Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében I.

214 CSERDI ANDRÁS dekes azonban a hogyan kérdése! Vizsgáljuk ezt meg! A szántó területe б dűlőben nőtt, ezzel szemben viszont 10 dűlőben csökkent. 3 dűlőben a jelzett cserék miatt megszűnt a szántóművelés, 1 új dűlőben viszont lett szántóterülete a magángazdáknak. Az adatokból leolvasható, hogy több helyen csökkent a szántó, mint nőtt. A két időpont közti szántónövekedés tehát kevesebb dűlőben valósult meg. E tény a szántók szűkebb területre való koncentrálódását jelenti, több szántó lett egységesebb helyen: fokozódott valamelyest ezáltal is a falu határában a rend. 5. A német és a magyar gazdák vegyesen használták a falu határát. Kimondott német vagy magyar dűlők nem voltak a faluban. 6. A birtokviszonyok konkrétabb, számszerű elemzésére később, külön e kérdésnek szánt részben térünk ki. Most csak annyit bocsátanánk előre, amennyi véleményünk szerint ide kívánkozik. 1864-ben a német és magyar gazdák között a földterület megoszlása nagyjából kiegyenlítettebb volt. Bár a beltelki részen a német gazdák fölénye érződött határozottabban, ugyanígy a Szöghegy vagy a Somági rét esetében, másutt viszont, pl. a Palántág, a Kölesföld, a Káposztás, Dávidföld, Nyáros, Szalay-tető esetében pedig a magyar gazdák birtokfölénye volt a jelentősebb. Több helyen egyenlő mértékben használták a határt. (Megjegyzem: az egyenlő részt a létszámarányok szerinti arányosság értelmében használom.) 1890-re azonban általában mindenütt a német gazdaságok területei voltak nagyobbak, arányukban létszámuknál jelentősebbek. A német gazdák területének növekedése majd minden esetben a magyar gazdák területének fogyásával párhuzamban valósult meg. Ez alól kivétel a somágközi szőlőterüet, ahol a vizsgált időszakban az arányok egyenlőbbekké váltak, valamint a Nagy Tő fán található - lényegében jelentéktelenebb - rétterület. Gyöngyös Fenyős és a Körösztúti dűlő területein 1864-ben a magyar birtokosok voltak nagyobb arányban jelen. Ez a két terület csere útján a nagybirtoké lett, a cserébe kapott Mühl-part és Hasmány-dűlők esetében pedig már a német gazdák területei voltak a nagyobbak. 7. Az eddig vázolt kép alapján megállapíthatjuk, hogy a faluban a nyomásos gazdálkodás volt a jellemző. Az egyes művelési ágak a racionalizálódás ellenére is, a dűlőn belül váltogatják egymást; olyan része a falunak, ahol egyfajta művelési ág lett volna, csak elvétve akadt. A rajzolt képet a dolgozat folytatásában, a birtokosok és birtokok polarizációjának vizsgálatával, a nemzetiségi arányok taglalásával, a birtokaprózódás mértékének és folyamatának bemutatásával szeretnénk teljesebbé tenni.