Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése, II. (Hymenoptera, Bracnidae). Microgasteriane, 1.

A DÉL-DUNANTÚL GYIKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJA II. 53 Microgaster La treille, 1804 (= Microplitis Förster, 1862) A Lissogaster Bengtsson genusz bevezetőjében ismertettem röviden, hogy 1982-ben meg kellett változtatni a Microgaster genusz értelmezését. Mint a fenti szinonimizálás is jelzi, ezentúl a Microgaster nevet az eddigi Microplitis értelemben kell használni, a Microgaster auct. nevet pedig Lissogaster névre kell változtatni (Achterberg 1982). Microgaster capeki (Nixon, 1970) - 1 $: Balatonszéplak, Tóközpuszta. VI. - A szlovákiai Pannonicum-ból előkerült faj Magyarországon is él, ahol eddig összesen 3 helyen találták. A közép-európai Microgaster fajok közül kiválik azzal, hogy a középhátának oldallebenye majdnem sima. Microgaster céhes (Nixon, 1970) - 2 $-. Nagyharsány, Szársomlyó. 1 $-. Pécs, Misina, OrnoQuercetum-Ъап fűhálózva. V-VI. - Az 1. hátlemez feltűnően hosszú ill. keskeny, általában 1,9-2-szer hosszabb a tövi szélességénél. A szárnyjegy fekete, legfeljebb kivételesen lehet kissé világos a töve. Svájcból írták le, azóta sok országból kimutatták egészen Mongóliáig. Microgaster dicipiens (Prell, 1925) - 1 Ç + 2 $: Nagyharsány, Szársomlyó. IV-V. - Az NDK-bql (Lausitz-ból) leírt faj csak legújabban került elő más országból, éspedig éppen hazánkban összesen 2 lelőhelyről. Egyéb irodalmi közléséről nem tudok. Példányaimat A. Walther szívességéből összehasonlíthattam a tharandti (NDK, Drezda mellett) Erdészeti Főiskolán őrzött típus-sorozattal (Papp 1984). Microgaster deprimator (Fabricius, 1798) (= M. sordipes Nees, 1834) - 1 $: Pécs, Misina. 2 9 : Zalalövő, Irsapuszta. 2 $: Zamárdi. V-VII. - Az egész Palearktikumban elterjedt és gyakori faj. Nálunk is gyakori. - Achterberg (1982) derítette ki, hogy az Ichneumon deprimator Fabricius képviseli a Latreille-féle Microgaster genuszt „Microplitis" értelemben. Mivel éppen Latreille jelölte ki 1810ben az í. deprimator-t genuszának típus-fajává, azért a Microgaster és a Microplitis genuszok taxonómiai-nomenklatúrái értelmezését tetemesen módosítani kellett, amiről már írtam a szóbanforgó genuszok bevezetőjében. Az Achterbergtől (1. c.) újraleírt Microgaster deprimator (F.) és az ezt kiegészítő ábrák egyértelművé teszi a sordipes Nees név szinonimizálását a deprimator-rál. így a majdnem másfél évszázadon át használatos sordipes név mint junior szinonim érvényét veszti és helyébe lép az idősebb (= szenior) deprimator név. Ugyanakkor a Microgaster deprimator auct. (tehát a nem Fabricius szerinti deprimator) név ugyancsak érvényét veszti és a Lissogaster australis Thomson, 1895 név lép elő, miután hosszú ideig szinonimiában vesztegelt, Microgaster docilis (Nixon, 1970) - 2 $-. Zamárdi. VII-VIII. — Az európai Microgaster fajok sorában egyedülálló, hogy ennek a fajnak a hátpajzsa durván ráncolt. Ennek alapján azonnal fel lehet ismerni a fajt. Finnországban van a faj locus typicusa, szórványosan közölték Svédországból, Szlovákiából, Bulgáriából és a távoli Szibériából. Hazánkban viszonylag sok, éspedig 16 lelőhelyét jegyezték fel. Microgaster eremita (Reinhard, 1880) - 1 $: Kaposvár, Malaise csapda. 1 $ + 7 $-. Pécs, Misina déli lejtője. 1 ? + 1 $-. Zamárdi. V-VII., májusban gyűjtötték legtöbbször. Microgaster ílavipalpis Brullé, 1832 (= Microplitis ruricola Lyle, 1918) - 1 $: Kaposvár, Malaise csapda. 1 $: Pécs, Tettye. 1 $-. Zamárdi, Tóközpuszta. V-VL - Legújabban sikerült megállapítanom, hogy a hosszú ideig „kallódó" név, a Ílavipalpis Brullé a Lyle-féle ruricola-vál azonos fajra vonatkozik, tehát szenior szinonim (Papp 1984). Microgaster tordi (Nixon, 1970) - 1 $-. Harsányi hegy. VI. Microgaster íülvicornis Wesmael, 1837 (= Microplitis calcarata Thomson sensu Nixon, 1970) 1 $: Barcs. 4 $: Darány, ősborókás. VI. - A jelzett szinonimia utal arra, hogy Nixon (1970) hibásan értelmezte a Microplitis calcarata Thomsont. Az általa határozott példányokat összehasonlítottam a Wesmael-féle Microgaster íülvicornis típuspéldányokkal, és azonnal sikerült felismernem az azonosságot. Különben a M. calcarata Thomson a M. tuberculifer Wesmael junior szinonimja. Microgaster mandibularis Thomson, 1895 - 1 $: Balatonszabadi. 1 $ : Barcs. 2 $ : Darány, ősborókás. 1 $ : Fonyód. 1 $ : Komló, Zobákpuszta. 1 $ : Magyarpeterd. 1 $-. Orfű, Szuadó völgy. 2 ?: Pécs, Misina. 1 ?: Pécs, Szentkút. 2 ?: Pécs, Tettye. 1 ?: Simontornya. 1 ?: Zamárdi. IV-VIII. - Egyik leggyakoribb Microgaster fajunk. Microgaster mediator Haliday, 1834 - 1 $ + 1 $-. Barcs. 1 $: Darány, ősborókás. 1 $: Pécs, Mélyvölgy. 2 $: Pécs. 1 $-. Zamárdi. V-VL, júniusban gyakori. - Tulajdonképpen a leírások alapján alig lehet elkülöníteni a M. tuberculiíer Wesmaeltől. A taxonómiai kérdés megoldásának a kulcsa a M. mediator típusának a megvizsgálása lenne - ennek azonban az a feltétele, hogy specialistának kellene a dublini (Írország) Irish National Museumban őrzött típus (oka ?)t tanulmányozni, ugyanis ez a múzeum nem kölcsönöz gyűjteményi anyagot külföldre. Addig pedig kénytelen vagyunk „hagyományosan" a M. mediatort fajként elismerni. Microgaster ocellatae Bouché, 1834 - 1 $: Baja. 4 $: Fonyód. IV. - „Négyzetes" 1. hátlemezéről és viszonylag gyengén vésetezett testéről könnyen felismerhető faj. Egész Európában elterjedt, nálunk is több helyen gyűjtötték. Microgaster scrophulariae (Szépligeti, 1898) (? = Microplitis ruíipes Du^u-Läcätusu, 1961) 1 $: Simontornya. 1 ?: Zamárdi. - Kezdő specialista koromban meglehetősen „tágan" véltem meg-