Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Történettudomány - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében, II.

KOMLÓ FALU BIRTOKSZERKEZETE A XIX. SZ.-BAN 175 az ilyen gazdák a forrásba, annak jellege miatt sem kerültek be. A bemutatott számnál tehát jóval több csökkenéssel kell valójában számolnunk. A dolog másik oldala a kategórián túlra mutató növekedés. Ha a 9 esetet megvizsgáljuk, a következőt tapasztaljuk: itt a kép reális. 7 esetben a házon túl a név is megegyezik, tehát családi birtoklásról van szó. A másik két esetnél sem kizárt a házasság útján való földgyarapodás lehetősége. A német gazdaságok erőteljes fejlődésére jellemző, hogy a 9 jelentősen fejlődő gazdaságból 8 német volt. Ezeknél a gazdaságoknál a szorgalmon túl, a házasságon túl, nyilván a család másik ágának a földdarabjai is gyarapították a birtok méretét. A paraszti józanság, a racionálisabb gazdálkodásra való törekvés természetesen segítette, hogy 2-3 kategóriát is emelkedjen egy-egy gazdaság. Néha egyértelműen lehet következtetni az okokra, mint azt Klesch János esetében jeleztük is, néha azonban a forrás csak feltételezéseket enged meg. Végleges megoldást az anyakönyvek, a birtoklási lapok, a bírósági perek esetleg meglevő adatai nyújthatnak. Mint már említettük, ezeket a forrásokat több falu esetében szeretnénk felhasználni, a belőlük kialakítható képet öszszevetni a jelenlegivel, elvégezni a vizsgálati módszer kritikáját. Az Ekl, a Huk, a Mühl, a Notheisz családok gyarapodása 1854-től kísérhető nyomon Komlón. Gyökerei nyilván régebbi időkre nyúlnak vissza, tehát egy hosszan tartó folyamat eredményeit láthattuk a bemutatott adatokban. A 2-5 holdas törpegazdaságokra is a növekedés mozzanata volt a jellemző. E kategóriában 8 gazdaságot vizsgáltunk. Az idetartozó gazdaságok felénél nem történt a birtok terjedelmében jelentős változás. Két gazdaság terjedelme növekedett, kettőé pedig csökkent. Míg a csökkenés azonban csak kettő kategóriát tett ki, addig a növekedés 5 kategóriányi volt. A 2 kategóriát növekvő Scheffer birtokról lehet állítani nagy valószínűséggel, hogy családi folyamatos birtoklás esete figyelhető meg. Az 5-15 holdas kategóriába sorolt 15 gazdaságra a lefelé süllyedés mozzanata volt a jellemző. Mindössze egy kategóriányi növekedés történt, és ez is családi birtoklásnál. 5 esetben kategórián belül változott a föld terjedelme. Ebből 3 esetben növekedett, és mindhárom esetben a folyamatos családi birtoklás feltételezhető (Tóth /Kis/, Veglein, Kriszt). Egy esetben szintén családi birtoklásnál (Tóth /Kis/), csökkent a föld kategórián belüli terjedelme. A kisparaszti gazdaságokra azonban a birtokcsökkenés folyamata volt az igazán jellemző. Az említett 15 gazdaságból ilyen irányba mozdult el 9 gazdaság. A 9 esetből 2 ízben történt 1 kategóriányi, 7 esetben pedig 2 kategóriányi csökkenés. A 2 kategóriával járó fogyatkozások 5 esetben családi kapcsolatú birtokoknál következtek be. A szempontunk alapján vizsgált 15-30 holdas középparaszti gazdaságok száma 25 volt. Ezeknél a gazdaságoknál már a kategórián belüli növekedés vagy csökkenés is elvileg, az előző rétegek földterületeihez viszonyítva, jelentős mennyiségű változást jelenthettek volna. A valóságban azonban nem így volt. 12 olyan eset fordult elő, amikor a változás a kategóriahatáron belül maradt. A változások zöme 1-3 hold méretű volt. Egyszer, Fülöp Mihálynő - Fülöp József esetében volt kivételes méretű a változás, 9 hold. A 12 esetből 7 alkalommal növekedett a földterület a kategóriahatáron belül, egy esetben pedig csökkent. 4 ízben egy holdon belül változott a terjedelem. A vizsgált gazdaságok közel 50%-a elkerülte a jelentősebb változásokat. A középparaszti gazdaságokra is a lefelé tendálás volt a jellemző. Mennyiségileg is több volt a lesüllyedő gazdaságok száma, mint az előző réteg esetében, és a birtokváltozások is sokkal jelentősebbek voltak. 6 gazdaság 1 kategóriányit, 1 gazdaság 2 kategóriányit, 3 pedig 3 kategóriányit süllyedt 26 év alatt. A kategóriahatárokon belül mozgó gazdaságok esetében 9 gazdaságnál családi birtoklás mutatható ki. Ilyen esetek közül 5 ízben növekedett a föld terjedelme, 3 alkalommal nem változott, egyszer pedig csökkent. Kategóriahatárokon túlra mutató változásoknál a 25 gazdaságból mindössze 3 volt képes növelni l-l kategóriával a terjedelmét. Közülük kettő volt ugyanannak a családnak a kezén mindkét időpontban. Összesen tehát 13 esetben figyelhettünk meg családi folyamatos birtoklást. Közülük 9 esetben nem volt kategóriaváltás, 2-ben csökkent, két esetben pedig növekedett a föld terjedelme. Míg tehát a középparaszti gazdaságoknál a földterületek csökkenése volt az általános tendencia a két időpont között, addig az olyan eseteknél, ahol a családi birtoklás nagyjából valószínűsíthető, a birtok megközelítőleg hasonló méretű átmentése volt a jellemző. Ezzel egyező jelenséget a korábbiakban, más szempontú vizsgálatoknál is tapasztaltunk. 30 hold feletti gazdaság 1864-ben mindössze egy volt, ifjú Klesch Jánosé. Ez a gazdaság időpontunk végére 1-2 holdat csökkent. A paraszti nagygazdaságok száma 1890-re megszaporodott. Jellemző méretük a 30 holdat valamivel meghaladó terület volt. Itt tehát inkább már szerényebb növekedés, nagyjából egymáshoz közel álló méretek voltak a jellemzőek. Ennek oka lehetett, hogy a korabeli falusi viszonyok, a munkaerőkínálat, a technika nem tette kifizetődővé a nagyobb föld megmunkálását, és a piaci viszonyok sem ösztönözték arra 1864-1890 között a legnagyobb gazdaságokat, hogy birtokukat tovább növeljék. Természetesen meghatározó ok lehetett a gazdaságosságon túl az, hogy ennyire telt a legnagyobb birtokok erejéből.