Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében I.

210 CSERDI ANDRÁS A legelőgazdálkodás területe növekedett 4018 D-re, lényegében tehát a legelő és a harasztos korábbi együttes nagysága szerepelt legelőként. A terület szőlőmüvelésben betöltött szerepéhez még hozzátartozott, hogy 1864-ben 10 pince állt ezen a dombon, 6 német és 4 magyar gazda pincéje. 1890-ben már csak 5 pincét mutatott ki a birtokrészleti jegyzőkönyv, 4 német és egy magyar gazdánál. Palántág A falu nagyobb, terjedelmesebb határai közé tartozott ez a terület is. 1864-ben a falunak volt itt 12 hold 572 D harasztosa, 1890-ben pedig 12 hold 492 D legelője. Ez utóbbi évben még 1000 D adómentes vízmosása is feküdt itt a közösségnek. A magángazdaságok területe némiképp csökkent a vizsgált idő alatt. 1864-ben 102 321 D-t (63 kh 1521 D) mutattak ki, 1890-ben pedig 101 333 D-t (63 kh 533 D). Mindkét időpontban a szántógazdálkodás meghatározó jellege érvényesült a területen. 1864-ben 69 385 D (43 kh 585 D) volt a szántóterület, s ez 1890-re 1178 D-lel csökkenve, 68 207 D (42 kh 1007 D) lett. Az első időpontban a magyar gazdaságok által használt szántóterület 45 783 D-t (65,9%) tett ki, míg a nem magyar gazdák 23 602 D területen gazdálkodtak. 1890-re a csökkenő szántóterületen 40 016 D-re (58,1%) növekedett a német gazdaságok által hasznosított terület, a magyar gazdaságok része pedig 28 191 D-re (41,9%) fogyatkozott. Fontosabb szerep jutott ezen a részen még a szőlőművelésnek is. 1864-ben a szőlőföldek nagysága 30 909 D (19 kh 509 D) volt, 1890-ben pedig némi növekedés után 30 976 D (19 kh 576 D) lett. 1864-ben a magyar gazdák használták a nagyobb szőlőterületet, 16 858 D-t (54%), a nem magyar gazdák a visszamaradó 14 051 D-t (46%). 1890-re a helyzet lényegében nem változott meg, az akkori szőlőterületből a német gazdáknak 14 839 D jutott, és 16 137 D pedig a magyar gazdáknak (47:53%). A jelentős nagyságú művelési ágak, a szántó és a szőlő mellett feküdt még a határban 1864-ben 1465 D haraszt, 328 D legelő, valamint 324 D gyümölcsös. 1890-ben harasztot és gyümölcsöst nem jeleztek. A rét összeterülete (korábban nem volt rét) 1434 D lett, a legelő pedig 716 D. Míg a szőlő és a szántó területének egy-egy gazda kezén is jelentős nagyságú darabjai voltak mindkét időpontban, addig a rét és a legelő elenyésző nagyságú területei is több gazda kezén aprózódott tovább. így a fenti rétmennyiségen 6 gazda osztozott, a legelőn pedig négy. A terület jelentős szőlőihez pincék is tartoztak. A falu határának ezen a részén 1864-ben 3 magyar és 2 német gazdának volt pincéje. 1890-ben a birtokrészleti jegyzőkönyv már csak 1 pincét említett ezen a helyen. Köleslöld A terület elnevezése ma már nem él. 1890-ben a fenti formában nevezték a területet, de 1864-ben a jegyzőkönyv szerint „Kölösföld" volt a neve. Területen. nem volt nagy egyik időpontban sem, parasztgazdái pedig szántóművelést folytattak. 1864-ben a komlói iskolának volt itt 2085, a Jánosi plébániának 1633 D szántója, a falunak pedig 5211 D harasztosa. 1890-ben a falunak 2,5 holdas legelője feküdt itt, és az iskolának hasonló nagyságú szántója. A magángazdaságok kizárólag szántómúvelést folytattak, mely 1864-ben 44 512 D (27 kh 1321 D) területen folyt, 1890-ben pedig 45 099 D (28 kh 299 D) nagyságún. A két időpont között tehát a terület 587 D-lel növekedett. 1864-ben a szántókból 24 270 D-t (54%) használtak a magyar gazdák, és 20 242 D-t (46%) a nem magyarok. 1890-re a német gazdáké lett a szántóból 30 524 D (67%), a magyar gazdáké pedig a visszamaradó 14 573 D (33%). Kenderíöld A területen már 1864-ben sem volt nyoma a kenderföldnek, bár a szájhagyomány szerint a terület déli részénél elfolyó patakban valamikor áztatták az itteni földeken termő kendert. A terület nagysága 1864-ben 30 657 D (19 kh 257 П) volt, s ez csak jelentéktelen mértékben módosult, 1890-re 30 642 D-re (19 kh 242 D) csökkent. A fenti mennyiségen túl mindkét időpontban volt a falunak itt is kisebb földje, valamint a nagybirtoknak is. Ezek együttes területe 1 hold körül mozgott. A magángazdaságok mindkét időpontban elsősorban szántógazdálkodást folytattak a falunak ezen a részén. 1864-ben a szántók nagysága 27 432 D-t (17 kh 232 D), 1890-ben pedig csak 25 953 D-t (16 kh 353 D) foglalt el a területből. 1864-ben a fenti részből 13 978 D-t használtak a magyar gazdák, míg 13 454 D-t a német gazdák. Ez az egyensúlyhelyzet 1890-ben a német gazdák javára billent. Részesedésük 18 913 D-re (72%) növekedett, a magyaroké pedig 7040 D-re (28%) fogyott. 1864-ben a rétek összterülete 2754 П, 1890-ben pedig 4218 D volt. Mindkét időpontban a német gazdák használtak több rétet, az első esetben 1761 D-t, a másodikban pedig 3709 D-t. A legelőgazdálkodás jelentéktelen volt. Az említett időkben mindössze csak 471 D-nyi legelő feküdt itt.