Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: További lepkészeti adatok a Nyugati-Mecsekből (Lepidoptera)

30 UHERKOVICH ÁKOS Domb- és síkvidéki lomberdőkben a zuzmón táplálkozó fajok aránya ennél magasabb (Uherkovich 198ld). 2. Természetesen legnagyobb mennyiségben a gyepszint széles ökológiai tűréshatárú fajai fordulnak elő, mint csaknem minden más élőhelyen (vö. Uherkovich 1977, 1983a, 1976b, 1983b, 1983c stb.). Ezek közül került ki a lámpázások domináns faja is: Xestia (Amathes) c-nigrum L. (7,35 %), az 1 %-nál gyakoribbak között sok egyéb ilyen faj van. 3. A lombfogyasztók összes mennyisége aránylag nem magas. Közöttük feltűnően nagy a Craniophora ligustri Den. et Schiff, gyakorisága (fénycsapda: 4,24%, lámpázások: 1,61 %). A lámpázások során a koratavaszi fajok közül többnek volt igen magas a részesedése; a fénycsapda ezek rajzásidejében csak rövid ideig működött. 4. Különösen a személyes gyűjtések helyén néhány olyan faj is magas dominanciaértéket ért el, amelyek normális körülmények között igen ritkák (Idaea rubraria Strg., Scotopteryx moeniata Scop., Idaea filicata Hbn., Pseudoterpna pruinata Hufn.). A fénycsapda ezeket a fajokat — az eltérő környezeti feltételek miatt — csak alacsony példányszámban fogta. * * * A helyi faunára az előbbiekben vázolt dominanciaviszonyok mellett elsősorban a sok melegkedvelő elem a jellemző. A karsztbokorerdők és száraz, meleg cserestölgyesek jópár faja fordul elő (Harpyia milhauseri F., Drymonia quer na Den. et Schiff., Phalera bucephaloides О., Meganola kolbi Dan., Dichonia convergens Den. et Schiff., Dryobotodes eremita F., Jodia croceago Den. et Schiff., Catephya alchymista Den. et Schiff., Catocala nymphagoga Esp., C. hymenea Den. et Schiff., Marumba quer eus Den. et Schiff.). Ezek mellett még sok, tölgyesekre általánosan jellemző fajt mutattunk ki. A változatos növényzetnek tulajdonítható, hogy néhány bükkre jellemző faj (Aglia tau L., Drymonia melagona Bkh.), szilen élők (Dicranura ulmi Den. et Schiff., Cosmia affinis L.), sőt, még égeren élő faj is előfordul (Palimpsestis duplaris L.). A fűzőn, nyárfán élők megjelenése sehol sem kelt feltűnést, azonban pl. a Cydophora pendularia Cl. előfordulása viszonylag érdekes adat. A nappali fauna kutatására nem fordítottunk különös súlyt, mivel a tájékozódó vizsgálatok szerint a Diurnák faj- és példányszáma viszonylag alacsony (49 fajt sorolunk fel jegyzékünkben). Köztük, mint látható, különösebb érdekesség nem akadt, azonban mégis megemlítjük a környéken szórványosan előforduló vagy ritkább Spialia orbifer Hbn.-t, Zerynthia polyxena Den. et Schiff.-t, Lysandra bellargus Rott.-t, Clossiana euphrosyne L.-t és Arethusana arethusa Den. et Schiff.-t. Összefoglalás A Nyugati-Mecsek déli lábánál húzódó dombsor növényzetét az emberi beavatkozás erőteljesen megzavarta, megváltoztatta illetve átalakította. Cserkút környékén, degradált cseres-tölgyes mellett, illetve elhagyott és viszszaalakulóban lévő legelőerdőben fénycsapdázással és lámpázással vizsgáltuk a nagylepkefauna minőségi és mennyiségi összetételét. E gyűjtések eredménye 507 faj több, mint 11500 példánya volt. Az eredeti növényzettől való nagyméretű eltérés okozhatta, hogy ezen a gyűjtőhelyen számos olyan faj fordult elő — némelyikük jelentősebb mennyiségben — amelyek egyébként igen szórványosan vagy ritkán fordulnak elő a Dél-Dunántúlon. A domináns fajok többsége a gyepszint széles ökológiai tűréshatárú faja. A lombfogyasztók aránya nem nagy. Ezzel a vizsgált területtel újabb növényzet-típusok — degradált tölgyes és legelőerdő — lepkeegyütteseibe kaptunk betekintést. Egyúttal fontos kiegészítő adatokat szereztünk a Mecsek és az egész Dél-Dunántúl faunájához is.