Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai
A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ ELSŐ APOSTOLSZOBRAI 261 püspök jóindulatára apellál, amikor javasolja megvásárlásukat a székesegyház, v. legalább az egyházmegye vidéki templomainak belső díszítésére. A következő év végén - Bartalits halála után - az özvegy felajánlja az apostolok mintáit a káptalannak, megvételre. Az olyan alacsony összeget hajlandó értük fizetni, hogy az asszony a püspökhöz megy panaszra, aki azt javasolja, hogy kérje Baán őrkanonoktól szakbecslés megejtését. Nem talál meghallgatásra, s végül kénytelen beérni 240 ft. kegyadománnyal, amelyet „férje mint művész iránti tekintetből" ad neki a káptalan 31 . Szőnyi 32 szerint - aki ír a fenti esetről is, de 100 forintról tud - Bartalits „halála után gipszmodelljei, így az apostolszobrokéi szétszóródtak". Egyiket - Pál apostolét - említi „a magyarürögi rét melletti Piacsek-féle szőlőben", erről azonban kiderült, hogy nem is gipsz és mégkevésbé Bartalits műve 33 . Elképzelhető, hogy e gipszszobrok némelyike lappang még a pécsi egyházmegye templomaiban. Arról, hogy a székesegyházi uradalom folyósította Bartalitsnak az előleget, 1847-ből ismerek forrást, egyszerre hármat is - ugyanarról a 3000 váltó forintról (v. f.) 34 . Ez nagyobb összeg, mint a szerződésben előlegként kikötött 800 ez. ft 35 . Megkezdődött a szükséges kőtömbök kivágása is, a székesegyházi uradalom tulajdonában lévő budafai (Közép-Mecsek, Mánfa közelében) kőbányában. Ezt tanúsítja a mesternek az az 1848 elején írott elszámolása, amelyben б db, az apostolokhoz kivágott és kiegyengetett kőről ír 36 . A szobrász 1852-75 között 31 SzL, fasc. 119., 2. rész/258.: özv. Bartalitsné beadványa (1879. dec. 21.). Ebben utal egy korábbi beadványára is, amelyet nem találtam meg. Felzetén az 1879. dec. 21.-én tartott kápt. gyűlés határozata a 240 forint kegyadomány kiutalásáról. 32 Szőnyi (1911), 78. 33 Az említett, Piacsek-féle szőlőt és a rajta álló, XIX. sz.-i házat (Pécs, Kisdeindoli út 23.) özv. Jurcsik Istvánné útmutatása alapján találtam meg. Az idős hölgy az 1910-20-as években többször is járt itt, ahol - közlése szerint - nem volt semmiféle gipszszobor. Szőnyi informátora valószínűleg a ma is a ház előtt, az utcán álló, rossz állapotban lévő, homokkőből kifaragott, egykori festés nyomait viselő, barokk Szt. Vendel szoborról beszélhetett. [Romváry (1982), 225.-nél, tévesen Szt. Vinceként hozza.] 34 SzL, fasc. 78./A., 113-114.; fasc. 83./A. A., 8.; fasc. 93./8. Mindhárom dokumentum ugyanarra az 1847. máj. 8.-i, 3000 v. f.-os kifizetésre vonatkozik, amelyet Bartalits munkára előlegként kapott. Egyik forrás sem említi az apostolszobrokat, de az összeget a „Székesegyház szükségére és díszítésére" rovatnál könyvelték. A SzL, fasc 86. (1850 !) /52. sz., az 1848-as perre vonatkozó iratba (lásd 42. és 43. j.) betett 1847/113. és 114. sz. assignatiós cédulák (1846. okt. 7. : 2000 v. f. és 1846. dec. 18. : 1000 v. f.) is erre az összegre vonatkozhatnak, amelyet csak 1847. máj. 8.-án fizettek ki. 35 Az apostolokra Bartalitsnak kifizetett összegekről és a különféle pénznemekről, egymáshoz viszonyított értékükről lásd a 265-266. oldalakon. vezetett üzleti könyvében - egyebek mellett - szerepelnek a budafai kőbányában kitermelt kőtömbök árai és a velük dolgozó kővágók, s a napszámosok bérei (az 1850-es évek elejéről is) 37 . Ismertek még más a fentiekhez kapcsolódó dokumentumok is. 1870 k. például Bartalits feljelenti Gianone János kőfaragót, mert elhasználta egy, még az apostolokhoz kivágott kőtömbjét 38 . Arra is vannak forrásaink, hogy 1853 és 1861 között a mester - más, pécsi kőfaragókkal közösen - haszonbérbe vette a budafai bányát 39 . Az 1848-as perek A nagy kőtömbök beszállítása Pécsre nehézségekbe ütközött, 40 s ez az idő előrehaladtával a megrendelő és a szobrász közötti perekhez vezetett. Valamikor 1848 tavaszán fajult idáig az ügy, de - dokumentumok hiányában - nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor. A szerződés 7. pontja vita esetére szóbeli pert köt ki, amely csak viszonylag kevés írásos anyaggal járt. A meglévő forrásokból úgy tűnik, hogy Bartalitsé volt a kezdeményezés. A kőtömböket nem bírták Pécsre hozni, s így másfél évvel a határidő letelte előtt még nem tudott nekiállni a tényleges munkának, a szobrok kifaragásának. Az ügyet lezáró egyik dokumentumban ő mond le „a T. Káptalan ellen indított Szobéli Perről" 41 . Az ismert iratok jó része a káptalan által (a székesegyházi uradalom nevében) indított viszontperhez kapcsolódik, s 1848. május 23. és július 12. közötti 36 A JPM Helyt. Osztályán őrzött, a 26. jegyzetben említett iratkötegben. Fejlécén: „Számítás A Pécsi Főtemplom részére készítendő 12 apostolok végett eddigi 6. darab kőnek, mellynek egynek egynek hozasága 13' szélesege pedig 5' -, kívágatási és némelyiken kiegyenlítési kölcségek jegyzéke." Említve benne a szobrok gipszvázlatai is. A végösszeg 3828 ft 40 3/. kr. Nincsen keltezve, de a hátoldalán Bartalits hivatalos levele Lotharetz György pere tárgyában, s ezzel kapcsolatban Pécs Város Tanácsa 1848. márc. 27.-i tanácsülése jegyzőkönyvi kivonata, Nr. 1593. 37 Lásd a 38. jegyzetben hozott forrást. 38 BML, К 1977/821. dossziéban: Bartalits 1852-75 között vezetett üzleti könyve („Geweresbuch") egyik oldalán (számozatlan) folyamodvány fogalmazványa, dátum nélkül (1870?). 39 SzL, fasc. 73./55. és 69. sz. szerződések. 40 Valószínűleg a szokatlanul nagy kőtömbök beszállítása nehézségeinek dokumentuma az a, SzL, fasc. 82/.290. sz. assignatio, amely szerint 1847. júl. 31.-én 30 ez ftot és 1 akó újbort kap az uradalomtól 3, név szerint említett személy és társaik (bizonnyal fuvarosok), akik „ ... a Budafai kö Bányábul már háromszori probájok a' kövek bé húzására Huszonnégy darab igás marháival fáradaznak...". Ugyanerről beszél a SzL, fasc. 73./114. és 115., valamint az előbbiekkel azonos szövegű, a SzL, fasc. 8Ô./52. sz. iratba betett dokumentum bevezető része is (lásd: 42. és 43. j.). 41 Lásd a 42. j. 11. tételét.