Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)
Régészet - Szabó János Győző: A keleti kereszténység egyik ismertetőjegye temetkezéseinkben
90 SZABÓ JÁNOS GYÖZÖ tett karokkal való alázkodás sem, bár a médeknél, szakáknál, sőt a perzsák révén Egyiptomban is elterjedt. 81 Perzsa kulturális környezetben nőhetett fel az a bizánci úr is, aki egy Mária-kép előtt az V. században így hódolt. 82 Láttuk, hogy azok a rituális kéztartási formák, amelyek már a IV-V. században a temetőkben feltűnő arányban előfordulnak (szívre tett kéz, keresztező kéz, karba tett kéz stb.) pogány világi gyakorlatban a szolgaság, a megalázkodás gesztusai voltak. Bizonyos, hogy az egyház ezt tudatosan vállalta, hiszen az egyház fejét „servus servorum Dei"-nek nevezték, s még a mai magyar egyházi szóhasználat is nyíltan ezt tükrözi: miseszolgálat, szentségek kiszolgáltatása stb. Most már újra feltehetjük a kérdést: a római állam égetéses rítusú századaiban a halott felravatalozásánál tényleg ilyen változatosan, a IV-V. századi temetőket visszatükröző módon történt a kezek elrendezése az egész birodalomban? Az ókori világban élők gesztusait, a forrásadatokat figyelembe véve azt kell mondanunk: rendkívül valószínűtlen, hogy szabad, pogány római polgárt mellre hajlított karokkal, felfelé fordított tenyérrel, vagy karbatett kezekkel ravataloztak fel. 83 Talán rabszolgáknak kell tekintenünk a szóbanforgó gesztusokkal eltemetetteket? Aligha, hiszen jelentős részben mellékletes, olykor leletekben gazdag sírban figyelték meg őket. Egy IV. sz-i szépen felékszerezett, mellére tapadó kezekkel elföldelt nő látványa szolgai státusra nem utalhat; arra sokkal inkább, hogy már magára vette Krisztus szolgaságát. 84 * * * E témában nálunk a X-XI. század természetesen új problémákat vet fel. A magyarságnál a Kárpátmedencében a történeti adatok alapján Tormás herceg, Bulcsú horka és a Gyula méltóságot betöltő törzsfő uralmi területein kereshetjük a keleti kereszténység nyomait, továbbá a kabarok lakta területeken. 85 Azonban a szóbanforgó területek lokalizálása (úgy az uralmi területeké, mint a kabaro81 Lukianos, Ploion 30., Toxaris 48. - Ammianus, 18. 8. - SITTL 1890. 151-152. 82 SITTL 1890. ih. 83 Felfelé fordított tenyér is római felfogás szerint a szolgaság jelképe volt. SITTL 1890. 149. 3j.: Svetoniust idézi („quia non supinis manibus exceperant servitutem"). 84 Megjegyzésre méltó, hogy a római birodalomtól kívül eső, távoli görög gyarmatváros, Tanais I-III(IV.) századi égetetlen rítusú temetőjében a szóbanforgó rituális kéztartások nem fordultak elő. Pontosabban csak Selov figyelte meg egyetlen sírban (48. sír) : itt a derékszögben behajlított jobb kar a bal könyökig ért. Tanais az eddigi ismereteink szerint a IV. század közepe előtt egészében pogány maradt. SELOV 1961. ARSZENEVA 1977. 85 MORAVCSIK 1938. 197-212., 394-395. A kabarok lokalizálásának a legújabb kísérlete: GYÖRFFY 1983. 20-23. ké) máig vitatott. 86 Hallgatólagos egyetértéssel Kelet-Dunántúl egy részén és Csanád-Csongrád megyékben a leginkább indokoltak az ilyen irányú vizsgálódások. De szóbajöhet Szabolcs, Heves, Bács megye és a Szerémség is. Sőt, valójában az egész Kárpát-medence. Hiszen a keleti kereszténység más módon is terjedhetett, pl. hadifoglyok révén. Másrészt Pannónia római kori keresztény népcsoportjainak vallási kontinuitásával bátran számolni lehet, s e népcsoportok széttelepítésével. Kereszténységük bizonnyal „szektás" volt Róma szemszögéből. 87 Temetőelemzéseink a Dunántúlról, Csongrád és Heves megyék területéről a férfi-, női- és gyermeksírok mellékletességi fokának, azaz a krisztianizációs mértékének az ismeretében és azonos időrendi szakaszok összehasonlításában vizsgálták a kéztartások formáit, számarányait. Megállapíthattuk 1. A mellékletesség szóbanforgó arányaiból levont következtetések összhangban voltak a kéztartások arányaiból megítélhető krisztianizáció fokával. 2. A megfigyelt sírok 34%-nál nagyobb arányban a rituális kéztartások nem fordultak elő eddig. 10% alatti arányok esetében egy közösség a X. században gyakorlatilag pogánynak minősül. 3. A leletgazdagság a krisztianizáció fokától a X. században független tényező, a közösség vagyoni helyzetére utal. 4. A bizánci térítés jellege mozaikszerű; keresztény és pogány szállások szomszédságára is rámutathatunk. 88 Néhány pogány rítusú temetőben előfordul, hogy lószerszámos sírban rituális keleti jellegű kéztartással földelték el a halottat. Ez nem ellentmondás. Ugyanis minden hasonló esetben a temető életének a végét, utolsó szakaszát olyan sírok jelzik, amelyek a kereszténység hatását félreérthetetlenül tükrözik (kereszttel eltemetett gyermek, szórványos kereszt). 89 Ebből bízvást arra következtethetünk, hogy 86 Hóman Bálint óta a történeti kutatás Bulcsú uralmi területét a DNy-Dunántúlra lokalizálta, a gyulákét a Tisza-Maros vidékére és Dél-Erdélybe. Ezzel szemben Bulcsú területét a Dél-Alföldre, a gyulákét Szatmárba és Észak-Erdélybe helyezte: KRISTÓ 1980. 447-451.> 453. - Bulcsú tekintetében hasonló álláspontot képvisel: DIENES 1972. 67-68. 87 E dolgozat lektora, Bóna István figyelmeztetett arra, hogy „796-ban a Karoling főpapok Pannónia területén háromféle keresztény vallást illetve szektát találtak, az antik-keleti eredetű halotti rítusok továbbélésének a lehetősége tehát a VIII. század végéig bizonyítható. A keresztény IX. század a hagyományok továbbélését csak segíthette. De csak Pannoniában!" - A szóbanforgó háromféle szekta kialakulásának azonban egyik tényezője lehet bizánci eredetű avarkori kereszténységünk is. 88 SZABÓ 1980. 79-90. - Megjegyezzük, hogy a rácalmási X. sz-i temetőben valószínűleg 40%-os vagy még magasabb arányokban tükröződik majd a rítus. 89 Ilyen temető Algyő (az adatokat Kürti Béla szívességéből ismerem), Tiszafüred (Fodor István feltárása; adatait baráti információjából és régészeti társulati előadásából ismerjük).
