Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsa: A Zsolnay-gyárban készült kerámia közkutak, szökőkutak

336 MENDÖL ZSUZSANNA A tervező az azonos típusú megrendeléseknél az ökonómikusabb munka érdekében hasonló formaelemekkel, felépítéssel dolgozik. Nyíregyházára az északi érintő úti lakótelep parkjába készített (1980ban) kútja a székesfehérvári és bizonyos mértékig a margitszigeti Thermal szálló halijába készített ivókút (1979) rokona, csupán a központi oszlopot itt - a Nyírség kincsére utalva - egy alma koronázza.» Az esztergályozottnak tűnő elemekből való összeépítettséget variálja 1982-ben Celldömölkre készített kúttervén is: az egyházi kegyhely régi kútjának pótlására szánták, ezért a kúthoz fűződő mítosz jelképeként a csodában szereplő kődarab imitáció a kegyképpel került a kút csúcsára. E központi tengelyre fűződnek a medencék. Az egykori barokk kútházra kíván utalni, amikor négy csavart oszloppal kijelölt térbe állítja kútját, amely a korábbi kőfelülethez hatásában közel álló agyagmázas pirogránitból készül. Ügy tűnik, Fürtösnek ezek a kútjai plasztikai formák, amelyeknek használati funkciójuk is van: a víz járulékos elem, eléggé alárendelt szerepű a látványban. A városkép esztétikai elemei az utcabútornak számító nyomós ivókútjai, amelyek éppen organikus formáltságukkal próbálnak a design forma-sterilitásától eltérni. Bár színe, formája kedvező, felső részének dimenziói nem jól hasznosítottak, mivel a belső öböl a visszafolyó víznek a formán belüli elvezetését nem oldja meg, a két részből összeálló forma kivitele, szerelése sem kifogástalan (Pécsett a Szálai András úton és a Rózsakertnél állnak, 1981). Fürtös György tervezte és készítette el 1982-ben a törökországi Kütahya-ba a Kossuth-emlékház közelében lévő szűk utcácska „Magyar kútjának" új, plasztikus befoglalását. (A régi falikutat a vízkifolyó cső felett kis majolika betétlap díszítette.) Fürtös a fali vízkifolyót 2,4X1,3 m méretű szimmetrikus ornamens reliefbe foglalta, amelyhez rozetta motívumos, homlokoldalukon elvágott hasábos ülőkék közé fogott medence kapcsolódik. A kutat ajándékozóra, illetve a kút készülési helyére azzal kívánt utalni, hogy egy baranyai női ködmönhát vírágcsoport motívumát nagyította fel

30 stilizálta a feladathoz. A népművészeti motívumkölcsönzés, kiindulás, régi hagyomány a Zsolnay-gyárban készült 29 Ezúton mondok köszönetet a Nyíregyházán felállított Benkő Ilona és Fürtös György kerámia kútjáról küldött fotókért azok küldőjének: Fodor Géza osztályvezetőnek és Dalanics Györgynek, Nyíregyháza Városi Tanács V. B. művelődési osztálya dolgozójának, valamint a fotók készítőjének: László Gyulának, a nyíregyházi Városi Központ előadójának. 30 Baranyai női ködmön háta, in: Hofer Tamás-Fél Edit: Magyar Népművészet, Corvina, 1975. 524. kép. A motívum variánsát lásd még: Ködmön rátétes dísze. Szilágy, Baranya megye. In: Művészet '78 Évkönyv, Corvina, 1979. 88. old. művészi munkáknál, rátett díszként az épület-homlokzatalakítás színes, hangsúlyelemeiként is használatos volt. Itt elsősorban a motívum méretei meghökkentőek, amely önállósulva, mintegy cserépből (a vízmedence) felszökkenő, vitális, virágban tobzódó, dús nedvű növényként hat, amelynek szárából, a virágtőnél kibuggyan a nedve. Minden stilizálás ellenére eléggé természetközeli hatású. A négy hatszirmú virág szerkezeti elemként jelöli ki a rögzítés pontjait. Fénylő és matt mázas felületei, mértéktartó színessége révén a népi hagyományra, motívumkincsére hivatkozó emblematikus plasztikai megfogalmazást kulturáltan valósítja meg, ez a formálás korunknak a dekoráció, a díszítmény iránt újjáéledő érdeklődésének jele is. Mivel az államosítás után a kerámiakutak egyedi megbízásra készültek, tervüket a fazonkönyvbe nem vették fel, így számuk ma már nehezen rekonstruálható. Keramikusaink, ha vízhez kapcsolódó köztéri plasztikai megbízást kaptak, terveik kivitelezését többnyire a Zsolnay-gyárban valósíthatták meg, hiszen maga a feladat is ipari feltételeket, technikai hátteret igényel. Csupán kettőt említünk most ezek közül: Ambrus Éva (1941) kibarnuló fehér mázas játszó, taposóivókutat készített Szombathelyre a Joskar Ola városrész Schönherz Zoltán utcai óvodájába (1979., M: 60-45-30 cm, 0 180 cm). Az íves, cakkos peremű medence egyik oldalán csoportosított különféle magasságú, gerezdesen tagolt hasábok közül a két magasabbikból folyik a víz állandóan, egyik mélyebben lévő szelvényükből a következő elemre, majd onnan a pancsolóba. Ez a kút is a design mércéjével mérhető: jól funkcionáló - bár meglehetősen kicsi —, ennél többet formájával nem közlő alkotás. Duzzadó, legömbölyített formáival kissé emlékeztet a műanyagból felfújható gyermekmedencékre, annál azonban nagyobb biztonságérzetet ad stabilitása, a napon átmelegedő sima formáival kicsiny használói számára hamar meghitté válhatott. A pancsoló aljának vékonyodó, sűrűsödő vonaldísze nemcsak a medence formáját ornamensben visszajátszó megoldás, hanem az alácsorgó víz keltette hullámgyűrűk interferenciájának kinetikus hatására is számít. Benkő Ilona (1937) a hagyományos medencéskút-képlettől eltérő pirogránit gömbplasztikát készített Nyíregyháza északi lakótelepére (1982-ben). Felső részén érdesebb, szinte eróziót idéző lyuggatott felületű gömb féltekéjének átlósan szemben lévő negyedei hiányoznak. A metszésfelületek is természeti erők által alakítottnak tűnnek. Ezt a formálást teszi hitelessé a gömb középpontjában felbugyborékoló víz, amely a szobor tövénél elnyelődik. Mintha a víz marta volna szét, s vájná tovább a formát. A plasztika a vízzel kapcsolatban nyer értelmet, foglalata is a víznek, s a művészi közlés esz-