Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

328 ZENTAI JÁNOS Ha két anyának egyidős gyermeke volt, s elvitték azokat egymáshoz, az anyák egyik emlőjükből a másik gyermekére fejtek néhány cseppet kölcsönösen, hogy el ne vigyék egymás tejét. Nagyon soká nem volt jó szoptatni. Szopáskor a gyerek feje mozog és ha sokáig nem választják el, ez hátráltatja az — ész — (agyvelő) fejlődését. A csecsemőt egy-másfél éves korában szokták elválasztani. Vigyáztak, hogy az elválasztás ne olyan időben történjék, amikor jég van a vízen, mert akkor „fulladós" lesz a gyerek. Szopástól való könnyebb elválasztás végett a csecsbimbót sós mézzel szokták megkenni. Csecsemőtáplálékok Tejben áztatott kalácsot, zsemlyét kötöttek ritkaszövésű ruhába s ezt tették a gyerek szájába, ez a csalókát is helyettesítette. Pempő: lisztet szárazon, lassú tűzön megpirítva, cukros vízzel péppé eresztettek fel, 3 hónapos kora után adták a csecsemőnek. Morzsaótt: vízzel tésztává gyúrt lisztet tenyerük között összemorzsolták, kevés hagymás zsírban megpirították, vízzel feleresztették. Újabban már reszelték a tésztát, akkor reszett teészta a neve. 7—8 hónapos korban adták a kicsinek. Csecsemőbetegségek Ha a gyerek nagyon „szalogatta a csöcsöt" (szopás közben ki-kiejtette), akkor már gyanús volt egészségi állapota. Zöld széklet szemverést jelenthetett. Legfélelmetesebb betegség volt a torokgyík (diftéria). Meleg mosogatórongyot, vagy meleg sült burgonyát tettek a beteg torkára. 1890. körül volt egy súlyos járvány a faluban, amikor 32 gyerek halt meg. Szőrféreg: Ha a terhes anya kutyát vagy macskát rúg meg, gyermeke szőrférges lesz. Nagyon sír a csecsemő, a jártas anya, vagy tudalmasabb szülike rögtön gyanítja, hogy szőrférges a gyerek. Szárított istenfa-mentát tettek a kicsi köldökére. A mentát kis darab patyolattal fedték be, s erre tenyérrel vizet szórtak. A mentán ezután apró, macskaszőr-szerű, fehér szőrszálak jelentek meg. Amikor a menta már nagyon megtelt szőrrel, újjal cserélték ki. Ezt az eljárást mindaddig megismételték, amíg csak jelentkeztek szőrök a mentán. Ha a szőr megjelenése megszűnt, elmúlt a betegség is. Rontás, varázslás Úgy az anyát, mint a csecsemőt, nagyon erősen kell óvni a mindenütt leselkedő rontó szellemek ártó tevékenységétől. Láttuk már eddig is, mily sokféleképp próbáltak védekezni. De az ártó hatalmak néha mégis erőt vesznek. A rontásnak két legveszedelmesebb fajtája a megvesztés (szemverés) és az elváltás (váltott gyerek !) Megvesztés: A rontásnak kevésbé veszélyes formája a megvesztés volt. Előidézése nem is mindig rossz akaratból történt. Ugyanis egyik-másik embernek, elsősorban nőnek, olyan a szeme, hogyha valakire ránéz, „megveszti" azt. Az ellene való védekezésről az előzőkben több szó esett. Amikor a kicsit fürösztötték, idegen jött a házhoz, s az nem szólt semmit a gyerekhez, csak nézte, akkor szem ártott annak. A megvesztés gyógyítására leghatásosabb a mosdóvíz vagy szömvíz. A mosdóvizet rendszerint ahhoz értő öregasszonyok készítették. 65—70 évvel ezelőtt Gyűdön (most Máriagyűd) lakott egy híres mosdóvíz készítő asszony, negyedik-ötödik faluból is fölkeresték, ha a közeliek nem tudtak segíteni. Minden jóravaló bábának érteni kellett ahhoz, de az öreg szülikék (nagyanyák) is el tudták készíteni. A kútról pohárban kezdetlen vizet hoztak, ezt fel forralták. (Volt aki hideg vízzel készítette!) Miután néhány imádságot (miatyánk, hiszekegy) mondott el a készítője, égő szurkot (parazsat) dobott a vízbe. Minden darabnál mondogatta: „Embör vesztötte mög, asszony vesztötte mög, gyerök (fiú).. .lány... stb. vesztötte mög". Amelyik mondásnál a vízbe vetett szurok nagyon sírt és alámerült, az volt a rontó, szömvesztő. Ebből a mosdóvízből egy kicsit megitattak a beteggel, a többivel megmosták fejét, szemét, arcát, majd tovább a két karját, kezeit vagy fürdővizébe öntötték. Ha tudták, hogy ki volt a szömvesztő, akkor először ahhoz vitték el a kezdetlen vizet, s annak abban meg kellett mosnia a szemét, de megdörzsölnie nem volt szabad, s ezután következett a fenti eljárás. A mosdóvizet azután olyan helyre kellett önteni, ahova nem vizelnek. Váltott gyerek Az anyának nagyon résen kellett lennie, mert valami rosszak (boszorkányok) bejöttek a házba, s egy óvatlan pillanatban „elváltották", kicserélték a gyereket. Ezt megelőzendő történtek a Gyermekágy fejezetben írt varázsló cselekmények s -eszközök használata. Amikor az anya aludt, ujját a kalantyóbz. (pólyakötő vége) kellett akasztania vagy a kötő végét ujjára csavarni. Néhány ilyen eset elbeszélése: 1. „Lá a komaasszonynak izs vaót egy nagyon szeép picikéje. Ety haónapos löhetött, mikor eccör emöntem hezzájik, mer nagyon szerettem űket. Panaszkodik a komaasszony, hogy a kicsike mindég rí, eéjjenappa, nem akar szopni. Jába vitteék orvoshol, fiveshöl (javas) izs vitteék, nem hasznát semmi. Montam: nem látod mijén nagy a feje? De, aszondi, látom-látom, a napamasszony izs mondi. Hutyan hutyonse, de a feje teteje egeész nagy lőtt, a szömejit meg mindég csak főfeleé fordétotta. Kilenc haónapos korába meghaót. Aszónták szeét köll hasétani a fejit, az teli van kaóccal, de nem csinyáták szegeény ártatlanná." Ez körülbelül 60—65 évvel ezelőtt történt, tehát a múlt század utolsó évtizedében,