Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Hárs Éva: A Modern Magyar Képtár új szerzeményei

256 HARS ÉVA véleményalkotás vállalása is a kortársak és az utódok ítélete előtt. Visszatérve kérdéseinkre, megkíséreljük röviden elemezni a képzőművészeti gyűjteményszerzés és fejlesztés lehetséges adottságait és alakítását. Anélkül, hogy saját területünk példáját tipikusnak tartanánk, a pécsi Képtár közel három évtizedes múltjából, ez idő alatt felgyűlt ismereteink és tapasztalatunk tanulságaiból merítünk. Képzőművészeti gyűjtemény létrehozására napjainkban gyakorlatilag minden hazai múzeumban lehetőség van, s erre csaknem minden megyei múzeum törekszik is. Létezik ugyan egy minisztériumi állásfoglalás, mely meghatározza azokat a múzeumokat, amelyek képzőművészeti gyűjtéssel foglalkoznak, sőt ezen belül is differenciál a korszakokban és művészeti tendenciákban - ám ezt az elvet aligha lehetséges érvényesíteni. A gyakorlatban a múzeumok nagyobb része párhuzamosan azonos korszak azonos profilú képzőművészetét gyűjti. Ennek legfőbb oka, hogy a központosított állami vásárlásokból, választásos módszerrel, költségkihatás nélkül juthat kortárs magyar műtárgyakhoz. Az ilyen kezdetekből hosszú idő múlva fejlődhet csak ki történeti értékű művészeti gyűjtemény. Néhány múzeumban még a múlt század végén, vagy a századunk elején létrejött művésztelep határozta meg a múzeumi gyűjtés kezdetét és további útját (Szolnok, Szentendre, Vásárhely). Másutt magángyűjtők vagy alkotóművészek nagyobb számú és értékű adományával indult el a gyűjteményezés és ennek az alapító műtárgyegyüttesnek a kora, stílusa alakította a további szerzést. Ez utóbbi utat járta be napjainkig a pécsi Képtár is. Szerencsés, de inkább tudatos indításnak mondható, hogy az adományként átvett alapító gyűjtemény korántsem volt esetleges, ellenkezőleg, nagyon is célzatosan válogatott műtárgyegyüttes.

1 Az adományozó Gegesi Kiss Pál, mint az Európai Iskola művészeti csoportosulás egyik vezetője, a csoport tagjainak és közöttük feleségének. Forgács Hann Erzsébet szobrászművésznek a baráti köréből gyűjtötte műtárgyait. A művészeti „profil", azaz az alkotói szemlélet tehát már abban a gyűjteményben érvényesült, amelyből azután a pécsi múzeum válogathatott. Az alapító adomány szerzésének közvetítője, segítője Martyn Ferenc festőművész volt, akinek művészi útja, franciás műveltsége és munkássága nemcsak a helyi képzőművészet alakulására hatott, de befolyásolta a megyei múzeum gyűjtési irányát is. Valamely gyűjtemény létrejöttének - különösen ha abban adományok is szerepelnek - általában egyik fontos feltétele a közönség számára történő bemutatás, a kiállítás. Ilyen előzménye volt 19001 Sarkadiné Hárs Éva: Modern Magyar Képtár Forgács Hann Erzsébet emlékgyűjtemény. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1961. 181. 1. ban a pécsi régészeti gyűjtemény létrejöttének,

2 de hasonlóan feltétele volt a pécsi Képtár alapításának is. A fejlődést nagymértékben befolyásolta, hogy a helyi erők mindenkor megteremtették az újabb szerzések kiállítási lehetőségeit, aminek következtében azután a gyűjtemény tovább növekedett. A fejlesztés kezdetektől elhatározott tendenciája szerint a gyűjtés a XX. századi magyar képzőművészet haladó, főként a párizsi iskolához igazodó vonalára és a Bauhaus köréhez tartozó művészek alkotásaira irányult. Egyik fontos feladatának tartotta a „Nyolcak" művészcsoport alkotásainak gyarapítását, annál is inkább, mert az alapító gyűjteményben a Nyolcak minden tagja képviselve volt. Azonban műveiknek csak egy része származott a csoport közös fellépésének haladó korszakából. A további gyűjtésnek tehát az 1910-12-es években készült képekre kellett irányulnia. Ezután természetesen következett a Nyolcakat követő nemzedék: az Aktivisták fellelhető műveinek megszerzése. A sikeres gyűjtéshez nagymértékben hozzájárult a Pécsett 1973ban megrendezett „Magyar aktivizmus" kiállítás és Szabó Júlia módszeres kutatása, mely számos művet a felszínre hozott és így lehetővé vált azok megvásárlása. A hatvanas években felvettük a kapcsolatot azokkal a kitűnő, pécsi születésű művészekkel, akik a húszas évek közepén a Bauhaushoz, vagy Párizsba mentek tanulni és jobb sorsot elérni, mint amilyent itthon remélhettek. A kapcsolat eredményeképpen először a Bauhaus magyar művészeinek körét bővíthettük, majd kiterjesztettük a gyűjtést a külföldön élő más magyar alkotókra is. Kezdettől feladatként jelöltük meg a harmincas években kibontakozott magyar absztrakt művészet gyűjtését is, amelynek bázisa és a gyűjteményezés segítője a Pécsett élő Martyn Ferenc volt. Ezen az úton jutottunk el a kortárs magyar képzőművészet legújabb törekvéseinek értékeléséhez és gyűjtéséhez. A Képtár alapítását követően, 1957-től kb. a hatvanas évek közepéig, más múzeumok és magángyűjtők érdeklődésének hiányában viszonylag alacsony áron voltak kaphatók az általunk preferált, az általános európai fejlődés vonalába illeszthető alkotások. Ma úgy tűnhet, a szerzés könnyedén, elgondolásaink szerint, akadály nélkül folyhatott. Elvileg igen. Mert a pécsi Képtár gyűjteményfejlesztési tendeciáit, absztrakt művekre is kiterjedő szerzéseit és kiállításait az akkori szigorúbb ítéletű művészetpolitika is eltűrte. Egy-két kirívó példától eltekintve, elfogadta a múzeum szakmai primátusát, s bár bizonyos aggodalommal figyelte, de hagyta, hogy felelősséggel vállalt munkáját végezhesse. Gyakorlatilag azonban alig volt lehetőség a cél vá2 Sarkadi Eszter: 15 éves a pécsi múzeum. JPM Évkönyve, XXIV. 363. 1.