Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Elvont Művészetek Csoportja

AZ ELVONT MŰVÉSZEK CSOPORTJA 253 násként egyfajta játékosság, erős mozgalmasság (Lovas és fegyverhordozó, 1946) jelenik meg rajtuk, melyet azzal is ér el, hogy betűket és számokat illeszt kompozícióba (I betűs kopozíció, 1945). Más műveken az egymást átható szögletes formák a maguk tiszta elvontságában jelentkeznek, a színfoltokat eleven szerkezet tagolja, a kép ezek ritmusára épül {Déli architektúra, 1947, Álló szerkezet, 1948). Mint kompozíciós elv, előtérbe lépett a mértanias konstrukció; ennek elemei szilárdan helyezkednek el a talajon, s a formák áthatása az egyszerű geometrikus vázak bonyolult strukturálódását idézi elő, mert két egymást metsző, egymást átható-átmenő felület színben más, fomailag gazdagabb újabb felületet eredményez (Szemközt álló három álak, 1948). Mindezek a formai megoldások a Cercle et Carré, illetve az Abstraction-Création csoport amelyekkel Martyn együtt állított ki - több tagjának alkotásain fellelhetők, ha némileg eltérő jelleggel is (Herbin, Albers, Hélion, Henri Nouveau). Martyn azonban a geometrikus absztrakció végső határáig soha nem ment el. Korszakunkban alkotott képein az egymást át meg átható mozgások, a ritmusok bővérű tobzódása, a végtelen szabadságot jelképező tenger idézése a felszabadult örömről szól, a látványhoz való ragaszkodása és színvilága pedig azt a keleties vérmérsékletet s a magyar piktúra hagyományaihoz való ragaszkodást jelzi, mely a műveket francia rokonaitól elkülöníti. Martyn művészetére is erős hatást gyakorolt a népművészet. Vajda és Korniss munkálkodásához hasonlóan motívumgyűjtő utakat tett a Délvidéken. Míg azonban Vajda és Korniss elsősorban a népművészet tárgyainak asszociatív hatását keresték és használták fel képeiken, addig Martynra a népművészet tárgyainak letisztult, puritán formavilága hatott, s ezeket építette be szerkezetes képeibe. Az ez időben keletkezett Régi szerszámok (1947) csupán nyitánya egy később kiteljesedő sorozatnak. Emlékmű-szobrain Martyn az illúziót valós térrel váltotta fel, mint Arp, Nicholson és mások. A Szoborterv járommal (1943) megnyitja a népművészet ihlette művek sorát; problematikájában Giaconietti Fekvő nőjéhez (1930) hasonlatos: az Alföldi emlék és a Kelta emlékmű (1943) pedig Miro Madarával (1945-46) rokonítható. A hangyák emlékműve (1943) szobrainak biomorf léptékére utal: az egyik hangyafajta arányait adta vissza a három egységből konstruált függőleges plasztikán. Az 1946-ban készített fareliefek anti-szobrok: a forgástestekből összeállított konstrukció tagadja a talapzatot, s a megszokottól eltérő értelmezést ad a műnek. 1946 októberében Martyn a csoporttól függetlenül nagy kiállítást rendezett a Képzőművészek Szabad Szervezetének helyiségében. A kiállítás katalógusában írta róla Kállai Emő : „a kiállítás ... imponáló képét nyújtja egy nagylélekzetű és látomásaiban szuggesztív erejű, gazdag, változatos ábrázatú és mindamellett egységes jellemű művészeti munkásságnak." Martyn Ferenc: Kikötőben, 1946. vászon, olaj, 65X.81 cm, JPM 74.117