Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A mecseki Nagy-mély-völgy nagylepkefaunája és a Délnyugat-Dunántúl bükkön élő fauna elemei (Lepidoptera)

A MECSEKI NAGY-MELY-VOLGY NAGYLEPKEFAUNA JA ÉS A DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚL BÜKKÖN ÉLŐ FAUNAELEMEI (LEPIDOPTERA) UHERKOVICH ÁKOS Á. Uherkovich: The Macrolepidoptera of Valley NagyMély-völgy (Mecsek Mountains, Hungary) and the íaunal elements of beeches in Southwestern Transdanubia (Lepidoptera). Abstract. The investigated area is an atiorested deep and chilly valley with beeches and ravine forest. Results of two-years investigations of this area are written. Distribution of beech-eating species, some rare and characteristic ones and list of all collected species with quantitative data are given. Bevezető A Mecsek nagylepkefaunájának kutatása viszonylag korán megindult és sok eredményt adott. Kovács (1953, 1956) faunisztikai összesítő munkái az akkor ismert anyagmennyiséghez képest sok faj mecseki előfordulását közlik. Ezek az adatok részben még a múlt századból származnak, de a megelőző évtizedekben is megfordultak itt a legkiválóbb hivatásos és amatőr kutatók (vö. Balogh 1959). Azonban akár a múlt század, akár a közelmúlt évtizedei kutatóinak indítékait vizsgáljuk, kiderül, hogy csaknem valamennyiüket a Mecsek hegység szubmediterrán jellege és a várható különleges lepkeanyag vonzotta. Éppen ezért anyaguk túlnyomó többsége a „Pécsi Mecsekből" származik: a Mecsek Pécset övező lejtőiről, az ott tenyésző melegkedvelő tölgyesekből, karsztbokorerdőkből vagy sziklagyepekből. A régi adatok egy részéről - pontos lelőhely-cédulák vagy feljegyzések híján - azonban ez nem is állapítható meg, erre csak következtethetünk. A közelmúlt - az elmúlt 8-10 év - kutatásai azonban egészen más irányúak voltak. A Mecsek egészének faunisztikai vizsgálatán túl igen fontosak voltak azok a kutatások, amelyek egy-egy terület lepkeegyütteseinek minőségi és mennyiségi elemzését tűzték célul maguk elé. így fontosnak és jellemzőnek tarthatjuk Fazekas (1979) püspökszentlászlói gyűjtéseit, valamint Uherkovich összehasonlító vizsgálatait karsztbokorerdőkben (Uherkovich 1978a) és cseres-tölgyesekben (Uherkovich 1980a). A felsorolt munkák megjelenése óta is folyik a különböző élőhely-típusok vizsgálata. Cserkúton egy degradált, de visszaalakulóban levő cseres-tölgyesben végzünk kvantitatív mintavételeket, s ugyanezen idő alatt egy mecseki sziklás bükkösben, a mánfai Nagy-mélyvölgyben végeztünk rendszeres gyűjtéseket. A jelen vizsgálat területe a Nagy-mély-völgy (ez az elnevezés az 1979. évi Mecsek turista-térkép szerinti). A völgy csaknem pontosan dél-északi irányú, sok helyütt igen erősen bevágódott képződmény (1. ábra). Hossza több, mint 3 km,- állandó vizű patak folyik benne. E patak a mánfai Cifra-malomnál ömlik a Mecsek északnyugati és a Zselic keleti részének legfontosabb vízgyűjtőjébe, a Baranya-csatornába. A Nagy-mély-völgy kelet felől a Petnyáki-völgy (s rajta keresztül a Melegmányi-völgy) patakját veszi fel, nyugat felől pedig a patak nélküli Zsidóvölgy torkollik belé. A közvetlen környéken (a völgyrendszerben) több mint egy tucatnyi forrás van (1. ábra). A felszínt triász kori mészkő és miocén korból származó konglomerátum borítja, az utóbbi a Nagymély-völgy alsó részénél látható (Lovász-Wein 1974). A völgyrendszer, s különösen a Nagy-mély-völgy alsó szakasza rendkívül hideg. Ezt a mély bevágódás és az északi völgyszáj magyarázza : a szűk völgy igen kevés sugárzást kap, emellett nagy mélysége miatt hajlamos az erős inverziós lehűlésre. Összehasonlításul: amíg a nagy-mély-völgyi gyűjtéseink alatt átlagosan 14,1 °C hőmérsékletet mértünk, addig ez az érték a cserkúti dombokon meghaladta a 16 °C-t (az 1982. évi gyűjtések során mért értékek alapján). A terület fő erdőtípusa a bükkös, Helleboro- (odoro-) Fagetum Soó et Borhidi 60 mecsekense (A. O. Horv. 59) Soó et Borhidi ap. Soó 1962. Kisebb foltokban szurdokerdők is kialakultak: ScutellarioAceretum (A. O. Horv. 38) Soó et Borhidi ap. Soó 62 mecsekense Soó et Borhidi ap. Soó 62 (Horvát 1972). Gyűjtőhelyünkön, a Kő-lyuk környékén ezen kívül kisebb patakparti liget-töredékek is képződtek. Itt, a gyűjtőhely körül, a faállományt a következő fajok alkották (az állományalkotókat *-gal jelöljük) : Ulmus scabra Mill., Salix caprea L., Salix alba L., *Fagus silvatica L., *Carpinus betulus L., *Quercus petraea L., Qu. cerris L., *Acer pseudo-platanus L., A. campestte L., Staphylaea pinnata L., Morus álba L., Corylus avellana L., Cornus sanguinea L., Cerasus avium L., Tilia platyphyllos Scop., Fraxinus ornus L. (csak feljebb, a völgyoldalban), Alnus glutinosa (L.) Gaertn. (a völgyben 300 m-rel lejjebb). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1983) 28: 23-37. Pécs (Hungária), 1984.