Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Józan Zsolt: Dél-Dunántúl kaparódarázs faunájának alapvetése (Hymenoptera, Sphecoidea)

A DÉL-DUNÁNTÚL KAPARÓDARÁZS FAUNÄJA 65 kus, európai), a Mecsekben a mediterrán faunaelemek részaránya a magasabb. Ugyanezt állapította meg Benedek (1979) a „Balatoni Riviera" és a Bakony többi faunakistája vonatkozásában is. A Móczár (1948, 1967) által kijelölt állatföldrajzi területegységek szerint a Mecsek és a Villány-hegység a Sopianicum, Külső-Somogy, Belső-Somogy és a Zselic középső és északi területei a Praeillyricum faunajáráshoz tartozik. Erről szép kivitelű térképet találunk a Magyarország nemzeti atlasza с kiadványban (Móczár 1967). Ennek a beosztásnak a helytállóságát a Sphecoidea fauna is igazolja, azzal a módosítással, hogy a dombvidéki faunától egyértelműen csak a Mecsek déli területe különíthető el. A hegység északi felén az állatföldrajzi határ egyértelmű megvonása a kaparódarázs fauna alapján nem lehetséges. Magyarország területén számottevő természetföldrajzi határ - mely a fauna kialakulása szempontjából meghatározó lenne - nincs. Az itt kimutatott faunisztikai különbségek, melyek részben a Dél-Dunántúl, Kiskunság és a Bakony, illetve a vizsgált terület egyes faunakistájai között alakultak ki, csak az ökológiai hatások, feltételek vizsgálatával indokolhatók. Ökológiai értékelés A Dél-Dunántúl felszínének túlnyomó része harmadkori dombság. Ebből emelkedik ki a Mecsek és a Villányi-hegység, melyeket főképp középkori mészkő épít fel. A Zselic erősen tagolt, felszíni kőzetei a glaciális vályog, löszvályog, helyenként homokos agyag. Külső-Somogy lapos felszínű lösztáblákra tagolódik, itt már előfordul a típusos lösz is. Belső-Somogy a Balaton berkeitől a Dráva alluviumáig húzódó homokkal fedett hordalékkúpsíkság. A homok kémhatása savanyúbb, mint a Kiskunságon. A dombvidéket gazdagon tagolják a patakvölgyek, a völgyfenéken kisebb-nagyobb ártéri síksággal. A terület éghajlata jóval kiegyenlítettebb, mint 4. ábra. Faunahasonláság a Dél-Dunántúl (1) és a Kiskunság (2), illetve a Dél-Dunántúl és a Dunántúli-középhegység (3) Sphecoidea faunája között: A: Ectemnius nem, B: Oxybelus nerr. Abbildung 4. Faunaidentität zwischen dem Süd-Tr

ansdanubien (1) und dem Kiski.nság (2), bezüglich zwischen dem Süd-Transdanub'ens und dem Transdanubiens-Mittelgebirge (3) aufgrund der SphecoideaFauna: A: Gatt. Ectemmus, B: Gatt. Oxybelus. 5. ábra. Faunahasonlóság a Dél-Dunántúl (1) és a Kiskunság (2), illetve a Dél-Dunántúl és a Dunántúliközéphegység (3) Sphecoidea faunája között: A: Nyssoninae alcsalád, B: Philanthinae alcsalád. Abbildung 5. Faunaidentität zwischen dem Süd-Transdanubien (1) und dem Kiskunság (2), bezüglich zwischen dem Süd-Transdanübien und dem Transdanubiens-Mittelgebirge (3) aufgrund der SphecoideaFauna: A: Unter tarn. Nyssoninae, B: Unter f am. Philanthinae.