Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: Házasságkötés és szokásköre a Dráva menti horvátoknál

HÁZASSÁGKÖTÉS A DRÁVA MENTI HORVÁTOKNÁL 229 Vrani se konji igraju Lancene vuzda lamaju Oni se drze uz svate Prilepoj Mari divojki Spuknola struka od zemlje Dala je dragim od zelje Evo ti dragi milosca Za koju nitko ni ne zna Sam ona tica malena Ко ja nam glase donasa Od tebe dragi do mené Varjúfekete lovak játszadoznak Lánc kantárukat szaggatják ők is a nászmenethez tartoznak A gyönyörű Mara leányhoz A földből füzér nőtt ki Melyet kedvesemnek szeretetből adok Ez a mi első kedvességünk Melyről még senki sem tud Csak az a madárka A hírhordó madárka A menyasszony ezalatt szentelt vízzel öntözte a rostát. Tótújfaluban és Drávasztárán a fiú a fején tartotta a rostát. A rostába tették az elkészült bokrétákat (kitice) és ezeket öntözte meg a leány. Potonyban utoljára Szigecsán Magdolnának kötöttek meténgkoszorút 1946-ban. Az esküvő napján még napfelkelte előtt a menyasszony legjobb barátnője az előző nap megkötött bokrétákat mézzel egy szalagra ragasztotta. A meténgkoszorú közepére egy levelekből összeállított koronát, kruna is odaragasztottak. Reggel a keresztszülők (krsna majka-krsni japa) eljöttek a menyasszonyos házhoz, hogy elvigyék a kelengyét és a szökrönyét (skrinja). Utánuk érkeztek a násznagy a násznagyasszonynyal, hogy megegyezzenek a koszorú árába (da se pogode za venac). A násznagyasszony fején vőfélykendőből sodort fejtekercsen egy nagy kerek cseréptepsiben zsíros kelt pogácsát hozott, amit a bokrétakötő leányok között széjjelosztott. A barátnők körbefogódzkodva énekelték a násznagyasszony körül, háromszor, balra vezetve a kört: Daruj kolo mlad devere, zakón ti je Ako li ga ne darujes zamer ti je Ajándékozd meg a kólót násznagyuram, ez a tiszted Ha nem ajándékoznád meg, megszólunk érte