Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése, II. (Hymenoptera, Bracnidae). Microgasteriane, 1.

52 PAPP JENŐ stabilitás alapelve miatt kellett következetesen végrehajtani. Ugyanis a változtatások lényegi oka az, hogy a Microgaster genusz típus-fajáról, az Ichneumon deprimator Fabricius-ról meg kellett állapítani, hogy nem a Latreille szerinti Microgaster-t, hanem a Försíer-féle Microplitis genuszt képviseli. A típus-faj generikus bélyegei pedig eleve eldöntik a szóbanforgó, esetünkben a Microgaster genusz taxonómiai helyét a genuszok rendszerében. Lissogaster alebion (Nixon, 1968) - 1 $-. Siófok. - Magyarországon még 3 helyről (Budapest, Doboz, Ócsa) ismerjük. Anglián kívül hazánk a második ország ahonnan kimutatták. Lissogaster asramenes (Nixon, 1968) - 1 $: Zalalövő, Irsapuszta. VI. - Eddigi előfordulási adatai alapján (Törökország, Transzkaukázus, Olaszország, Románia és Magyarország) ponto-mediterrán fajnak tűnik. Dél-dunántúli lelőhelye egyben a faj legnyugatibb elterjedési határába esik bele. Lissogaster australis (Thomson, 1895) (= deprimator auct. nec Fabricius, 1798) - 1 $ •. Balatonszemes. 1 ? : Pécs. 1 ? + 1 $ : Simontornya. 1 $ : Siófok. IV, VII-VIII. - С v. Achterberg (1982) az ún. kiéli Fabricius típusokat tanulmányozta és ennek egyik eredménye, hogy a Microgaster deprimator (Fabricius) a M. sordipes Nees szenior szinonimjának bizonyult. Mivel Fabricius után a szerzők helytelenül értelmezték a Microgaster deprimator-t (aminek egyik vetülete az előbb jelzett szinonima), azért a deprimator auct. legrégibb szinonimja, a Microgaster australis Thomson név lépett érvénybe. Lissogaster caris (Nixon, 1968) - 1 ? : Lasztonya, Borshely. 1 9 Pécs, Melegmányi völgy. VI. - Ausztriából írták le, majd kimutatták a Szovjetunió európai területéről. Hazánk faunájában a közelmúltban fedezték fel. Lissogaster famulus (Nixon, 1968) - 3 5 + 2 $: Siófok. - Bár csak másfél évtizeddel ezelőtt írták le, kiderült, hogy a faj nálunk elég gyakori. Eddig 21 lelőhelyéről tudunk. A Magyarországgal szomszédos országokból is előkerült, majd kimutatták a Szovjetunió európai részéből. Lissogaster íulvicrus (Thomson, 1895) (— striatoscutellaris Zilahi-Kiss, 1927) - 1 $: Siófok. - A fajnak ez az egyetlen ismert hazai lelőhelye. Európa számos országából közölték. Lissogaster globata (Linné, 1758) - 1 $: Fonyód. - A „globata Linné" név és a hozzátartozó faj értelmezése még mindig kiválthat nézeteltéréseket. A Linné-féle globata példány felismerhetetlenül tönkrement. Én a Wesmael-féle 1837-es értelmezést fogadom el, ill. a tőle határozott (és általam is látott) példányokat tekintem hitelesnek. Lissogaster hospes (Marshall, 1885) - 2 ? + 1 $ : Birján, ex Hedya pruniana Hbn. 1976 V. 14: 1 ?, V. 17: 1 $ és V. 18: 1 $, a gazdaállatot a tápnövényével (Prunus domestica) együtt 1976. IV. 26-án gyűjtötte Szalay. 1 $-. Pécs, Misina déli lejtő. 1 $: Kaposvár. 1 $-. Sásd, ex Hedya nubiíerana Hbn. 1972. V. 9, a gazdaállatot a tápnövényével (Malus pumila) együtt 1972. IV. 11-én gyűjtötte Reichart. V-VI. Lissogaster hungarica (Szépligeti, 1896) - 2 $: Máriagyűd, Csukma hegy. 1 $-. Őszöd. 1 $-. Pécs, Nagyárpád. 1 $: Siklós. 1 Ç: Simontornya. VI. és VIII. - Évtizedeken át csak Magyarországról ismertük. Kimutatták Ausztriából és a Szovjetunió európai részéből. Nagyon közeli rokona a L. nobilis (Reinhard)-nak. Lissogaster nobilis (Reinhard, 1880) - 1 $-. Zamárdi. VII. - Spanyolországból, Franciaországból, Németországból és az európai Szovjetunióból közölték viszonylag kevés lelőhelyét. Magyarországon ritka, összesen 3 gyűjtési adatáról tudunk. Lissogaster novícia (Marshall, 1885) - 1$: Zalalövő, Irsapuszta. VI. - Areája felöleli Európát és az Amerikai Egyesült Államokat, valószínűleg holarktikus faj. Magyarországon elsősorban a Pannonicum-ban elterjedt. Lissogaster parvistriga (Thomson, 1895) - 1 $: Zamárdi. VII. Lissogaster procera (Ruthe, 1860) - 3 $-. Lasztonya, Borshely. VI. - A fajt nagyon jellemzi a viszonylag nagy pontszem, az első és az egyik hátulsó pontszem közti távolság általában rövidebb valamely pontszem átmérőjénél. Összesen 4 hazai lelőhelyét jegyezték fel. Lissogaster stictica (Ruthe, I860) - 1 $-. Siófok. - ÉNy Európától Mongóliáig terjedt el, hazánkban gyakori. Lissogaster subcompleta (Nees, 1834) - 1 $: „Baranya 1873". 3 $: Fonyód. 1 $-. Komló. 1 $: Máriagyűd. 1 $: Mozsgó, ex Hedya nubiíerana Haw. 1971. VI. 4. a gazdaállatot tápnövényével (Malus pumila) együtt 1971. V. 19-én gyűjtötte Reichart. 1 2 + 1 $: Simontornya. 1 $: Zalalövő, Irsapuszta. 1 $: Zamárdi-felső. V-VII. és IX. Lissogaster subtilipunctata (Papp, 1959) (= Microgaster obsepiens Nixon, 1968) - 1 $. (allotípus) : Zamárdi. VII. - Az általam eredetileg Microgaster deprimator auct. varietas-апак leírt alakot a közelmúltban emeltem faji rangra (Papp 1981a). Egyben kiderült, hogy a Microgaster obsepiens ennek junior szinonimja (a var. subtilipunctata 1960. előtti név). Hazánkban összesen 5 lelőhelyéről tudunk; németországi és ausztriai előfordulását Nixon közölte. Lissogaster tibialis (Nees, 1834) - \ $: Baja. 2 $-. Balatonszéplak, Töreki láp. 1 ? + 2 $-. Fonyód. 1 $: Kisvaszar, Köszvényes völgy. 1 $ -f- 1 $: Komló, Zobák puszta. 2 $-. Pécs, Tettye, OrnoQuercetum-Ъап fűhálózva. 1 $: Siófok. IV-VI. és VIII-X.