Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsa: A Zsolnay-gyárban készült kerámia közkutak, szökőkutak

330 MENDÖL ZSUZSANNA gók, falikutak, szökőkutak létesítésével. A két világháború közötti időszak tovább élő eklektikája sokáig életben tartotta a historizáló elemekre támaszkodó Zsolnay kerámiakút-terveket is. A víznek csupán technikai vezetéséből adódó esztétikai hatásait aknázzák ki újabban számos új lakótelepen: a lövellő vízsugár, vízoszlop megkomponálására szorítkozik ilyenkor csak a művészi alakítás. Az ebben rejlő hatáslehetőségek azonban nálunk épp technikai akadályok miatt nem eléggé kihasználtak. Csupán alacsony vízoszloppal, vagy csővégből ernyősen vezetett vízzubogókkal megmozgatott vízmedencéket alkalmaznak. A víz megjelenítésének ötletes, változatos, a kor művészi törekvéseivel összehangzó megformálását ma is igényli a városi környezet, annál is inkább, mert a víz bőségével, monumentális tömegével a vízkészletek korlátozottsága és előállításuk költségei miatt egyre kevésbé reprezentálhat. Ez a körülmény a kút hagyományos formáját meghaladó plasztikai alakítás, a víz hely- és mennyiségtakarékos, mégis hatásos megjelenítése irányába hat. A víz tehát optikai, klimatikus tényezőn túl, természeti elemként humanizálhatja a városképet, annak gazdag plasztikus járulékos elemévé lehet, ugyanakkor ma is számít a csorgó- és ivókutakként a közösségi használatra is: fürdőkben, iskolákban, piactereken, sportlétesítményeken.

3 Természeti környezetbe, parkokba kerülő kutak a víz természetes eredetére utalva forráskörnyezet idézésére törekedhetnek. Játszóterek, óvodák járható, megmászható, játszókutakat igényelnek. A sétáló- és üzletucákon a víz plasztikus befoglalásával, megjelenésével a környezet dinamikájához kapcsolódhat. E feladat mai megoldásának szép példája Essenben például a vásárlóutcában a járószint felpúposodó halmaiba szúrt, embernagyságot meghaladó magasságú üveghengerekbe foglalt vízoszlopok együttese. A hengerek falán kívül finom fénytöréssel és vonalrajzzal csorog alá a hengerekből túlfolyó víz, amely a tövénél lévő kis gyűrűben elnyelődik. A látványban egyszerre adott a szabályos formába kényszerített, szelídített roppant tömeg, a túlfolyó víz finom, felületi borzolódásának op art játéka, fénytörő és környezetátíró hatása. A közöttük való átjárás sokirányú szemléletüket, változatos együttlátásukat teszi lehetővé. A víz művészi és korszerű megjelenítése a városképben nem zárja ki a szilikátipar, a gyáripar közreműködését. Csupán a hagyományos kútforma sémáitól kell a kerámiaiparnak is jobban elszakadnia, s a tipizálás helyes arányának eltalálásával a 3 A szökő- és díszkutakról lásd: Der Aufbau, 32 Jhg. 1977/4. sz. S. 105-137. A mai kútalakításra a városképben lehetőségeket sorol fel Manfred Pawlik: Brunnen in Linz Selbstbesinnung und Möglichkeiten. Kunst Jahrbuch der Stadt Linz, 1980. környezet egyedivé formálásában hatékonyan fog tudni közreműködni. E tanulmány azt vizsgálja, hogy a Zsolnay-gyár kiváló épületkerámiai anyagából, a pirogránitból készült kutakkal hogyan próbált hozzájárulni, milyen részt vett a különböző időszakokban a környezet vízhez kapcsolódó plasztikai alakításában? Felmérésünk főként a gyár fazonkönyveiben és a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében szereplő tervekre támaszkodik, mivel a kutak többsége az ízlés változásával eltűnt vagy megsérült. A Zsolnay-gyárban készült régi kerámia kutakat két csoportba sorolhatjuk. Az egyik típus, amikor a kút építészeti része és szobrászi dísze egyaránt kerámiából készül, a pirogránit önhordó szerkezeti formálást igényel. Az újabb kutaknál a medence el is maradhat, a kerámia plasztika a víz ki- és elvezetését megoldja. A másik típus, amikor a kerámia burkolat, járulékos elem az architektúrán: betonból van a medence, a központi pillér, amelyet mázas vagy reliefdíszű csempével burkolnak be, vízköpőkkel, rátett plasztikával, edénnyel konkretizálják az architektúrát. A városi terek, parkok, interieurök falikútjai ugyancsak a reprezentáció eszközeként is szolgáltak.* Éppen a historizmus korának a díszítés iránti fogékonysága, s mintaképválasztása, a neoreneszánsz stílus hívta életre a kerámiaipar kútmegrendeléseit.

5 A kerámia a 19. században a régi korok remekeinek reprodukálására, az „idézésnek" alkalmas anyagaként is szolgált. Zsolnay valószínűleg a világkiállításokon látott, ott sikerrel bemutatott angol gyárak szökőkútjainak hatására e termékfajta gyártására is vállalkozott. Az 1873-as bécsi világkiállításon Brown Westhead Moore and Co. cég „egy ízlésesen felépített kerámia kutat" állított ki, 1878-ban a párizsi világkiállításon Doulton and Watts in Lambeth gyermekalakkal díszített Steinzeug (kőagyag) szökőkutat mutatott be. Gibbs and Canning in Tam4 „... a falikutak néhány típusából még kiérződik a természeti eredet, sőt ezt gyakran még művészileg is hangsúlyozzák. Az antik forrásistenek barlangjában vagy a sziklafalak közül előszökő víz, amelyet később művészileg befoglaltak, lett előképe a falikutak művészi formájának. Gyakran már csak egy rusztikázott talpazat utal a falikutaknál a sziklafal természeti képződményére" - írta a falikutak keletkezéséről Gabriele Gubitzer: Brunnen in Wien. In: Der Aufbau, 1977/4. S. 127. (a szerző fordítása). 5 Az olasz kora-reneszánsz híres majolika falikútjaíra utalnak az osztrák Iparművészeti Múzeum maszkos vízköpőjű kerámia falikútjai, amelyeknek jelentős a szerepük az épület reneszánsz stílushatásában. V. Teirich munkája, 1873-ból. Lásd: Gabriele Gubitzer: i. m. és R. Feuchtmüller: Kunst in Österreich, Wien, 1937. 109. Ab. A jegyzet után említett angol cégek világkiállítási szerepléséről lásd: Grundriss der Keramik in Bezug auf das Kunstgewerbe von Friedrich Jaennicke, Stuttgart, 1879. Verlag von Paul Neff. S. 861-862.