Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Történettudomány - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében, II.
176 CSERDI ANDRÁS összegezve a képet, valamit elárul a falu birtokváltozásairól, ha úgy fogjuk át a kérdést, hogy a jelzett 26 év alatt 33 kategóriányi birtoknövekedés történt Komlón, és 35 kategóriányi csökkenés. A 33 kategóriányi növekedés 63%-a a 0-2 holdas gazdaságokra jutott, s ez mindenképpen igen érdekes jelenség. A növekedések további 24%-a a 2-5 holdas gazdaságoknál valósult meg. A 0-5 holdas határok közé tartozó gazdaságoknál valósult meg tehát a kategóriaváltozással járó birtoknövekedések 87%-a. A 35 kategóriányi csökkenésből a 15-30 holdas középparaszti gazdaságokra 17 kategória jutott, az összes csökkenés 48%-a, az 5-15 holdas kisparaszti gazdaságokra pedig 16 kategóriányi csökkenés, ami az összes ilyen irányú változásnak 45%-a. A kategóriaváltással járó csökkenések 93%-a tehát e két rétegen belül valósult meg. A terjedelemváltozásokra utaló képet erősíti, színezi, hogy 16 esetben úgy nőtt a gazdaságoknak a terjedelme, hogy az nem járt kategóriaváltással, 4 esetben pedig úgy fogyott, hogy az sem okozott komoly süllyedést. Mivel a két időpont között nőtt a falu magángazdaságai által használt föld területe, ez módot adott arra, hogy a birtoknagyságok is növekedhessenek, erősödhessenek. (Ez ellen ható tényező, hogy növekedett a gazdaságok száma is.) Az egyes birtokosok esetében a növekedésben ezen túl a más birtok rovására történő területszerzés is szerepet játszott. Mindez együtt idézte elő egyes birtoktípusok erősödését, más típusok fogyatkozását. A kategóriaváltozásokkal járó módosulásoknál ha csak a darabszámot nézzük, tapasztalhatjuk, hogy 21 birtoknál történt jelentősebb csökkenés, ezzel szemben csak 15-nél jelentősebb emelkedés. Ez pedig a föld lassú aprózódásának, a terület kevesebbek kezén való felhalmozódásának a jeleként értékelhető. Azoknál a birtokosoknál, ahol a név és a ház azonossága alapján feltételezhetően családi folytonos birtoklás állt fenn 1864 és 1890 között, a következőket tapasztalhatjuk! 35 esetben sikerült a jelzett feltételek melletti családi birtoklást kimutatnunk. Az esetekből 10-szer növekedett a birtok úgy, hogy a növekedés nem lépte túl a kategória határát. 11 esetben a növekedés mértéke kategóriaváltással is járt. A növekedés kategóriaösszege 25. A 33 kategóriányi össznövekedésből tehát 75%-nyi azoknál a birtokoknál következett be, ahol folytonosnak tekinthető a családi birtoklás. Kategórián belüli csökkenés az ilyennek tekinthető birtokoknál 3-szor fordult elő, kategórián túli pedig 7 birtok esetében. (Megjegyzendő, hogy a fentebb említett növekedések német családoknál, a most tárgyalandó csökkenések pedig magyar családoknál jelentkeztek.) A 7 birtok összesen 12 kategóriányi földet vesztett. Ez a 35 kategóriát kitevő összes süllyedés 34%-a. A 32 nem folyamatosan ugyanannak a családnak a kezén levő birtoknál, a korábbival összehasonlítva, kevesebb növekedés volt tapasztalható. Kategórián belül 6 esetben, azon túlmutató növekedést pedig csak 4 esetben láthattunk. A 35 kategóriányi össznövekedésből mindössze 8 kategória (25%) volt itt megfigyelhető. Az ilyen birtokoknál a csökkenések száma dominált, az előző típushoz viszonyítva jelentősebb mértékben. Kategórián belüli csökkenés mindössze csak egy esetben volt tapasztalható, míg kategórián túlra mutató 14 esetben következett be. A 35 kategóriányi összcsökkenésből 23 kategóriányi jutott erre a típusra, ami az összes csökkenés 65%-a. A folyamatosan egy család kezén levő birtokok tehát növekedtek időszakunk alatt. Ennek oka lehetett, hogy az azonos vezetéknév a fiúi örökösödés mutatója volt. A fiú pedig a lányhoz képest jelentősebb darabot örökölt (ez különösen igaz az első fiúra), és a munka jellegéből következően minden bizonnyal jobban kötődött a földhöz, mint a lány. Nagyobb tapasztalata, az örökölt föld személyesebb ismerete is növelhette a birtokot. Azokban az esetekben, ahol nem mutatható ki, hogy ugyanannak a családnak a kezén volt a földterület időszakunkban mindvégig, ami természetesen nem zárja ki a rokoni viszonyokat, ott valószínűleg a lány hozományaként került a föld az egyik gazdaságtól a másikhoz. A lány már kisebb darabot is kapott általában, a kapott föld természetét sem ismerte a legjobban, és a kapott föld sok esetben nem is illeszkedett a már meglevő új birtoktest szerkezetéhez, így annak gazdasági hatása is kisebb volt. A csökkenés erősebb jelentkezésének ilyen okai is lehettek. A pénzviszonyok szűk keretei néha gátolhatták is a birtokok együttmaradását. Előfordulhatott ugyanis számos esetben az, amit Szabad György is megemlített, hogy örökösödés esetén az egyik örökös sem tudta a társát kifizetni 17 , így lényegében a földterület kényszerűségből maradt megosztott. Természetesen az ellenkezője is előfordult, amire komlói példát is tudunk felhozni: mikor ifjú Czukor György öccse János önálló akart lenni, akkor „... atyai örökségéből egyszer s mindenkorra megmásíthatatlanul 500 váltó forintokat kapott.. ." 18 . Ez elég komoly összeg volt, mert tudjuk, hogy a „Boldogult komlói Czukor Vendelné Vagyonának Lititatioja" során az ő házát, szőlőjét, 6 hordóját, kádját, prését a komlói Bek József vette meg 305 forintért 19 . 17 Szabad György: A tatai és gesztesi Sszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. 383. p. 18 Baranya Megyei Levéltár. A bólyi uradalom iratai. 153. csomó. 1845. január 27-én kelt levél. 19 Baranya Megyei Levéltár. A bólyi uradalom iratai. 153. csomó. 1842-ben keltezett irat.
