Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Szabó János Győző: A keleti kereszténység egyik ismertetőjegye temetkezéseinkben

A KELETI KERESZTÉNYSÉG EGYIK ISMERTETŐJEGYE 91 a pogány módon élt és ilymódon eltemetettek fiatal hozzátartozóinak a kegyelete, az új vallásba vetett reménysége nyilvánult így meg. Ez a megfontolás számol a mindennapi élet realitásával. A magyarság keleti kereszténységének a régészeti kutatása még alig indult meg, érthető ezért a sok aggály és megoldatlanság. Például azt még megmagyarázhatjuk, hogy már a XI. század első felében is a rituális keleti kéztartások szerepének rohamos csökkenésével számolhatunk - tehát csaknem két évszázaddal a konstantinápolyi latin császárság megalapítása és a Kárpát-medence bizánci monostorainak, templomainak átépítése, megszüntetése előtt. Viszont nem tudjuk megnyugtatólag értelmezni a X. század végi temetőkben egymagukban jelentkező (ill. a sírok 5'%-a alatti) ilyen rituális kéztartású temetkezéseket, ahogy nem találunk kielégítő magyarázatot néhány avar temetőben megállapítható hasonló jelenségre sem.

90 A keleti kereszténység jellegének és befolyásának a régészeti vizsgálatára nagyobbak a lehetőségek hazánkban, mint azt a kutatás kezdetén gondoltuk volna. Az utóbbi évek régészeti feltárásai ilyen reményekre feljogosítanak. Selmeczi László Jászberény-Négyszálláson a jászok első nemzedékének a XIII. század második felében létesített temetőjét hozta napvilágra, ahol észak-kaukázusi ékszer- és fegyvertípusok, keleti nomád kultúra jelenléte mellett bizánci kereszteket is talált. A temetkezések több mint 90°/o-ban a 2-5 pontban leírt rituális kéztartások voltak megfigyelhetők. Selmeczi méltán hivatkozott az osszétek kereszténységére, a forrásokra, a szovjet szerzők kutatására utalva. A négyszállási temető lakóit keleti keresztényeknek tartja.^ E problémakör újabb oldalára vet fényt Gaál Attila jelentős feltárása Dombóvár-Békatón. Bizonyíthatóan a XVI. század második felében alapított és a XVII. század végéig fennállt iflak (vlah) népesség temetőjét hozta napvilágra. Eredeti hazájuk a Crna Gora környéke, esetleg a szomszédos görög vagy albán hegyvidék lehetett. - A sírok Ny-K-i tájolásúak. Koporsóra, deszkaborításra (alátétre, keretre) utaló nyomok a 260-ból 19 esetben voltak észlelhetők. A mellékletek elsősorban pártadíszek és füles gombok, dísztűk. Gyűrű, vaskés, csiholó és kova csak néhány sírban fordult elő. Gaál példaszerűen táblázatot közöl, amelyből kiderül, hogy (az általunk 2-5. pontban típusokba sorolt) bizánci kéztartásnak valamennyi változata megfigyelhető volt, s ezek a sírok több mint 70%-Ьсш fordultak elő.

92 90 Pl. Szebény: GARAM 1975. 93. - Balatonzamárdi : BAKAY 1973. 11. - Pusztaberény: BÁRDOS 81., 84. Holiare (Alsógellér) : TOClK (Catalogi I.) 1968. 70., 107., 133., 141. - Sturovo( Párkány): TOClK (Catalogi II.) 1968. 22., 82. 91 SELMECZI 1981. 165-177. 92 GAÁL 1982. 158-180. Gaál szerint a temető népessége nem volt keresztény. Mivel a XVI. században egy balkáni népesség vagy keresztény volt (a horvátok kivételével keleti keresztény), vagy mohamedán, ezért Gaál e népességet kimondatlanul is mohamedánnak tartotta. A mohamedán temetkezési rítust illetőleg csak Jordániából van részletes információnk.

93 Fehér Géza szerint az európai (amerikai) kutatás ezirányú érdeklődése azért csekély, mivel az iszlám temetési rítus szegényes és a halotti emlékünnepek megülésének a szokása a mohamedán népek körében ismeretlen.

9

''

1 Pedig nyilvánvalónak látszik, hogy nagyobb tájegységek szerint jelentős különbségek állhatnak fenn,- például a kőben szegény, de vizekben bővelkedő területeken a sírt aligha építik kőből és víz helyett mással kedveskednek a megholtnak. A test jobboldalra fektetése és a jobb kéznek a fej alá fektetése (ahogy ez Jordániában szokás) sem lehet általános gyakorlat, hiszen a Tatár Autonom Köztársaság mohamedán középkori sírjai körében mindezeknek nyomát se találni.

95 Valószínűleg csak a Ny-K-i tájolású gödör és az arcnak Mekka felé fordítása, továbbá a pusztán lepelben, koporsó nélkül való temetkezés jellemzi általánosságban a mohamedán rítust. A késői középkori és újkori kereszténység, és az iszlám követőinek temetkezési szokásanyagát nézve a régész számára a fő különbség, a döntő ismérv a koporsóra utaló maradványok megléte ill. hiánya. Valószínű, hogy a kereszténység késői középkori (és újkori) sírjai a mohamedán temetkezések felé még a rituális kéztartásban is elhatárolódnak. Ugyanis a fej alá helyezett jobb kéz rituális szokásán kívül csak nyújtott végtagokkal történt sírbatételről van tudomásunk a mohamedán népek körében. A mellékletességet illetően a kép már hasonlatosabb. Hiszen mindkét vallásban elvileg a teljes leletnélküliség (egyszerű halotti ruházat) a követendő példa. De vallásilag elmaradt vagy perifériális területeken az ortodoxok is, a mohamedánok is díszes öltönyben temetkeznek és az italáldozat maradványai, eszközök, sírbatétele is gyakori jelenség.

96 A Dombóvár-békatói temető népességének vallási hovatartozását a fentiek mérlegelésével ítélhetjük 93 GRANQVIST 1965. 79., 249. 84. j.: minden muszlimot lepelbe csavarva a jobboldalára fektetnek és a jobb kezet az arc(fej) jobb fele alá helyezik. A testméretre szabott sír nyugat-keleti tájolású; a jobboldalára fektetett halott arca(szemei) mindig dél felé, azaz Mekka felé néznek. A halott elhelyezése után a lepel kötéseit kioldják. A sír vízzel való meghintése, s különösképpen vízzel teli korsónak a sírbatétele nagy tisztesség jele. Szokás a halott személyes eszközeit is a sírba helyezni. 94 Fehér Géza baráti szóbeli tájékoztatása. 95 KAZAKOV 1978. 49-96. 96 STRAUSZ 1897. 387-388. - SCHMIDT 1926. 289305. - KAZAKOV 1978. ih.