. Meghagyták neki otthon, hogy szólni, köszönni senkinek sem szabad, de mástól elfogadni sem az esetleges megszólítást, köszöntést. De ő bizony üdvözölte a vele találkozókat, szóba is állt velük. Arról már nem is hallott, hogy a templom földjéről port kellene hazavinnie. Paszitot keresztelő előtt rokonok és a már komák visznek. Paszit: tálcán 3—4 féle sütemény, zsírbansült perec. Az egész színes szőttes abroszba kötve. És egy pint bor, ezt nem szabad bedugaszolni. A paszitot vivő, az anyával együtt eszik, iszik egy keveset a paszitból. A keresztelő napjára egy-egy tyúkot visznek a komaasszonyok. A komasági viszony általában a régimódi. Öt hetes elmúlott a kisgyerek, amikor keresztelni vitték. A keresztelőn ma már a szülők is részt vesznek. A keresztelő vasárnap szokott lenni. Keresztelőre a gyereket, tekintet nélkül arra, fiú-e vagy lány, a keresztanyák felváltva viszik. Tisztulásos, terhes nem viheti a régebbi okoknál fogva. Keresztelőről hazaérve a „mithoztál—báránykát" kérdés-felelet még megvan. A kendőt is ráterítik a tükörre.