Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

AZ EURÓPAI ISKOLA MŰVÉSZEIRŐL LÁNCZ SÁNDOR Az Európa Iskola a magyar művészet megújítására törekvő esztéták és művészek csoportja volt a felszabadulás utáni években: 1945 végén alakult, 1946-1948 között mutatta be kiállításait, ugyanebben az időben jelentek meg a vezetők írásai is a csoport különböző kiadványaiban. Nevét onnan merítette, hogy a vezetők célkitűzéseikben az európai hagyományokat kívánták követni, s kiállításaikon azokat a művészeket mutatták be, akik - véleményük szerint - az európai haladás élvonalában jártak, s a magyarok közül, akik ehhez az élvonalhoz a leginkább fel tudtak zárkózni. Ennek megfelelően a csoport vezetői - Kiss Pál, Mezei Árpád, Pán Imre - választott tagjaik és „szellemi rokonaik" alkotásait mutatták be Üllői út 11. szám alatti helyiségükben. Az Európai Iskola mozgékony csoportosulás volt. Kitűnő művészek voltak a tagjai, akik közül többen már a háború előtt is jelentős szerepet játszottak a művészeti életben - ezeknek igen nagy tekitélyük volt a csoportban - míg a fiatalabbak éppen az Európai Iskola segítségével kerültek a művészeti életbe. Lelkes kollektíva alakult ki: az Európai Iskola mindannyiuk számára biztosította a rendszeres bemutatkozás lehetőségét, s ehhez a megfelelő propagandát is. Rendezvényei az egész korabeli magyar szellemi életet megmozgatták, álr lásfoglalásra késztették. Kiállításaikról rendszeresen beszámolt a korabeli sajtó. A vezetők elméleti tevékenysége pedig katalizátorként hatott, élénk vitákat provokált. Az Európai Iskolából - Kállai Ernő vezetésével - 1946 tavaszán kivált a non-figuratív alkotók egy csoportja, s megalakította az Elvont Művészek Csoportját, mely kiállításainak zömét a Semmelweiss u. 1. szám alatt működő Galéria a Négy Világtájhoz helyiségében rendezte meg. A két csoport azonban nem választható el mereven egymástól: nagy részük Vajda Lajost vallotta példaképének, s többségük a Szentendréhez kötődő művészek soraiból került ki. Az 1947-48-as esztendő mind erősebben kibontakozó ideológiai harcaiban egy vulgarizált művészetesztétika és idealizált közönség nevében egyre hevesebb támadások érték mindkét csoportot, nem választva el a vezetők nem egyszer antimarxista nézeteit a kiállításokon látható jelentős alkotásoktól, s nem tettek különbséget alkotók és művek között sem. A támadások hatására 1947 végén az Elvont Művészek Csoportja beszüntette tevékenységét, majd 1948 végén az Európai Iskola is feloszlott. A két csoport tevékenysége igen intenzív volt^ ami vezetőinek szellemi felkészültségét, széles látókörét, nagymérvű aktivitását és szervező készségét dicséri. Egy sor művészt, aki a harmincas évek során magányosan, nem egyszer elszigetelten dolgo* zott, egybefogott egy közös művelődéspolitikai és művészeti cél megvalósítására: az irodalom és a képzőművészet modern áramlatainak megismertetéséért tett erőfeszítéseikkel, a művészet és közönség kapcsolata megteremtésének kísérletével, valamint a magyar képzőművészetnek a megújítására alkalmas nagyszerű művészek egy közösségbe szervezésével olyan feladatot tűztek maguk elé, mely történelmi jelentőségű. Arra törekedtek, hogy az illúzionizmusban megrekedt magyar festészetet, a romantikus pszeudomonumentalitásba fulladt magyar szobrászatot kivezessék a zsákutcából, s újító törekvéseikkel elevenné, korszerűvé és sokrétűvé tegyék a magyar képzőművészetet. Szellemiségük feloszlatásuk után is tovább élt és hatott: az alkotók tovább dolgoztak, művészetük tovább alakult, s munkásságuk szerves részévé vált a kortárs magyar művészetnek.

1 Az Európai Iskola művészei Az Európai Iskola vezetői a csoport működése legfontosabb elvének az Európához való felzárkózást tartották : át kell tehát röviden tekintenünk, milyen is volt az „európai művészet" a 20. század első felében és mit vettek át abból a művészek? Mint tudjuk, „Európa" nem volt egységes, így művészete is sokarcú volt. A század elején induló és lényegében a második világháború kezdetéig tartó korszak egyik fő vonulata a latin országok avantgárdé áramlatai: a kubizmus, futurizmus, a pittura metafisica és a szürrealizmus. Ezekben az áramlatokban döntő 1 A csoport történetéről 1. részletesebben Láncz S. : L'École Européenne (1945-1948), Acta Históriáé Artium, Tomus, XXI. Fasc. 1-2. 167-194. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1983) 28: 301—328. Pécs (Hungária), 1984.