Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A mecseki Nagy-mély-völgy nagylepkefaunája és a Délnyugat-Dunántúl bükkön élő fauna elemei (Lepidoptera)

24 UHERKOVICH ÁKOS Ugyancsak jellemző a hatalmas Petasites hybridusállomány, amely itt kezdődik, és több száz méteren át követi a patakmedret a völgy alsó (északi) vége felé. Véleményünk szerint a Mecsek egyik igen sajátos, de egyúttal a legszélsőségesebben hideg, nedves - montán jellegű - pontja ez, és éppen ezért kezdtük meg itt 1981 tavaszán a nagylepkefauna rendszeres és intenzív vizsgálatát. A gyűjtések helye és eredményei Az egyéb területekkel való összehasonlíthatóság érdekében a kétéves vizsgálat-sorozat alatt kizárólag higanygőzlámpával gyűjtöttünk (250 watt), minden esetben azonos ponton, a Kő-lyuk bejáratától mintegy 150 méterre északra, a völgy legszűkebb részén. Itt bükkös és szurdokerdő van, valamint patakparti ligeterdő elemek is fellépnek. A melegebb erdőtípusok csak mintegy 100 méterrel magasabb szinten tudtak kialakulni (2. ábra). Első alkalommal 1981. május 11-én lámpáztunk itt, majd ez évben még 11-szer. 1982-ben kora tavasztól késő őszig 22 alkalommal vettünk kvantitatív mintát (3. ábra). Ez alatt a két év alatt 301 nagy lepkefajnak 7563 példányát fogtuk összesen: azaz gyűjtésenként átlagosan 222 példányt. Ez az eredmény a másutt végzett vizsgálatok számszerű adataihoz képest igen alacsony, hiszen akár a Dráva-síkon (Gilvánfán vagy Kisdobszán), akár az Örségben (Szőcén) lényegesen több fajt és példányt gyűjtöttünk (vö. Uherkovich 1977a, 1979, 1982c). Azonban az anyagnak mind faji összetétele, mind mennyiségi viszonyai igen jellegzetesek és nagymértékben eltérnek a környező területekétől. Néhány faj előfordulása pedig a Dél-Dunántúl egészének faunája szempontjából is figyelemre méltó. Az éjjeli gyűjtések mellett nappal is gyűjtöttünk a völgyrendszerben. A Diurna adatokat, illetve a nappal fogott „éjjeli" nagylepkék adatait is ismertetjük a megfelelő résznél. 1. ábra. A mecseki Nagy-mélyvölgy és patakrendszerének vázlatos térképe a gyűjtőhelyekkel, a: lámpázások, b: nappali gyűjtések. Fig. 1. Schematic map ot Valley Nagy-mélyvölgy and the locations oi light capturing (a) and diurnal collections (b). A nagylepkeiauna általános jellemzése A nagy-mély-völgyi gyűjtések a völgy egy igen szűk részén folytak. A lámpa fényének hatótávolsága éppen ezért rendkívül kicsi volt: ennek megfelelően - kevés faj kivételével - csak a közvetlen környéken élő állatokat fogta meg. Így tehát a faunalista jól reprezentálja a bükkös és szurdokerdő nagylepkéinek minőségi és mennyiségi összetételét. Mindössze a völgy hosszában mozgó néhány vándorlepke jelentkezik „zavaró tényezőként" (Scotia segetum Den. et Schiff., S. ipsilon Hufn., Xestia cnigrum L., Peridroma soucia Hbn., Noctua fajok), a többi faj a közvetlen környéken, pár száz méteren belül fejlődhetett ki. Az éjjeli gyűjtések 301 faja látszólag alacsony szám. Azonban, ha az előbbiekben említett korlátozott hatókörzetet (világítási távolságot) vesszük figyelembe, mégsem tekinthető ez rossz eredménynek. 2 éves intenzív gyűjtések, illetve egy helyen végzett ilyen számú lámpázás során általában 400500 fajt gyűjtöttünk másutt (vö. Uherkovich 19761983). Azonban ezeken a gyűjtőhelyeken a lámpa fénye olykor egy kilométerre (vagy még távolabb) is elvilágított és kedvező körülmények mellett (meleg éjszakákon, erős aktivitásnál) nemcsak a közvetlen környék, hanem a távolabbi élőhelyek lepkéi is megjelentek a fényen. Például a Szársomlyón fogott nagylepke anyagban számos mocsári állat is van. ezek legkevesebb l-l 1/2 km távolságból repültek a lámpa fényére (Uherkovich 1976b, 1979). A vizsgált gyűjtőhelyen, a Nagy-mély-vÖlgyben azonban ilyen „idegen elemek" csak egészen elvétve fordulnak elő. Éppen ezért a gyűjtött anyag értékét többek között az adja, hogy - ellentétben korábbi eredményeinkkel - egyetlen kis körzet kevés és jól definiálható növénytársulásából származik. Mind a mennyiségi, mind a minőségi adatok elemzése ily módon sokkal reálisabb. A Nagy-mély-völgy leggyakoribb faja mindkét vizsgálati évben a Cyclophora linearia Hbn. volt, 10% feletti relatív dominanciaértékkel (1. táblázat).