Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. 163 széles körű Angliában, mint Magyarországon volt. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy mivel a municipális városok cselekvési tere körülhatárolt - a Parlament vagy az Alsóház meglehetősen korlátlan hatalomra tett szert. S vajon a parlament korlátlan hatalma, (omnipotence) oly kívánatos-e, hogy semmi áldozat nem túl nagy az elnyerése érdekében? - ez a kérdés. Nos, én ennek meggondolátását a brit nyilvánosságra bízom, mely már eddig is alkalmat adott a kérdés megvitatására. 3. A bírói hatalom (judical power) sokkal nagyobb volt Angliában, mint Magyarországon. Az angol bírák pozíciója olyan magas, s olyan óriási hatalmuk van, hogy gyakran még magával a parlamenttel szembeni ellenállásuk is sikeres. És végül csak a jó öreg Angliában van nekünk gyakorlatias, józan észjárásunk, mely többre is képes, mint a politikai és társadalmi rendellenességek ellensúlyozására, - s ennek tulajdonítható, hogy ezek (rendellenességeknek a létezése) sem jelentenek hátrányt a közjó szempontjából. Mivel nincs igaz értékelésünk a brit intézményekről, mi pusztán a tormát alkalmaztuk a tartalom helyett, a szót a dolog helyett. Tisztában kellett volna lennünk azzal, hogy az Angliában gyakori visszaélések legalább olyan elterjedtek, bármely más országban is, habár azok tudják ellensúlyozni olyan kezdeti (pl. Anglia) előnyökkel, mellyel más országok (Pl. Magyarország) nem rendelkeznek. Az előnyökkel szemben vakok voltunk: a visszaéléseket átvettük. Röviden: beléptünk egy folyamatba, melyet minden olyan nemzet követ, amely orvoslást keres a parlamentáris kormányzat politikai tévedéseire (that seek a farmacin for political evils in parliamentariy government) - vagy más szavakkal az a nemzet, amely egy kényúr zsarnokságát felcserélte több kényúr zsarnokságára - ezt a kényurat a nép képviselőinek hívják, ők, akikről elmondható, hogy senkit és semmit nem képviselnek, kivéve saját érdekeit. Hiú, öntelt, önző lények ők - egyik tele a képviselőknek mindig hiányzik a posztjáról, a többiek vagy alszanak, vagy azzal foglalkoznak, hogy írásokat küldözgetnek, bármit, ahelyett, hogy a közjó előmozdításán fáradoznának. Érthetetlen, hogy miért kellett Kossuthnak hirtelen kedvet kapnia a parlamentáris kormányzat ötletéhez. Ő, aki határozott ellenzője volt az új doktrinereknek (doctrinare) évek óta próbálta népszerűsíteni ezt a gondolatot (idea) - igaz, sikertelenül. Kossuth, látható „rugalmassággal" szószólója lett egy olyan rendszernek, melyet oly soká kifogásolt, s főleg az volt rossz az erőfeszítéseiben, hogy végül is megalakult egy parlamentáris kormányzat, (e) Amíg az emberek meg voltak fosztva törvényes jogaiktól, addig ésszerű és hazafias dolog volt szót emelni az érdekükben. De amikor az ügyüket megnyerték, s a törvény előtti egyenlőséget törvénybe iktatták, nem volt szükség ennek további megvitatására - a dolog magától rendeződött. De a mi népszónokaink továbbra is a nép nevében beszéltek, s a nép nevében követeltek olyan dolgokat, melyről a népnek fogalma sem volt. A 'nép' szó, ahogyan a szónokok használták, semmiképp sem volt alkalmazható a becsületes, egyszerű gondolkodású, erkölcsös lakosságra (moral population) valójában, egész egyszerűen magukat a szónokokat jelentette. A népet bálványozták, s közben magukat tették meg főpapjaivá. Ennek a bálványnak oltárt emeltek és tömjént égettek. Valódi főpapi türelmetlenséggel próbáltak mindenkit arra kényszeríteni, hogy csatlakozzék imádatukhoz. Jaj annak, aki nem hajol meg Molochjuk előtt! Az illetőt kiátkozták, s homályosan utaltak rá, hogy az egyenlő a halállal vagy valami hasonló. Ezt a sorsot annak tartották fenn, akik elég szentségtörők voltak ahhoz, hogy azt a látszatot keltsék, hogy imádatuk bálványimádás volt. A 'nép' szó, melyet minden lehetséges alkalommal használták, kiegészítette ezt a ködösítést. A 'nép' szót Franciaországban a 'nemzet' helyettesítette, így aztán egész en régie (?) Magyarországon a 'nép' szót szokás lett a 'nemzet' szóval helyettesíteni. Ez a helyettesítés értelmetlen volt, mivel a két szó teljesen különböző dolgokat íejez ki - legalábbis kellene hogy kifejezzen. Nos, hát legyen. A 'nép' elvvé vált, melyet egy klub személyesített meg. E klub az összejöveteleit (üléseit) Pesten a Schwax Kávéházban (Pilvax) tartotta, s nem véletlenül hívták Forradalmi Csarnoknak. Ez a klub volt a központja a zavargásnak és zendülésnek. Ez a klub fellengzős kiáltványokat bocsátott ki a nép és a demokrácia nevében. Ezeket elfogadták a tagok körében. A tagok olyan emberek voltak, akik szégyellték címüket, őseiket, s csak az tartotta vissza őket attól, hogy nemesi kutyabőreiket elégessék, hogy ha ezt teszik, elpusztítják dokumentumaikat, melyeket később felhasználhatták volna arra, hogy más emberek tudajdonát követeljék. Demagógjaink az arisztokráciát természetesen kiközösítették, mivel alig tudták elviselni annak kifinomultságát és nagylelkűségét, még a hűséges, igaz hazafiak esetében sem. A Batthyány-féle minisztérium megalakítása után hamarosan megjelent Pesten egy újság 'Március Tizenötödike' címmel. Magát a címet a nevetséges politikai tüntetést követő napon választották, mivel Párizsnak is megvoltak a maga 'dicsőséges napjai', demagógjaink a maguk nagyzoló (rhodomentade?) stílusában, március 15-ét és 16-át 'Pest napjai-nak nevezték. A 'Március Tizenötödikének' ez volt a vidám jelmondata: 'Nem kell táblabíró politika!'^

1 Ezekkel a szavakkal félemlítették meg azokat, akik attól eltérő véleményt alkották, mint amit a felforgatok diktálták velük. Ők csak hajtogatták, „megszámláltattál.