Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

322 LÄNCZ SÁNDOR Csap Erzsébet: Bokros-Birman Dezső emlékkiállításának katalógusa. Bp. 1969. Kontha Sándor: Bokros-Birman Dezső írásairól és művészetéről. Ars Hungarica, 1974.1. Bokros-Birman Dezső önéletrajza, levelezése, művei. Sajtó alá rendezte Kontha Sándor. Akadémiai Kiadó, Bp. 1974. Művészete Medgyessy mellett, vele egyidőben - ha talán nem is olyan széleskörűen - új utakat nyitott, új impulzusokat adott a magyar szobrászatnak. „Szobrászaink közül senki sem érinti meg ilyen mélyről a valóság lényegét."

48 - mondta róla Kassák. Fejlődésére régi egyiptomi és primitív néger szobrok voltak hatással, majd az első világháború eszméltette a valóság látására. Művészete három témát ölel fel: biztos készséggel, nagyszerű emberábrázoló képességgel megragadott portrék, amelyeken „a csupaszra vetkőztetett formák minden kertelés nélkül mutogatják a lényeget: a fiziognómiában a jellemet":

49 önarcmások kalapban vagy Don Quijoteként, groteszk, illúzió vesztett, józan, ironikus alkotások: s végül azok a művei, amelyeket ő maga úgy jellemzett, hogy azok „a szocialista világképből lépnek elő tárgyi mivoltukban" r

50 munkásszobrai, a pécsi bányász, a kubikos, az útburkoló. Van bennük valami távoli rokonság Meunier alkotásaival. Ezek sem a szocialista eszmék kifejezői, hanem alkotójuk „a szocializmus anyagához száll le" (Fülep) műveiben, a munkás élete, sorsa, léte vonzza-érdekli Bokros-Birmant. Ez az érdeklődés vitte őt közel a Szocialista Képzőművészek Csoportjához, ennek hatására készítette el a Történelmi Emlékbizottság felkérésére a Független Magyarországért emlékplakettet (1942), állított ki a Szabadság és a Nép kiállításon. A Rokkant katona (1944) pedig szaggatott, izgatott, lázas felületével, botjával, melyre épen maradt kezével támaszkodik az értelmetlenül elpusztult százezrek soha meg nem valósult emlékműve, melyet így biztatott: „Halljad, katona, amit mondok neked: nem úgy lesz az, amint volt. Akinek megmaradt mindkét karja, mindkét lába, kap hozzá földet, amennyire szüksége lesz csak bírja majd a munkát - házat, kertet is hozzá - csak bírja a munkát. Ne aggódj, katona, úgy lesz, ahogy mondom."

51 Ezt az érzelmi felindulást a felszabadulás váltotta ki belőle. Az ezután következő időszak Bokros-Birman életének igen termékeny, alkotásokban gazdag korszaka. Noha korábban keveset rajzolt, s tájképet egyáltalán nem, akkor egy sor rajzot készített 48 Kassák Lajos: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Magyar Mükiadó, Bp., 1947. 49 Kállai Ernő : Bokros-Birman Dezső szobrai. Magyar Művészet, 1938.2.59.1. 50 Bokros-Birman Dezső önéletírása. Hungária, 1949. 51 Bokros-Birman Dezső önéletrajza, levelezése, művei. Sajtó alá rendezte Kontha Sándor. Akadémiai Kiadó, Bp., 1974.71.1. a főváros romjairól, a felrobbantott hidakról: így vallott szeretett városáról. A bartóki-József Attila-i gondolat öltött formát ennek a korszaknak főművében, a Dunavölgyi népek kórusa (1946) című emlékműtervében. A Duna völgyében élő népek testvéri egymásrautaltságát és közösségét jelképezi a négy, szimmetrikusan elhelyezett, expresszíven mintázott figura. Bokros-Birman zárt plasztikai egységeket állított egymás mellé. A kompozíció nem csupán a testek tömegére, de a köztük kialakított negatív térre is épít: az egyenlő magasságú alakok között ugyanis a térközök is egyenlőek. A szőrméskucsmás figurák - mintha a népballadákból léptek volna elő - feloldhatatlanul egybe tartoznak,

52 a közös tér ölelő-szorító ereje fogja őket egybe. Ezzel Bokros-Birman alkotott első ízben szcenikai teret a magyar plasztika történetében. Az egyes alakok sziluettjében a részleteket elhanyagolta, ugyanakkor rendkívül mozgalmas felületeket hozott létre. A modellálásban az elhelyezés előidézte ritmikus hatást fokozza a horizontális és vertikális vonalak változása. A helyenként növelt, helyenként visszafogott fény-árnyék hatások pedig elementáris erővel jellemzik az alakokat. Aradi Nóra utal arra, hogy maga a témaválasztás, a kórus is céloz - az egymás mellé sorakozó egynemű alakokon kívül - a Dunavölgyi népeket összekötő, közös hagyományokra, a történelmi múlttól a népköltészetig.

53 Perneczky Géza pedig a Cantata profana profán pózával, a Medvetánc strófáinak érdességével veti egybe ezeket a figurákat, melyek mintha a folklór balladáiból érkeztek volna: „ezeknek a műveknek a rokonságába tartozik, az avantgarde-on át a népi művészethez érkező, és a népit az egyetemes szférákban tükröztető alkotómunka körébe".

54 Egy másik emlékműterve is született 1946-ban: Dózsa György szobra. A mű a parasztvezér „megkoronázását" állítja elénk, tüzes vastrónushoz kötözött, expresszíven mintázott alakját. A sűrűn végig kaparászott fej és felület mintha az elbukás felett érzett fájdalom, a tragédia és a megaláztatás gyötrött könnyeit izzadná ki magából. Portréinak sora ebben az időben két nagyszerű alkotással gyarapodott: a Gáspár Endre (1947) és a Búkor Béla (1948) fejjel. Kitűnően jellemzi az író villódzóan érdeklődő, kutató egyéniségét a mozgalmas, vibráló felülettel, a hegyes orral, vékony metszésű szájjal, a nagy, magas homlokkal s a már több, korábbi alkotásán is nagyszerűen megoldott szemüveggel, me52 Mihályfi Ernő utal az 1949-ben megjelent önéletrajz bevezetőjében Bokros-Birman szlovákiai és erdélyi kapcsolataira, jelentősnek ítélve ezeket a szobor - egy tervezett Bartók-emlékmű része - megalkotása szempontjából. 53 Aradi Nóra: Munkásábrázolás a magyar képzőművészetben. Kossuth, Bp., 1976. 170.1. 54 Perneczky Géza: Bokros-Birman Dezső emlékkiállítása Székesfehérvárott. Magyar Nemzet, 1968. május 19.