Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

316 LÄNCZ SÁNDOR tétes ritmust vezet be a középen vízszintesen elhelyezett két bodobács esetében - az egyik alul piros és felül fehér, míg a másik fordítva - s ez a körülmény arra is utal, hogy Korniss nem lokális színértékeket alkalmaz, ez esetben ugyanis mindkét bodobácson egyformán helyezkednének el a színes s nem azok átlósan egymásnak feszülő tételét, hanem ellaposodó formáját kapnánk -, hanem a kompozíció kívánta színértékekkel dolgozik. Ez a színmegoldás a motívumok elhelyezésével már elért szimmetriát most egy másik szinten, a színek síkján is bevezeti s ezzel kemény, feszes szerkezetet hoz létre. Külön elemzést kíván a középső - kissé döntött - függőleges elem, mely a benne megjelenő szentendrei házmotívummal, a fehér alapon fekete két ablakszemmel felel a baloldali második kis háromszögformának, két kör alakú szemének, visszautalva a korábbi szentendrei képekre, ugyanakkor azok architektonikus jellege helyett inkább az antropomorf jelleget hangsúlyozza. Maga az egész középső alak pedig színeivel mind a „dudás", mint a „fuvolás" színeit hordozza, azokra felel, azokat összefogja. S még egy - a film iránti vonzódásból fakadó - jellegzetes vonását kell aláhúzni a kompozíciónak: a középső egyenesre ültetett kis bogárfigurák sora vezeti a néző szemét, bevonja őt a képbe s ezzel Korniss a filmre jellemző identifikációs hatást ért el: megszünteti a mű és közönsége belső disztanciáját s a nézőt is bevonja a mű világába. A Tücsöklakodalommal Korniss kompozíciós és motívumszinten egyaránt szintézist teremt. A képből harmónia és életöröm sugárzik. A művel Korniss a kortárs magyar piktúra egyik kimagasló alkotását hozta létre. Az ez időben keletkezett harmadik ciklus képein az alap áthatol az áttört figurákon és mintegy magába olvasztja őket. Ezúttal tehát Korniss a megszokottól eltérő módon épített képet: az „alak és környezet elvének" értelmében a konvexként érzékelt alak és a konkávként érzékelt háttér feszültségét a mozgalmas formák összecsapásává alakítja át. A kétalakos Sziluett (Háború, 1948), a Boszorkánytánc (1949), valamint a Lautréamont-strófák ihlette Küzdelem (1949) két képsíkra redukált tere előtt sorakoznak fel az alakok. Az illusztratív és személyes élményre való utalások mellett az áthatások bonyolult, komplex térisége a múló időt idézi fel, s előre utal a hatvanas években született Metamorfózisokra. Hasonlóképpen már az 1950 utáni korszakra utal néhány más alkotása - akár további ciklusként fogva fel ezeket, amelyeken szemben a „konstruktív szürreális", a képmező határozott szétválasztására, a „kemény széllel" festett figurákra és a személytelen színfelhordozásra épülő alkotásoknál - a festék csorgatásával hozta létre a művet. E prekalligrafikus vagy pretasisztikus festményeken a festékanyag spontán mozgása - olajlapra zománcot csurgatott - határozza meg a kompozíciót: ennek uralkodó eleme saját érzései és az anyag mozgásának automatizmusa. így e művek, szemben a „konstruktív szürreális" alkotások személytelenségével - drámaibb, indulattal telítettebb világba visznek bennünket, amelyben a mozgásritmus játsza a döntő szerepet, de ezt mindig átgondoltan szervezi rendszerbe (Figura, 1946; Ellentét, 1947; Vérző fej, 1947; Éjszaka, 1949 stb.). Korniss Dezső e korszaka meghatározó jelentőségű egész életműve, de a magyar festészet további fejlődése szempontjából is. A magyar népművészet hagyományaiból kiinduló, de az egyetemes művészet impulzusait is felfogó művész megújította a magyar piktúra formanyelvét: színei, forma- és vonalritmusai új utakat nyitottak a posztimpresszionista kompozíciós és színvilágban megrekedt hazai festészet előtt. Ugyanakkor világot teremtő képességével a szellem és anyag, ember és külvilág dualizmusa jelenik meg alkotásaiban, ritka fényességgel és tisztasággal. Rozsda Endre 1913-ban született Mohácson. Aba Nóvák Vilmosnál tanult. Első alkalommal 1936-ban mutatkozott be a Tamás-galériában nagyobb anyaggal. 1939-1943 között Párizsban élt; hazatérése után az Alkotás Művészházban rendezett kiállítást képeiből. 1945-től a Munkás Kultúrszövetség festőtanfolyamán tanított. 1946 júniusában először, majd 1948 februárjában a Művész-galériában (az Európai Iskola rendezésében) másodszor Barta Lajossal közösen mutatkozott be. 1956-ban elhagyta az országot. Irodalom Kállai Ernő: Bilder und Skulpturen. Pester Lloyd, 1943. 6. 13. Mezei Árpád: Előszó Rozsda Endre és Barta Lajos kiállításához. Az Európai Iskola XXXI. kiállításának katalógusa. Szürrealizmus, Szabad Művészet, 1947. 9-10. Szabad Művészet, 1948. 4. 226. 1. Szíj Rezső: Műemlékek és műalkotások Várpalotán. Bp. 1965. 116-117. 1. Művészetének kialakulásában döntő szerepet játszott párizsi tartózkodása. Korábban az impresszionista képalkotás éppen úgy vonzotta, mint a Neue Sachlichkeit száraz képi világa. 1939-1943 közt párizsi tartózkodása idején a szürrealizmus vonzásába került, elsősorban Picasso, Chirico és Max Ernst hatott rá. Ez időtől fogva ő maga is szürrealista képeket festett: álomvilág szólalt meg műveiben, a tudatalatti világa fejeződött ki bennük. Hamvas Béla értelmezése szerint két élmény tört át művészetébe: az egyik erotikus álomfantázia, a másik pedig, az elsővel szoros összefüggésben, egy trubadúrvilág : „lovagi kalandok hosszú sora és szerelem, belemártva az álomfantáziába".

41 Képei több rétegből 41 Hamvas-Kemény: i. m. 86.1.