Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése, II. (Hymenoptera, Bracnidae). Microgasteriane, 1.

56 PAPP JENŐ Pécs, ex LithocoUetis lantanella Sschrk. 1975. II. 23.-III. 8., gazdaállatát tápnövényével (Viburnum sp.) együtt gyűjtötte Szalay. 1 9: Pécs, ex Lithocolletis schreberella F. (tápnövénye Ulmus minor). 2 9: Pécs, ex LithocoUetis blancardella F. 1975. VIII. 29., gazdaállatát tápnövényével (Malus domestica) együtt 1975. VIII. 15-én gyűjtötte Szalay. 2 9: Pécs, Danic-puszta, ex LithocoUetis cerasicolella HS. 1975. IX. 6. : 1 9 és IX. 12. : 1 9, gazdaál latát tápnövényével (Cerasus vulgaris) együtt 1975. IX. 2-án Szalay gyűjtötte. 1 9: Pécs, Mária telep, ex LithocoUetis persicella Steud. 1975. XI. 29., gazdaállatát tápnövényével (Persica vulgaris) együtt 1975. X. 28-án gyűjtötte Szalay. 1 9: Pécs, Misina. 2 9: Pécsvárad, ex LithocoUetis sp. 1976. IX. 12., gazdaállatát tápnövényével (Malus domestica) együtt Szalay 1976. VIII. 31-én gyűjtötte. 1 9: Szabadszentkirály, ex LithocoUetis cerasicolella HS. 1977. II. 19., gazdaállatát tápnövényével (Cerasus vulgaris) együtt 1976. X. 25-én gyűjtötte Szalay. 3 9 : Szederkény, ex Lithocelletis cerasicolella HS. (tápnövénye Cerasus vulgaris). 1 9: Szederkény, ex LithocoUetis blancardella F. (tápnövénye Malus domestica). 2 9: Szederkény, ex Paronis torquilella Z. 1973. X. 1.: 1 9 és 1974. X. 2.: 1 9 (tápnövénye Prunus spinosa). 2 9: Szederkény, ex Callisto denticulella Thunbg. 1971. VII. 28. 5 9: Szederkény. 1 9 : Szigetvár, ex LithocoUetis cerasicolella HS. 1974. I. 12. (laboratóriumban). 1 9: Zamárdi-felső. Az A. circumscriptus és az A. bicolor rendkívül hasonlít egymáshoz. Kevés faji megkülönböztető bélyegeiket hasábszerűen közlöm: Apanteles compressiventris Muesebeck, 1921 2 $-. Lasztonya, Borshely. 1 $-. Magyarbagó. 4 9: Zalalövő, Irsapuszta. VI-VII. - Holarktikus elterjedésű faj, bár mindenütt szórványosan fordul elő (ill. kevés irodalmi adatáról tudunk.) Magyarországon ellenben gyakori. A dél-dunántúli lelőhelyeken kívül még összesen 21 hazai lelőhelyéről van tudomásunk. Apanteles dilectus (Haliday, 1834) (=-íemoralis Bouché, 1834) - 3 9 + 1 $: Sellye, ex Gracillaria anastomosis Hw. 1978. VI. 16., gazdaállatát tápnövényével (Syringa vulgaris) együtt gyűjtötte Szalay 1978. VI. 6-án. Nyugat palearktikus elterjedésű faj : Európában gyakori, közölték még Örményországból és Szibériából. Három hazai lelőhelyéről tudunk (Olaszfalu, Sellye, Szánk). Apanteles drusilla Nixon, 1972 - 1 9: Fonyód. Rendkívül hasonlít az A. albipennishez, csak három faji értékű bélyeg különíti el egymástól a két fajt: A drusilla Nixon 1. Felülnézetben a fej nem olyan széles mint a tor a két szárnypikkely között. 2. A három utolsó előtti csápiz harántos, ill. kockaszerű. 3. A középhát pontozása viszonylag erős. A. álbipennis (Nees) 1. Felülnézetben a fej olyan széles mint a tor a két szárnypikkely között. 2. A három utolsó előtti csápiz legalább egynegyeddel hosszabb a szélességénél. 3. A középhát pontozása viszonylag nem A. circumscriptus (Nees) 1. A szárnyjegyér hoszszú, jól láthatóan hosszabb a szárnyjegynél. 2. A szárnyjegy viszonylag hosszú, 2,8-3-szor hosszabb a szélességénél. 3. rl többé-kevésbé rövidebb cuqul-nél, a két ér alig szegletes (ill. közel ívelten) vált át egymásba. 4. Az l-2(-3). hátlemez általában fekete, inkább csak kivételesen sárga. A. bicolor (Nees) 1. A szárnyjegyér rövid: vagy olyan hoszszú mint a szárnyjegy vagy valamivel rövidebb annál. 2. A szárny jegy viszonylag széles, 2,6— 2,7-szer hosszabb a szélességénél. 3. rl mindig lényegesen rövidebb cugul-nél, a két ér szegletesen vált át egymásba. 4. Az l-2(-3). hátlemez gyakran sárga ill. élénk sárga. Az egész Palearktikumban gyakori, egyik legközönségesebb Apanteles fajunk. Az Angliából leírt faj előkerült Magyarországon és Bulgáriában, továbbá Mongóliában is. Hazánkban összesen 6 lelőhelyéről tudunk. Apanteles elpis Nixon, 1973 (= girkanus Tobias, 1976) - 1 $: Darány, ősborókás, 2 $-. Pécs, ex LithocoUetis sp. (tápnövénye Alnus glutinosa és Malus pumila). 5 $-. Pécs, 1 $: Pécs, Szentkút IV-V. és X-XI. - Oldalnézetben a tor nyújtott, közel kétszer hosszabb a magasságánál. Színezete fekete, lába barnás sárga, csípők feketék, combok feketések. Angliától Mongóliáig került elő. A Dél-Dunántúlon kívül Magyarországon még 7 lelőhelyről került elő. Apanteles íülvipes (Haliday, 1834) - 2 9: Nagyharsány, Szársomlyó. 4 $: Pécs, Misina. 2 9= Pécs, Tettye, Orno-Quercetumban fúhálózva. IV-V. — Nagyon gyakori, helyenként közönséges Apanteles fajunk. Az egész Palearktikumban elterjedt. Külső bélyegei meglehetősen változékonyak. Apanteles gracilariae Wilkinson, 1940 - 1 9: Bicsérd, ex Xanthospilapteryx anastomosis Haw., gazdaállatát tápnövényével (Syringa vulgaris) együtt gyűjtötte Szalay 1971. VIII. 5-én. 1 9 + 1 $•• Mohács, ex Xanthospilapteryx anastomosis Haw., gazdaállatát tápnövényével (Syringa vulgaris) együtt