Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Rácz István–Varga Zoltán: Adatok a Mecsek és a Villány-hegység Orthoptera faunájának ismeretéhez

A MECSEK ÉS A VILLÁNYI-HEGYSÉG ORTHOPTERAIRÓL 33 a 7. és a 8. felvételek tartoznak magas hasonlósági összegekkel, s egyúttal a legmagasabb diverzitás értékekkel (3. táblázat). Ez egyben alátámasztja az egymáshoz, illetve a többi felvételhez való nagyfokú hasonlóságot, hiszen a gyűjtőhelyeken csaknem minden, a többi felvételi helyen is előforduló faj fellelhető. Különösen kitűnik az 1. és a 7. felvételek magas hasonlósága (FDRF 1-7 = 20,6), de magas hasonlósági értékek adódtak az 1-2., az 18. valamint a 2-8. felvételek összevetésénél is. Ezek oka a területek csaknem azonos növényzeti és mikroklimatikus viszonyaiban kereshető. A második csoportot - közepes hasonlósági értékekkel - a 3., a 4. és az 5. felvételek alkotják, míg a harmadikba a 6. felvétel tartozik. Ez utóbbi alacsony FDRF-öszszege (8,2) jól egyezik a mintavételi hely „kultúrterület" jellegével, ami - többek között - együtt jár az Orthoptera fauna egyoldalú szelekciójával, tehát a sztenök fajok eltűnésével (pl. Pachytrachis gracilis), illetve a hipereuriök és ubiquista fajok magasabb dominanciájával (pl. Glyptobothrus biguttulus D = 0,15). A 3., a 4. és az 5. felvételek közepes FDRF-összegei részben az északi kitettséggel, részben az emberi beavatkozást követő leromlással magyarázhatók. A negyedik csoportot a 9. és a 10. felvételek adják, melyek á Szársomlyón készültek. Az alacsony hasonlóság-összegű 9. felvétel déli kitettségű pusztafüves lejtőn készült és ez indokolja különálló voltát; a 10. pedig a gerinc sziklafüves társulásában, s így inkább hasonlít a mecseki 1., 2., 6., 7. felvételekhez. A legmagasabb hasonlósági értékeket azonban a 9.-hez mutatja (FDRF 9-10 = 4,48). Ez egyben a Szársomlyó különállásának is bizonyítéka. Bei-Bienko, C. J. (1939) : The zonal ecological distribution of Acrididae in West-Sibirian and Zaisan Plains - Bull. Plant. Prot., 1, 52-90. Dudich, E. (1954) : Állatföldrajz - Egyetemi jegyzet, Budapest Harz, К. (1969) : Die Orthopteren Europas I-II. - Haag Horvát, А. О. (1972) : Die Vegetation des Mecsekgebirges und seiner Umgebung - Budapest Móczár, L. (1939): Redősszárnyú darazsaink (Fam. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyarországon - Ann. Hist-Nat. Mus. NatiHung. 32, 65-90. Nagy, В. (1949) : On the Orthoptera fauna of the Tihany peninsula (Lake Balaton, Western Hungary) Arch. Biol. Hung. II. 18, 59-64. összefoglalva az eddigi megállapításainkat elmondhatjuk, hogy az Orthoptera együttesek ökofaunisztikai, állatföldrajzi valamint életforma szerinti és kvantitatív elemzésének eredményei összhangban vannak. A „déli" elemek viszonylagos gazdagsága, az Aiolopus strepens (Latr. faj mecseki előfordulása, valamint más, délies jellegű fajok előfordulására vonatkozó további adatok (vö. Nagy, 1974) megerősítik a Mecsek és a Villányi-hegység Prae-lllyricumhoz való tartozását, de ugyanakkor kimutatható a két hegység „sziget" jellege is. összefoglalás A dolgozat a Mecsek és a Villányi-hegység (Szársomlyó) Orthoptera faunáját mutatja be. A vizsgálatok során 10 gyűjtőhelyről származó 40 faj 2666 példánya került feldolgozásra. A gyűjtőhelyek változatossága - karsztbokorerdő-pusztagyep mozaik komplex, sziklagyep, lösz-, mező- és higrofil gyepek, valamint állandó emberi bolygatásnak kitett területek is - biztosította a faunakép teljességét. Faunisztikai szempontból a Phaneroptera nana Fieb., a Pachytrachis gracilis (Br. v. W.), a Rhacocleis germanica (H. S.), a Saga pedo Pali., az Aiolopus strepens Latr., az Acrotylus insubricus (Scop.) es a Clyptobothrus eisentrauti Rme. fajok jellegzetes színezőelemként jelennek meg. Az állatföldrajzi helyzet így a Prae-IUyricum-ra jellemző képet mutatja, melyben a „déli" elemek összesen mintegy 40%-kal képviseltetik magukat (2. a. ábra). A fenti eredményeket az életforma típusok elemzése is alátámasztja (3. ábra). Nagy, B. (1958): ökológiai és faunisztikai adatok a Kárpát-medence sáskáinak ismeretéhez - Fol. Ent. Hung. N. S. 9, 218-230. Nagy, В. (1959): Das Sicheingraben von Acrotylus longipes und Acrotylus insubricus (Ortoptera-Acrididae) - Acta Zool. Acad. Sei. Hung. 5, 369-391. Nagy, В. (1974) : Reliktum Saltatoria fajok a pusztuló Bélkő hegyen - Fol. Ent. Hung. N. S. 1, 139-144. Rácz, I. (1975) : összehasonlító vizsgálatok északkeletmigyar országi homok-, lösz- és szikespusztai gyepek Orthopteráin - Doktori értekezés, Debrecen Rácz, /., Varga, Z. (1978): Beiträge zur Kenntnis der Orthoptreren-Fauna des Sandgebietes bei Igrici (NOUngarn) - Acta Biol. Debr. 15, 33-39. IRODALOM