Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Rácz István–Varga Zoltán: Adatok a Mecsek és a Villány-hegység Orthoptera faunájának ismeretéhez

32 RACZ ISTVÄN - VARGA ZOLTÁN Içhortobiont 2.tamnobiont 3.geobiont 4."leselkedő" 2. ábra. A Mecsek és a Villányi hegység (Szársomlyó) Orthopterái faunaelemeinek százalékos megoszlása. a) Mecsek és Villányi-hsg. együtt: 1. euroszibiriai 25%, 2. holopalearktikus 28%, 3. európai 6,25%, 4. középés kelet-európai 6,25%, 5. holarktikus 2,1%, 6. középeurópai 2,1%, 1. európai-nyugat-ázsiai 2,1%, 8. pontomediterrán 12,2%, 9. holomediterrán 8,5%, 10. középés délkelet-európai 6%, 11. közép-, dél- és délkeleteurópai 2,1%, 12. pontomediterrán-turkesztáni 2,1%, 13. dél-európai-ázsiai 2,1%, 14. kelet- és dél-európai 2,1%, 15. közép- és dél-európai 2,1%; b) 1. 27%, 2. 19,4%, 3. 5,5%, 4. 8,3%, 5. 2,7%, 6. 2,7%, 7. 2,7% 8. 11,1%, 9. 2,7%, 10. 2,7%. 11. 2.7%, 12. 5,5%, 13. 5.5%,% 14. 2,7% a Mecsekben; c) a Villányi-hsg-ben: 1. 23,53%. 2. 29,41%. 7. 5,88%, 8. 5,88%, 9. 11,78%, 10. 5,88%, 11. 5,88%, 12. 5,88%, 15. 5,88%. ha külön-külön vizsgáljuk a Mecsek és a Szársomlyó egyenesszárnyúinak életforma szerinti megoszlását (3. b. és с ábrák). A Mecsek lelőhelyeiről származó fajok (35 faj) 22,85%-a tamnobiont, a a Szársomlyóról származóké (18 faj) viszont csak 11,1%. A chrotobiontok közel azonos arányban ré3. ábra. A Mecsek és a Villányi hegység (Szársomlyó) Orthopterái életforma típusainak százalékos megoszlása, a) Mecsek és Villinyi-hsg. együtt, b) Mecsek, c) Villányi-hsg. (Szársomlyó) szesülnek mindkét helyen, viszont lényeges különbség adódik a geobiontok százalékos arányában. Míg a mecseki lelőhelyeken ez az érték csak 5,71%, addig a Szársomlyón 22,2%. Ez a nagy eltérés azzal magyarázható, hogy míg a mecseki felvételek erdős vagy erdőközeli területeken, addig a Szársomlyón déli expozíciójú pusztafüves lejtőn, illetőleg sziklagyepben készültek. A kvantitatív összehasonlító elemzés a Fauna Dominancia Hasonlósáni Faktor (FDRF), valamint a diverzitás (H) értékek összevetésével történt (Rácz. 1975., Varga, Rácz, 1978.). Az egyes felvételek páronkénti összevetéséből adódó értékeket a 2. táblázat mutatja. Az adatok alapján a mintavételi helyek négy csoportba sorolhatók. Az elsőbe az 1., a 2.,