Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

164 FÜZES MIKLÓS megmérettél és könnyűnek találtattál. ..", fenyegetve azokat, akik hajlamosak voltak a nyilvánosság előtt szembetűnően fitogtatni arisztokratikus modorukat. Ez a demagóg újság előkészítette a talajt a torradalom számára azzal, hogy hangolta a közvéleményt (PUBLIC MIND) a később bekövetkező eseményekre, s ezek az események siettették Magyarország bukását. Mindezt persze úgy kell tekintenünk, mint egy örökösen folyó peres ügy eredményét, mivel ilyen dolgok mindig is léteztek minden országban, minden korban, különböző formák között. Ezek közé a dolgok közé tartozik az arisztokrácia. Forradalmunk legzavarosabb időszakában is volt arisztokráciánk - újító arisztokrácia volt ez. Vagy így, vagy más módon, de az arisztokrácia még a falanszterben is megtalálható lesz, vagy egy kommunisztikus ban is (scaria?), mivel minden társadalomnak feltétlenül szüksége van vezető emberekre, és nem mindig érdem által emelkedik vagy emeltetik valaki halandó embertársai fölé. Az arisztokrácia a szó eredeti, régi értelmében - napjainkban sehol sem tálálható, még Angliában sem. Ami ma létezik, az az arisztokratikus alapelv, illetve egy alapelv gátat szab a számbeli vagy abszolút többség tévedéseinek. Ennek ellenére ez a modern demokratikus alapelv, nemcsak a jogi egyenlőséget biztosítja egy normál állapotú társadalomban a törvényeknek megfelelően, hanem egy meghatározhatatlan valamit is, ami eltűri ezeket a korlátokat, s amely minden döntést megenged az abszolút többségnek. Ennek szükségszerű következménye az, hogy ez a többség általában túlhaladja (ootsteps) a neki megfelelő cselekvési szférát, azáltal, hogy közvetve vagy közvetlenül részt vesz a közügyek intézésében, s minden az ő szeszélyüktől és kegyüktől függ. Ez a többség áltálában a közösség azon tagjai közül kerül ki, akik a legkevésbé vagyonosak, a legkevésbé kiválóak (előkelőek), a egkevésbé képzettek és a legkevésbé önzetlenek (pártatlanok), s éppen ezért a legkevésbé alkalmasak arra, hogy az állami politika kérdéseiben határozzanak. Egyetlen állam sem biztosított még ilyen rendkívüli befolyást egy többségnek, s nem is lehet sokáig biztonságban a pusztulástól. * * * A Pesten, 1848. július 1-én megújított országgyűlés, parlament - vagy ahogy nevezik: nemzetgyűlés - az új választási rendszerben sem nélkülözte az előkelőséget. Az új tagok között nem volt egyetlen egy sem , sem tehetséges vagy független. A Felsőház - névlegesen létezett ugyan, de valójában tönkretették - csupán hors d'oeuvre (formaság, díszlet volt) és elképzelhetjük, hogy csak a 'Március Tizenötödike' demagóg írásai gúnyolódásának céltáblájául szolgált.^ Az országgyűlés vagy nemzetgyűlés alig húzta ki létezését a háború végéig és állandóan a körülmények szolgája (SLAVE) volt. A legrosszabb passzív frakciók és klubok találtak visszhangra benne. Nem volt bátorsága ahhoz, hogy szembeszálljon a tömeg (MOB) hangoskodásaival egy diktátor haragjával, hanem alázatos szolgájává vált azoknak, akik nagyhangon a közvélemény szócsövének kiáltották ki magukat - vagy inkább magának a közvéleménynek - s akik a legkevésbé meggondolt (eszes) és legkevésbé tisztességes részét képviselték a sajtónak. A Batthyány-féle minisztérium feloszlása és a főbb miniszterek végleges visszavonulása közötti rövid időszak - szeptember 11. és október 6. között - igen sötét képet mutatott: szakadárság az országgyűlésen, zavargás kívül (v. az országgyűlés nélkül), féktelen erőfeszítések a parlamenti többség fenntartására. A nádor, kiben az egész nemzet bízik és reménykedik, visszaél a bizalommal és szégyenletesen elhagyja posztját a veszély órájában; az uralkodó megszegi ünnepélyes ígéretét és szembehelyezkedik a törvénnyel, s az országot kegyetlen barbárok hordái pusztítják-, az ellenség két napon belül bevonul a fővárosba, árulás a táborban-, viszálykodás a tanácsban. Ez alatt a rövid, de rettenetes időszak alatt Batthyány Lajos és Mészáros tábornok - ki sohasem hagyta ott fontos posztját viselték a közügyek minden terhét. Kossuth - aki miniszterként nem habozott hasznot húzni gyújtó hatású beszédeiből, miközben másoknak önuralmat, mértékletességet prédikált - nem szabott határt saját meggondolatlan ügyeinek, mikor úgy érezte, hogy megszabadult a hivatali akadályoktól. S mikor üldözte őt egy aljas klikk, melyet oly sokszor megsemmisítő gúnyolódássál illetett, kihasználta és zaklatta Batthyány Lajost, és helyzetét lehetetlenné tette. Batthyány Lajos tisztában volt azzal, hogy a kamarilla példátlanul becsapta őt, s mivel ez a megalázó tudat bántotta, ki tudja, mire nem lett volna képes, hogy megmentse hazáját az anarchiától, ha az események erőfeszítéseit hiábavalóvá nem tették volna. * % * 1848. október 10-én a mi tizennégyezer fős nemzetőr és önkéntes, a tizenhatezer főből álló reguláris kis seregünk, melyet Móga tábornok vezetett, Jellasichot Velencétől az országhatárig üldözte, a Lajtához gyűlt össze. Kétségtelen, hogy a seregnek egy pillanatnyi késedelem nélkül Bécsbe kellett volna vonulnia. Bécs a forradalmárok kezén volt, akik Ferdinánd császár nevében tartották azt - a kamarilla ellenében, amely a szegény uralkodót a birodalom egy másik városában tartotta házi őrizetben. Seregeink kétnapi járó földre voltak az osztrák fővárostól és két nappal Windischgrätz herceg megérkezése előtt könnyedén a helyzet urai lehettek volna coup de main (puccs, palotaforradalom) által. Egy ilyen vakmerő cselekedet hatásai kiszámíthatatlanok. El kellett volna foglalni a fővárost és ki kellett