Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése, II. (Hymenoptera, Bracnidae). Microgasteriane, 1.

A DÉL-DUNÁNTÚL GYIKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJA II. 57 gyűjtötte Szalay 1975. VIII. 31-én. 1 ?: Pécs, Misina, ex Xanthosiplapteryx anastomosis Haw. 1977. VII. 30. gazdaállatát tápnövényével (Fraxinus ornus) együtt gyűjtötte Szalay 1977. VII. 3-án. - A jelzett dél-dunántúli lelőhelyeken kívül még Vácdukán és Budapesten találták. Európa kevés országából közölték, ritka fajnak tűnik. Apanteles hedymeles Nixon, 1973 - 1 ?: Lasztonya. Borshely. 1 $-. Pécs, Misina. VI. és VIII. - Kevés svájci, hollandiai és németországi lelőhelyéről tudunk. Magyarországon gyakori, további 16 előfordulását bizonyító példányok vannak a budapesti Természettudományi Múzeumban. Apanteles iníimus (Haliday, 1834) - 1 $-. Darány, ősborókás. 1 ?: Fonyód. VI. - A darányi hím példány szokat

1

anul kis méretű: a hímek átlagos testhossza 2-2,3 mm, míg a darányi csak 1,8 mm hosszú. Apanteles isus Nixon, 1965 - 1 $: Siófok. - Az angol Nixon hazánkból, a Szeged közelében levő Királyhalomról (ma: Mórahalom) írta le; ennek megfelelően a típus-sorozatot a londoni British Museum őrzi. Csak legújabban sikerült a budapesti Természettudományi Múzeumban levő siófoki példányt azonosítani ezzel a fajjal. Kimutatták még Örményországból és Üzbégisztánból. Apanteles laetus Marshall, 1885 (= metallicus Jakimavicius, 1972) - 1$: Pécs, ex Lithocolletis sp., gazdaállatát tápnövényével (Salix sp.) együtt gyűjtötte Szalay 1977. XI. 11-én. 1 ?: Pécs, ex Lithocolletis sp., gazdaállatát tápnövényével (Alnus glutinosa) együtt gyűjtötte Szalay 1977. X. 6-án. 1 $ : Pécs, Keszü, ex Nepticula ulmicola Her. 1975. XI. 3., gazdaállatát a tápnövényével (Betula pendula) együtt gyűjtötte Szalay 1975. X. 9-én. - Az 1-2. hátlemez mindig vésetezett, bár változó mértékben. A lábak sárgák. Elszórt lelőhelyeit jelentették Európából, legújabban került elő Japánban is. Apanteles lenea Nixon, 1976 - 1 Ç: Balatonszéplak, Tóközpuszta, 1 ? + 4 $ Fonyód. 2 ? + 1 $-. Komló, Zobák-puszta. 2 ?: „Mecsek-hs." 2 $: Simontornya. 1 $ : Siófok. 2 $ + 1 S • Zalalövő, Irsapuszta. 1 ?: Zamárdi. VI-VII. és X. - Az A. obscurus (Nees) fajhoz rendkívül hasonlít, Nixonnák sikerült felismerni a faji különbségeket európai sorozatok vizsgálati alapján. Leginkább szembeszökő különbség az, hogy míg az A. lenea középháta tompa fényű, pontozása pedig gyenge és többé-kevésbé összefolyó, addig az A. obscurus középháta csillogóan fényes, pontozása pedig erős és elkülönülő. - Eddig Európa északi feléből közölték, ahol gyakori; a budapesti Természettudományi Múzeumban van számos példány a Balkán-félszigetről. Valószínűleg palearktikus elterjedésű faj, hasonlóan az A. obscurus-hoz. Magyarországon gyakori. Apanteles longicalcar Thomson, 1895 - 1 ?: Borshely. VI. - A lineipes-csopovton belül, sőt a hazai Apanteles fajok közül is könnyű felismerni arról, hogy 3. lábszárának belső sarkantyúja feltűnően hosszú (a fajnév is erre utal) : kb. háromnegyed olyan hosszú, mint a lábfejtőíz (az Apanteles fajok többségénél a sarkantyú rövidebb a lábfejtőíz felénél). - A dél-dunántúli Lasztonya az egyetlen ismert hazai lelőhelye. A Palearktikumban hazánkon kívül Svédországból, Angliából és Koreából jelentették kevés előfordulását. Apanteles nanus Reinhard, 1880 f— szoecsi Papp, 1973) - 1 Î : Drávafok, ex Lithocolletis kleemanella F. 1978 V. 4., tápnövénye Alnus sp. - Meglehetősen változékony faj, egy évtizeddel ezelőtt sötét változatát magam is úgy értékeltem, mint új fajt. Európaszerte elterjedt és elég gyakori faj, ennek ellenére nálunk még kevés helyen (összesen 6 lelőhelyen) gyűjtötték. Apanteles naso Marshall, 1885 (= contortus Tobias, 1964; = crantor Nixon, 1965; = coresia Nixon, 1973) - 1 $: Fonyód. 3 $: Siófok. VI. - A fajt ugyan még a múlt században Marshall írta le egyetlen hím példány alapján, mégis hosszú ideig feledésbe merült, ill. az „ismeretlen fajok" jegyzékében szerepeltették. Az Apanteles fajokat közismerten a nőstény ivar alapján lehet - pusztán leírás segítségével - azonosítani, amennyiben a deskripció jól érzékelteti a valóban faji bélyegeket. Marshall leírása azonban erre alig alkalmas; magam is csak a holotípus vizsgálata nyomán tudtam felismerni, hogy a Tobias-féle contortus, továbbá a Nixon-féle crantor és coresia név ugyanarra a fajra vonatkozik. Meg kell jegyeznem, hogy az A. naso hím holotípus példány még a hím ivaron belül is egy viszonylag kis példány, és csak alapos összehasonlítással lehet kideríteni a faji összetartozást. - Angliától és Magyarországtól keletre egészen Mongóliáig és Koreáig kimutatták aránylag sok lelőhelyéről. Magyarországon gyakori. Apanteles obscurus (Nees, 1834) - 1 $-. Balatonlelle. 2 $: Balatonszéplak, Töreki-láp. 1 $: Barcs. 3 $: Darány, ősborókás. 1 $ + 1 <£: Diósviszló. 3 $: Fonyód. 2 $: Komló, Zobák. 1 ?: Máriagyűd. 1 $: Siófok. 2 $ + 3 $-. Zamárdi. 1 $-. Zamárdi, Tóközpuszta. IV-IX. - Egyik leggyakoribb Apanteles fajunk. Az A. lenea közel áll ehhez a fajhoz, a különbséget az A. lenea-nál részleteztem. Apanteles parasitellae (Bouché, 1834) - 1 $: Baja. 3 $ + 2 $-. Szederkény, ex Zeiraphera insertina F., leg. et educ. Szalay. 1 ?: Zalalövő, Irsapuszta. 1 $-. Zamárdi. VI. és VIII., jobbára júniusban gyűjtötték, ill. nevelték. Apanteles phaola Nixon, 1972 - 4 $ : Pécs, Misina déli lejtője. V. - A faj ismertetése kimaradt a magyarországi Apantele s-íauna alapvetéséből (Papp 1981a). Az 1. hátlemez párhuzamos oldalú, vége összehúzott. A középhát viszonylag széles, a szárnypikkely között egyharmaddal szélesebb a hosszánál.