Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)
Történettudomány - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében I.
204 CSERDI ANDRÁS azért sem, mivel hipotéziseket vetettünk fel, s ezek további kutatásra Ösztönözhetnek. 26 (A zárójelben levő 1. szám a házszám, a kötőjel utáni pedig az évszám. H = ház útjáni örökös, rokon.) Az ilyen - és hasonló - példákat lehetne még szaporítani, de nem tesszük. Pusztán egy példát szerettünk volna bemutatni a szerényebb, egyet pedig a kiterjedtebb rokoni kapcsolatok közül. Éreztetni szerettük volna, hogy a rokoni kapcsolatok mennyire átszőtték a falut. S ehhez ha még hozászámítjuk az így nyomon nem követhető szálakat, a keresztszülőket, azok családját, a feleség rokoni kapcsolatait, akkor a kör még szélesebb. Természetesen szűkítő feltételek is érvényesültek a kiterjedtséggel szemben. így pl. az, hogy a rokonként feltüntetett emberek nem biztos, hogy egy időben éltek is mind, s egy-egy közvetítő kapocs kihullásával ezek a rokoni szálak lazulhattak is, feledésbe is merülhettek. Az anyakönyvek is a valamikori rokoni kapcsolatoknak csak a lehetőségeit képesek bemutatni, az emberi természetből adódó változásokat, pl. harag, ezekkel sem lehet nyomon kísérni. A falu lakosságának vizsgálata után nézzük meg, hogy az 1864. és az 1890. évben mi jellemezte a falu egyes határrészeit, milyen irányú változásokat rögzíthetünk ! Beltelek 1864-ben a Beltelek azon részei, ahol magángazdaságok voltak 101253 D volt (63,2 hold). Ez a mennyiség 1890-ig mérsékelten növekedve 106 224 D-re (66,3 hold) nőtt. Az első időpontban 42 olyan gazdaság, vagy gazdaságrész volt a Beltelken, amelyiknél a lakóházhoz udvar és gazdasági épület közvetlenül tartozott. Csak lakóház, udvar és gazdasági épület nélkül 13 állt a faluban. A házaktól távolabb még 7 gazdasági épületet találhattunk. A házak, udvarok, gazdasági épületek megközelítő nagysága 11 657 D volt. (Pontosan nem lehet kimutatni, mert két ízben a zöldséges kertet is a házhoz számolták, egy ízben pedig a gyümölcsös területét nem mutatták ki külön. így ezek terjedelme csak ezek figyelembevételével lesz pontos később.) A 11 657 D-nyi területből a német gazdaságok házai, udvarai, kertjei 7493 D-t, a magyar gazdáké pedig 4164 D-t foglaltak el. 1890-re a Beltelek megnőtt méretéből a lakóházak, udvarok, gazdasági épületek 12 235 П-nyi területen feküdtek. A növekedés nem volt jelentős. Ebből a területből a német gazdaságok 8412 D-t használtak, a magyar gazdaságok pedig 3823 D-t. 26 Távlati tervünkben szerepel is ilyen jellegű összehasonlító vizsgálat elvégzése. A környező falvak ilyen jellegű anyagának összegyűjtése után szeretnénk azt összevetni az anyakönyvekkel, megállapítani, hogy az azonos név, valamint a ház és a szőlő öröklése milyen mértékben jelent rokonságot. A német gazdaságok részesedése 26 év alatt tehát 64,2%-ról 69,3%-ra növekedett. A gazdálkodás színvonalának a javulására utal, hogy 1890-ben 36 német és 16 magyar gazdának, összességében tehát 10-zel többnek mint korábban, a lakóháza, udvara, gazdasági épülete egy tömbben volt. A német gazdaságok fejlettebb voltára utal, hogy több volt a gazdasági épülettel rendelkező gazdaság - és ebből következően csak 6 olyan ház volt található a faluban német gazda birtokában, amelyikhez nem tartozott gazdasági épület. A magyar gazdák felénél, 15 gazdaságban, 1890-ben sem volt gazdasági épület. 1864-ben, de 1890-ben is többféle művelési ág volt megtalálható a Beltelken. 1864-ben a birtokrészleti jegyzőkönyv külön hozta a gyümölcsös méretét. Ez akkor 51 170 D (31 kh 1570 D) volt. Ennek megoszlása a német és magyar gazdák között 27 153:24 017 négyszögöl volt. 1890-ben ezt a kategóriát nem különítették el. A terület hasznosítása megoszlott a többi művelési ág között, és természetesen gyümölcsöt is termeltek, esetleg más egyébbel, rajta. Fontos szerep jutott a Beltelken mindkét időpontban a szőlőművelésnek is. 1864-ben és 1890ben is csak a német gazdáknak volt beltelki szőlőjük. Az első időpontban ez 7918 D-t, a másodikban pedig 7796 D-t tett ki. Valamelyest csökkent tehát a szőlőterület, de nem nagy mértékben (4,94 kh-ról 4,87 kh-ra). A szőlőművelés egyéb dűlőkben való jelentőségére és annak sorsára is, de a szőlőművelés korabeli országos helyzetére is utal a pincék számának alakulása. 1864-ben 20 pince állt a Beltelken, zömében gyümölcsösben (15 eset), 4 ízben szántón, 1 ízben pedig kertben. A Beltelken tapasztalt területcsökkenési tendencia előjeleként is értékelhető, hogy 1890-re a pincék száma a Beltelken 15-re csökkent. Ennek oka nyilvánvalóan a peronoszpóra által megtizedelt szőlőterületben keresendő. Míg korábban a pincék zöme a gyümölcsösben állt, 1890-ben a kertben feküdt 13 pince, 2 pedig a szántóföldön. Itt nem arra kell gondolnunk, hogy a gyümölcsösben volt pincéket lebontották, s helyettük a kertekben építettek újakat. Inkább a terület minősítése változott meg, az a terület szerepelt 1864-ben gyümölcsösként, ami később kertként. Lényegében tehát mindkét időpontban ugyanazokról a pincékről volt szó. A következőkben a kataszteri térkép és a földkönyv segítségével kövessük nyomon a pincék sorsát a két időpont között! A 8. sz. helyrajzi földdarab 1864-ben Czukor Györgyé volt (3. sz. házban lakott). Mint korábban már láttuk, az ő házát 1890-ben Schneider József és Sáfrán János lakták. Pincéje az említett helyen Schneider József tulajdonaként szerepelt.
