Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

AZ EURÓPAI ISKOLA 319 sze, csak énbennem megfordultak a hasonlatok. A rakott almafa juttatta eszembe a terhes asszonyt s nem fordítva, a lecsüngő száraz ágak jelentették az összeboruló, éjszakai hajón alvó kofákat. Azután egyre inkább fákat festettem, ezeken keresztül a pusztulást, görcsöt, fájdalmat, megkötöttséget, ami szorongatott, a dombok lendületét akartam és ha már konstruktivizmust, a táj tektonikáját."

43 E néhány sor Szántó Piroska ars poeticája s egyúttal az Európai Iskola korszakbeli művészetének is jellemzője. Új korszaka 1944-ben, bajóti bujkálása idején kezdődött: ez időben kezdte az emberekről, a tájról, a növényekről készített rajzait montázsszerűen összekomponálni. A környező valóság elemeiből redukált motívumokat egy belső logika törvényei szerint szerkesztette egybe: ebből formálódott ki szürreálissal rokon szimbolikus ábrázolásmódja. Ekkor keletkezett a Félek (1945), amelynek gyötrött arcvonásai a sötét idők emlékét idézve, közölnek személyes érzelmeket és a Szentendre (1945), melyen egyetlen képsíkba sűríti a kisváros jellegzetes építészeti motívumait és a konyha tárgyait: a vajdai montázsnak egy kevésbé tömör, a tárgyak egyéniségét, tömegét jobban hangsúlyozó felfogása jelentkezik rajta. Ezt a dekoratív konstruktív előadásmódot hamarosan expresszív, metaforákban megnyilatkozó képi világ váltotta fel, amelynek csaknem kizárólagos témája a vegetáció, növénymetamorfózisok, a létezés problémáinak a megidézői. Ezen alkotások témája a pusztuló és újjászülető természet, a lombját vesztő őszi erdő és az újonnan éledő, újból magához térő természet, végső soron tehát az elmúlás és újjászületés örök problematikája, amely éppen ciklikus visszatérésénél fogva allá UO. kalmas az elkötelezett társadalmi szimbolika kifejezésére. Kifejezésmódjának sajátos jellegét a vonalra és folthatásokra épülő előadásmód adja. így A hold árnyéka (1947) című képén szélfútta, himbálódzó, borzas kukoricaszárak sötét sziluettje a fekete udvarú hold világánál lejt groteszk táncokat: a képet a puha feketék és lilák teszik sejtelmessé, látnokivá. Növényei, ezek a burjánzó, érzéki, vonagló formákban megjelenő lények emberi figurákat jelölnek, személyiségük van, akárcsak az embereknek (Domb és hold, Száradó íenyö, 1947). Más ez az ő művészetében, amit az akár a Hans Arp, akár az Yves Tanguy művészetében megjelenő növényvilág: talán még leginkább hasonlítható a Hamvas Béla által említett azték kukoricamisztikához, s ami vele rokon, a mexikói hagyományból kinövő Wilfredo Lam Elegua képeihez, amelyekben emberi és nővéri egymással felcserélődik és egybenő. „Saját belső logikám ötvözte össze a képi elemeket - ezért is fogadtak el majdnem szürrealistának -, de az ötvözet cementje a romantika volt."

44 Kukoricák, napraforgók, mákgubók hordozzák a szimbolikus tartalmat s vele és általa értelmezik az emberi kapcsolatokat. „Növény-szerelem és gyökér-magány" (Juhász Ferenc) fonja be képeit, szenvedélyt és érzelmi feszültséget sugározva. „1948 nyara a Mátrában ért. Tájképeket festettem, konstruktivista tájképeket. De ez a konstruktivizmus, akár összeülik ez a két fogalom, akár nem, romantikus konstruktivizmus volt.. . Mélységesen izgatott a sosem látott kék-zöld, zöld-kék és a táj tektonikája, merészen egymásra halmozott síkjai."

45 Ekkor fedezte fel újból azt a színritmust. uo45 uo. Szántó Piroska: A hold árnyéka (Kukoricák), 1947-48., p. paszt., 56X.94 cm (JPM 68.181)