Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai

284 SONKOLY KAROLY a „nagyszerű valódi cath. diszitmény", „Bartalicsunk e remekmüvei" elkészültéről, felállításáról és beszenteléséről tudósító sorok

175 sem fukarkodnak a dicséretekkel. A legalaposabb egykorú kritika - egy pécsi (?) levelező tollából - a „Religio" 1854. dec. 24-i számában jelent meg.

176 A névtelen szerzőtől nem lesz érdektelen hosszabban idézni, mivel írásából nem csak a saját, hanem a helyi és általában a hazai közönség véleményét is megismerhetjük az apostolsorozatról: „Bartalics a szobrász neve ünnepelt kezd lenni hazaszerte, s méltán,- mert a működési vagy szenvedési jelvényekkel ellátott szobrok nagysága, óriásvolta, bámulatra ragadja a nézőt, mig a legkisebb részletekig mindenütt fellelhető arány, mi ellen nem egyszer vét a művészvilág, közhelyeslést érdemel, és a művészi felfogás és kivitel egykép csudálandó. Az ezer és ezer néző közt nem hallánk csak egyetlenegy megjegyzést sem, melly a művész érdemebül csak parányit is akarna levonni. E szobrokhoz hasonlókat alig bírunk hazánkban; olyannyira remekek, hogy a talajul szolgáló dombormü-oszlopzatok cifrázata egészen feltűnő silányságánál fogva, kőfaragó csinálmány. A művész hosszan dolgozott remekein, de mindig egyforma kedv- és kitartással, legkevésbé keresvén az anyagi érdeket, melly talán állását kényelmesebbé teendette: de levonandott hihetőleg a müvek becséből, ha erre törekszik. Mint valódi művész cselekvék, kinek szeme előtt a halhatatlanság örökzöld babérja lebeg ! önbecsérzetén kívül közhelyeslés és méltány jutalmazza őt, mi szerény művészünket hasonló remekek alkotására fogja buzdítani. Mint halljuk, hazánk fővárosa szerződik vele hasonló irányú müvek alkotása végett. Adja Isten, hogy ugy legyen: művészhazánkfia érdeméhez képest karoltassék fel a hazától!" Az apostolok helyi népszerűségét bizonyítja az is, hogy a sorozat egyik darabját, Szt. Andrást, sírszoborként is megrendelték Bartalitstól - persze kisebb méretben (15. kép).

177 A felállítás utáni évtizedekben is folytatódik a dicsérő írások sora.

178 Hunfalvy a „12 apostolnak szé175 Lásd 65. j. és Religio, VI. évf., II. félév/68, sz. (1854. XII. 7.), 543. 176 Religio, VI. évf., II. félév/75, sz. (1854. XII. 24.), 599. („Egyházi Tudósítások, Magyarország"-nál). 177 Gründler András (és családja) még életében megrendelt síremléke az 1870-es évekből. Egykor a pécsbudai külvárosi temetőben állott, magas talapzaton, a homokkőből kifaragott, kb. 1,5 m magas szobor. A fénykép Szőnyi O. hagyatékából került elő (KL, 7. sz. papírzacskó). Más szögből készült felvétele : Szőnyi (1911), V. t, 10. Ugyanitt még további adatok a síremlékről: 83-84. 178 A Pécsi Lapok, (II. évf.), 61. sz. (1861. VIII. 1.), 243.-nál az apostolok „roppant nagyságú, egyegy darab köbül felségesen és mesterileg faragott. szobrai"-ról ír a székesegyház kapcsán (n.n.). Hasonlóan dicsérik az apostolokat: Nyárfi Károly (Hazánk és a Külföld, II./21. sz. [1866. V. 27.], 330.) és a Pécsi Figyelő riportere 1878-ban (lásd: 30. j.); valamint a Fünfkirchner Zeitung Bartalits-nekrológja 1879-ben (lásd: 6. j.). pen faragott ... szobrai"-ról emlékezik meg.

179 Brüsztle - 1874-ben megjelent - könyvében a székesegyházzal kapcsolatban szerepelnek ezek a sorok: „Ab extus templum hoc in fronte laterali versus meridiem multum ornant statuae duodecim Apostolorum ...", s mesterükről : „Michael Bartalics, magister sculptor, in suo genere rarissimus ...". Rá is fértek a dicséretek, mert már közelgett azoknak a kritikusoknak, művészettörténészeknek az ideje, akik a középkor bűvöletében, a „stylszerű helyreállítás" jelszavával a pécsi székesegyház Pollack-féle átalakítását - a legenyhébb formában is - stílustalannak, az apostolszobrokat pedig, az épület arányaihoz képest ormótlannak nyilvánították, s a legjobb esetben is középszerű munkának nevezték őket. Az első fecske e kritikák közül Henszlmann Imre nagymonográfiájában olvasható, 1869ből,

180 aki így ír: „...ezen az attikán állanak az apostolok kolossalis szobrai igen középszerű példányokban ...". Henszlmann következő nyilatkozata már annak a nagy vitának a szüleménye, amely a pécsi székesegyház tervezett „stylszerű helyreállítása" körül lángolt fel 1882-ben. A hivatalos „műítészek", így ő is, leszedték a keresztvizet a neogótikus átépítésről és az apostolsorozatról is. így ír az utóbbiakról : „... a semmi műértékkel nem bíró apostolok szobrait... Windisch pécsi kőfaragó ..." (munkái). Valamint: „Ezen eképen felpiperézett falon emelkedő attikán állnak Windischnek az alsó rész pompájához méltó tizenkét apostolai...". Ezeket az általa feldicsért Schmidt-féle átépítési terv eltávolítani szándékozott: „Az árkádokra jönnek aztán nem Windisch, hanem reméljük, egyik jelesebb szobrászunk új tizenkét apostolai, kisebb mérvben, mint a mostani óriásiak, s így jobban megfelelve az alattok való takaros árkádoknak".

181 Hasonló hangnemben ír a szobrokról az „Egyházművészeti lap" ifjú titánja, Czobor Béla is: „... s hogy a komikus, színpadias hatás teljes legyen, s e mellett még némi veszélyt is rejtsen magában, a szélnek és viharnak kitett oldalon a fal-oszlopok fölé az apostoloknak négy méter magas, kolossalis szobrait helyezték,..." amelyek „... a jelenlegi oldal-facade-hoz egészen méltó gyarl óművek ...". Sorsukról: „eltávolíttatnak, s helyökbe arányos, jóval kisebb (alkalmasint törpe), de conceptióra, műkivitelre nézve a román styl követelményeinek és a magasabb műigényeknek megfelelő új szobrokat állítanak".

182 A vitában az ellenzék sem tett lakatot a szájára, s - úgy tűnik - a közvélemény és a helyi sajtó mö179 A szerzőnek a 100. jegyzetben hozott könyve 385. oldalán. 180 Lásd a 23. jegyzetben. Uerről még: Forster Gy.: „A MTA és a műemlékek védelme" (1928), 65. 181 AÉ, új Folyam II. (1882), 2. és 12. A téves névről: 23. j. 182 Czobor Béla: „A pécsi székesegyház restauratioja" (több részben). Egyházművészeti Lap, III. (1882), 165-166.