Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ ELSŐ APOSTOLSZOBRAI 283 dik felében sem tartoztak a hazai plasztika úttörő stílusú művei közé és sokáig húzódó elkészítésük még csak növelte lemaradásukat. Mire 1854-ben fel­állítják őket, már túl van első évtizedén a magyar szobrászatban a romantikus stílus, s csak néhány év választ el Izsó Miklós fellépésétől. Ennek ellenére a kész mű tetszik a konzervatívabb ízésű egyházi megrendelőknek és - amint az egykorú forrásokból kitűnik - a nagyközönségnek is. A dicsőséget és elismerést Bartalits számára az apostolszobrok hozták meg. Mi volt róluk a kor­társak véleménye? Az első, ismert megnyilatkozást, M. Viale-Prela nuncius dicsérő szavait, amelyek még 1851-ben hangzottak el, egy későbbi forrás közli. 171 Vörös őrkanonok felismerte Bartalits tehetségét és értékelte a szobrok művészi színvonalát, amint ez a határidő- és költség módosítási kérelmek támoga­tásából is látszik, meg egy olyan hétköznapi, éppen 14. Bartalits M. ; Szent István és Szent László királyok. Gipszmodellek az egykor a pécsi belvárosi templom portikuszán állott szobrokhoz (1878) A szobrok értékelése Hogyan értékelték a kortársak a pécsi székesegy­ház első apostolsorozatát és hogyan értékeli az utó­kor? Mennyire becsülték mesterét, Bartalits Mi­hályt? Az egykorú írott és nyomtatott forrásokban szereplő titulusait időrendi sorba rakva, számára kedvező fejlődési tendencia figyelhető meg. Míg korábban gyakori a „képfaragó", v. „kőfaragó" megnevezés, az idő előrehaladtával „szobrász"-szá lép elő, sőt, az 1850-es évek első felében megjelent hírlap cikkekben „művész"-szé. A csúcs a „Der Spiegel" 1852-es híre, amely egyenesen az „akade­mischen Bildhauers" műterméből tudósít. 170 féle, 1845-46-ban épült ház lépcsőházát díszítő, б hon­foglaló vezért ábrázoló szobrokat. (Lásd: Gazda Anikó cikkét az épületről: Mv, XXI. [1977], 191.; valamint: Zádor Anna: „A klasszicizmus és romantika építészete Magyarországon" [Bp., 1981], 185. o. és 104. fotó.) 170 Lásd 59. j. Bár külföldi tanulóévei alatt Bartalits sokáig Drezdában élt és dolgozott, s Münchenben is ezért igen hiteles dologból is, mint amilyen egy utalvány szövege, amelyben „művészi vésü alatt lévő 12 apostol szobrai"-ról ír. 172 Az apostolszob­rok készítését kísérő országos érdeklődés tanúi azok az újságcikkek, amelyek folyamatosan közölnek hí­reket a „mestermunká"-ról. 173 A „Religio" 1853-as írása szerint „Angelo Mihály, Thorwaldsen, Ca­nova, Schadov, David és Ferenczy müveivel mél­tán lehet azokat párvonalba helyezni". 174 1854-ben megfordult, nincs rá adatunk, hogy akadémiai képzést nyert volna. Az „akadémiai" jelző sehol másutt nem fordul elő - ismereteim szerint - vele kapcsolatban. Elképzelhető, hogy a Der Spiegel cikkében csak mint hírlapírói túlzás, v. mint zsurnalisztikái közhely szere­pel. (Lásd még a 150. jegyzetben hozott Lyka könyvet és a 152. jegyzetet.) 171 Lásd erről a 263. oldalon és az 53. jegyzetet. A közlés hitelességét gyengíti, hogy egy, az 1882-es vita idején megjelent polemikus röplapban szerepel az idé­zet. 172 Lásd a 62. jegyzetben hozott forrást. 173 Az 59. jegyzetben forrás így ír a szobrokról: „das Ganze bildet ein Meisterwerk." 174 Lásd 60. j.

Next

/
Thumbnails
Contents