Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

AZ EURÓPAI ISKOLA 313 letesen elemzi Hegyi Lóránd

27

, ezúttal Kornisst magát idézzük: „Párizsban - 1930-ban - hallottam Bartókot zongorázni. A népi, a humánus, az európaiság ötvözete volt ez a koncert. Hazajöttem és ebben a szellemben kezdtem a munkát. Nem népművészetet akartam, még csak nem is motívumokat, hanem forrást, alapot kerestem. Bizonyos törvényszerűségeket akartam levonni."

28 Ez a gondolat összhangban van azokkal a babitsi és fülepi gondolatokkal, amelyeket ők a nemzeti művészet kibontakoztatásáról kifejtenek; Babits szavaival: „a népies csak akkor lehet felfrissítője és szerves értéke az irodalomnak, ha nem marad népies, ha a nép nem cél, hanem forrás".

29 S ez az út, amelyet Bartók is követett. Az első szentendrei periódus során, az 1930-as évek második felében, Korniss mikrokozmosz-kompozíciókat alkotott, amelyeken saját maga és a világ, a belső és külső világ összhangjának problémáiról beszélt. „A művészetek közössége és folytonossága" fülepi alapfogalmára, azaz a korszerű, a hazai valóság felvetette kérdésekre válaszoló s ugyanakkor az egyetemes művészetbe sajátos értékeivel kötődő művészete az 1944-45-ben kezdődő új periódusban teljesedett ki. Művészetét Németh Lajos így jellemzi: „Korniss művészete mélyén drámai anyag rejtőzik és művészi gondja, hogy az eredendő valóságélményből, valóságközelségből fakadó drámai expresszivitást miként tudja kordában tartani a művészi forma szabályozójával, miként teheti alkalmassá e drámai élményvilágot a művészi értelmezés számára . .. Korniss megtalálta az egyensúlyt a drámai tartalom, az expresszivitás és a művészi forma szabályt kereső objektivitása között, a szubjektív és objektív összetevő a magyar festészetben ritkán található egyensúlyba került."

30 Ez rendkívül fontos elem Korniss művészetében, hiszen — mint Hegyi Lóránd írja - „.. . ez az objektív és szubjektív szféra egyesítésére való törekvés metafizikai rétegeket tár fel: az Én és az Énen kívüli világ, a szubjektív lét és az egyetemes létezés, a véges és végtelen, az anyag és a szellem, az érzékiség és elvont szellemiség, a töredékes meghatározottság és a totális, szabad, a morális emelkedettség és felelősség és a negativitás drámai, olykor mitikus küzdelmeként feltáruló dualizmus ez."

31 A korszak korántsem egységes - több, egymással párhuzamosan jelentkező, egymást váltó ciklus jellemzi, amelyekben Korniss merőben újszerű alkotásokkal emlékezik az elmúlt időszakra: a félelem, a szenvedés, a pusztulás poklára, másrészt fennhangon énekel a felszabadult élet csodás örö27 Henyi Lóránd: Korniss Dezső második alkotói korszaka. 1933-37. Ars Hungarica, 1978. 2. 28 Frank János: Korniss Dezsőnél. Élet és Irodalom, 1968. november 30. 29 idézi Hegyi Lóránd i. m. 298.1. 30 idézi Hegyi Lóránd: Korniss Dezső művészete. Művészet, 1980.4.18.1. meiről. Az életnek olyan perspektíváit fedezi fel, melyek korábban mások előtt rejtve maradtak, s a jövőnek olyan távlatait idézi meg, melyek a hazai művészek előtt ismeretlenek. Joggal mondhatta hát róla Mezei Árpád: „a jelen pillanatban felfedezi a belső kiterjedést, szukcessziót, megoldhatja azt a feladatot is, hogy a múlt és a jelen történéseit egyetlen akkordba foglalja ... a múltat a jelen felől, a jelent a múlt felől mutatja."

32 Az egyik ciklus az Illuminációknák keresztelt raonotípiák: a monotípia és linoleummetszet e kombinációi hét motívum száz-száz variációja. E műveit Pán Imre „világot teremtő álmoknak" nevezte, „amelyek olyan szobákba világítanak, ahová tizedik betöltött évünk óta nem nyitottunk be."

33 Rimbaud műve, az Illuminációk - Színvázlatok - a darabokra hullott világ egységének belülről, látomásos formában való rekonstrukcióját kísérli meg: ebben az alkotásban a francia modern költészet legnagyobb előfutára látnokká magasodott. Korniss mind szellemében, mind - a címadásnak megfelelően - formavilágában hű maradt a választott előképhez. A mű előzményei a húszas évek derekánmásodik felében festett fejkompozíciók, melyekről Vas István írta: „(Kornissnak) azokban a régi években festett, rendszerint elképzelt fejeinek sorozatával sikerült létrehoznia valamit, méghozzá lassan ellaposodó portréfestészetünkben, ami kortársa volt az akkori európai festészetnek, tartott is némi rokonságot Rouault-val is, Modigliani-val is, de mindenképpen jelentett valamit, s szín- és formavilága egyéni volt és fitogtatás nélkül magyar, sőt erdélyi, mert Korniss onnan származott."

34 A szentendrei házfej kompozíciók és a harmincas évek első felének fejkompozíciói még „figuratív-konstruktivisztikus-dekoratív irányba haladnak" (Hegyi), míg az 1945 után festett képekben alapvető változás jelentkezik. Jól megfigyelhető ez az Illuminációkhoz vezető út egyik első „állomásán", az 1946-ban festett Fejen: a konstruktív-kubisztikus műben a síkon jelenik meg a háromszögekből és téglalapokból álló konstrukció, melyen a felső gúlaszerű elem az alsó széles háromszög vállára épül. Megszűnik a korábbi képek téri tagolása: az egymásmögöttiség egymásmellettiséggé módosult, s ezt a - most már nem szimbolikus értékű - színek tagolják. Ez a szerkesztésmód ismétlődik a Kút-íőben, majd a két képsíkra osztott lakkfestményeken (Kulcsok, Halász stb., 1947) : a formák élesek és körülhatároltak, a színek már nem jelölnek teret és nem jelentenek többet önnön színértéküknél, s a felületen látható ecsetvonások nélkül, egyenletesen oszlanak el, tes32 Mezei Árpád: Az Európai Iskola előzményei. MDK-C-II-666. 33 Az Európai Iskola XXVIII. kiállításának katalógusa. 1947. Bp., 1972. 566.1. 34 Vas István: Nehéz szerelem. Szépirodalmi Kiadó, 1972. 566. 1.