Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

AZ EURÓPAI ISKOLA 321 szokottól eltérő nézőpontból - például felületnézetből - mutatta be őket (Vörös levél. Csendélet, 1947) ; át- meg átszövi ezeket a környezetről, az emberről valló emlékezés s ez már a szürreális felé billenti őket. Az ez után festett fehér képeken szentendrei motívumokat komponált egy képbe (Címer, 1947; Szentendre, 1948). A korszak végén bontakozott ki népies-szürrealista korszaka: geometrikus formákból, kevés színnel épített figurákat. Kiemelkedik közülük a Két maszk (1949) ; színvilága, formai megoldása Korniss Dezső Kántálók-jával rokonítja. Ezután drótlovasok és apostolfigurák válnak gondolata hordozójává, a tudat mélyvilágából emelkedtek ki a formák, melyek tragikus életérzés hordozói: a szikár pieták világa ez, amelyeken már nincs tér és nincs tömeg, a tiszta színekkel előadott dekoratív, törött kontúrral ölelt figurák az érzelem és értelem egyensúlyáért küzdenek, viaskodnak: formavilágukból feszültség sugárzik (Elvégeztetett, 1949). * * * A szobrászok túlléptek a hildebrand-mailloli elveken, elfordultak a konformista akadémizmustól és a neoklasszicizmustól. Bokros-Birman Dezső, Forgács-Hann Erzsébet és Vilt Tibor fő élménye a nemrég befejeződött háború szörnyű tragédiája. Emberi alakokat ábrázoltak, többnyire expresszív kifejezéssel: Vilt azonban már ebben a korszakában is alkotott néhány szürrealista szobrot, Barta Lajos téri problémákat vetett fel elvont plasztikáiban, Jakovits József pedig a primitívek mágiájához nyúlt vissza megújulásért. Barta Lajos 1899-ben született Budapesten. Az Iparművészeti iskolán Teles Ede és Zutt Richárd tanítványa volt. 1917-ben Iglóra, az ottani fafaragó iskolába utazott, onnan 1920-ban Bécs, 1920-1922 Milánó, 1924-ben Velence, Bologna, Róma a tanulmányút állomásai. 1924-1926 között Párizsban, a Grande Chaumiéreben tanult. 1920-tól kezdve szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. 1938-1943 között Párizsban élt, ott gyűjteményes kiállítása volt. Hazatérése után az Alkotás Művészházban mutatkozott be. 1946ban az Európai Iskolában, majd 1948-ban a Művészgalériában állított ki (mindkét alkalommal Rozsda Endrével közösen). 1962-1963-ban angol és francia tanulmányutat tett: 1966-ban hosszabb ideig Németországban tartózkodott. Bad-Godesbergben volt kiállítása. Jelenleg Németországban él. Irodalom s. 1: Ismét absztrakt kiállítás. Pesti Hírlap, 1943. 6.17. Bálint Endre: Vidéki írások. Népszava, 1943.7.18. Passuth Krisztina: XX. századi magyar művészet. Művészet, 1973.7. Beké László: A pseudo. Művészet, 1976.4. A harmincas évek második felében fordult a nonfiguratív ábrázolásmód felé. Korábban figurális. eléggé naturális felfogású kisplasztikákat készített: a változást megérlelő benyomások párizsi útján érték. Ő maga elsősorban a mezopotámiai művészet hatásáról vallott, de legalább ennyire befolyásolta őt Hans Arp és Brancusi művészete. Hazatérése után, az Alkotás Művészházban még többféle felfogásban alkotott műveket mutatott be. A mezopotámiai hatás különösen kissé merev, mozdulatlan női büsztjein és nőalakjain érződik, amelyek az archaikust egy életközeli jellemvonással egyesítik. Más művein (Előkelő hölgy, Mlle Rigel) összefogottan, a részletek mellőzésével, de kissé groteszk hangvétellel fogalmazott. Rendkívül mozgalmasan modelláltak kis terrakotta figurái. S már a továbblépést jelzi két elvont gipszkompozíciója, amelyeken a tömeget térben tagolja és erőteljes mozgásritmusokkal lazítja fel. Korszakunkban alakult ki művészetének elvont formavilága. Műveiben a természet genetikus erőivel, a kozmikus létezéssel való azonosulásra törekszik: növényi és kristály formái ezeket az erőket idézik fel. A természet organikus formáit összefogott ovális formákra egyszerűsítette, a testek növekedésének és átalakulásának jelképére (Tojás, 1946). Máskor pedig geometrikus tételekből építkezett: kúpszelet lehasításából keletkező „V" alakú térformát épít, csavarodó palástfelületet komponál, egy vagy több, a térben elhelyezett kúp együttesét alkotja meg (Kompozíció I.-IIL, 1947). Műveit dinamizmus jellemzi: a zárt formák a tömegek gondos egyensúlyozásával fejezik ki a mozgást. Korszakunk vége felé néhány szürrealista figurációt is alkotott (Száj, 1948), melyek művészetét Yves Tanguy festészetével rokonítják. Bokros-Birman Dezső 1889-ben született Újpetrén. Előbb egy dekoratív gipszszobrász műhelyében tanult, majd az Iparművészeti iskolába iratkozott. 1911-ben Párizsba ment tanulmányútra. Hazatérése után röviddel kitört a háború, s be kellett vonulnia. 1918-ban jött fel Pestre, a KÉVE Művészegyesületben rendezte meg első gyűjteményes kiállítását. A Tanácsköztársaság bukása után Párizsba, majd Berlinbe ment. 1923-ban hazatért és a Belvedere-ben rendezett kiállítást. 19261932-ig Pozsonyban élt, itt került kapcsolatba a Kommunista Ifjúmunkásokkal, a „Sarlós"-okkal. Visszatérése után tagja lett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, részt vett annak kiállításain. 1945-ben súlyos betegen kórházba került. 1947 májusában gyűjteményes kiállítása volt az Európai Iskolában. 1965-ben „érdemes művész", majd rövid idővel utána baleset áldozata lett. Irodalom Bokros-Birman, Bp. én. Bokros-Birman Dezső szobrász, Bp. 1928. Kállai Ernő: Bokros-Birman Dezső szobrai. Magyar Művészet, 1938. Pemeczky Géza: Madame sans gène és köre. Kritika. 1966.12.