Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében I.

KOMLÓ FALU BIRTOKSZERKEZETE I. 205 A 152. sz. helyrajzi számú földet 1864-ben Végiéin Matias művelte. Pincéje ezen a darab földön állt. Az 54. sz. házát 1890-re Neu János örökölte (57. sz.), valamint pincéjét is. Bek Gaspar 53. sz. házát Albrech János örökölte és a pincéjét is ő. Horn Margit (49. sz.) házát és pincéjét Rein József (52. sz.) tulajdonában találjuk 1890-ben. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Notheisz Miklós (48. sz.) és ifj. Klesch János (51. sz.), Rausch Bálint (44. sz.) és Schuman Bálint (47. sz.), Notheisz Miklós (43. sz.) és Bek József (46. sz.) esetében is. Huk Rozália és Veglein Gaspar pincéje is megmaradt. Mühl György pincéje Mühl Péteré lett, Schuman Mihályé pedig Schuman Bálinté. Notheisz Mihály pincéje is ugyanaz maradt. Végül is: a bemutatott 15 pince tulajdonosa 1890ben is azt a pincét használta, amit elődje 1864-ben. Természetesen az átalakítások, felújítások, bővítések nyomait nem tudjuk kimutatni. Közös a pincék esetében az is, hogy azok minden esetben követték a házak öröklésének (vásárlásának) útját is. E tény a lakóházak tulajdonosváltozásával összefüggésben felvetett rokoni kapcsolatok lehetőségét erősíti. Hogy mi történt a jelzett időpont között 5 pincével, azt nem lehet tudni. Pl. 1864-ben és 1890-ben is ugyanaz a területrész Kis József nevén volt. Csak amíg 1864-ben állt rajta pince is, 1890-ben - legalábbis a birtokrészleti jegyzőkönyv szerint már nem. A következőkben figyeljük meg a beltelki szőlők tulajdonosainak és területének alakulását! A vizsgált források erre is kiváló alkalmat nyújtanak. 1864. 1890. Név (hsz.) Szőlőterület/D Név Huk Rozália (55.) 1273 Huk Rozália Bek Gaspar (53.) 1234 Albrech János Klesch János (52.) 952 Fuchs István Mühl György (51.) 881 Mühl Péter Ekl Katarina (50.) 808 Ekl Ignácz Horn Margit (49.) 508 Rein József Notheisz Miklós (48.) 928 ifj. Klesch János Schuman Mihály (47.) 291 Schuman Bálint Notheisz Mihály (46.) 260 Notheisz Mihály Rausch Bálint (44.) 783 Schuman Bálint Szőlőterület/D 1273 1234 952 881 808 508 928 291 138 783 A forrásanyag alapján megállapítható, hogy a terület helye sem változott meg, nagysága is csupán annyit, hogy Notheisz Mihály korábban 260 D-es szőlője 138 D-re csökkent. Az is megállapítható, amit a pincék esetében már láttunk, hogy a szőlők cserélődése megegyezik a házak gazdák közti cserélődésével, a szőlő követte minden esetben az új tulajdonoshoz a házat. A rétgazdálkodás jelentősége nem volt túl nagy a beltelki részen. Rétje mindkét időpontban 5 gazdának volt csak itt. 1864-ben a rétterület 3525 D, melyből egyedül Klesch János 3022 D-t birtokolt. A többi területen 4 magyar gazda osztozott. 1890-re a rét nagysága 3945 D-re növekedett, melyen két német és 3 magyar gazda osztozott. Klesch János rétjét 3019 D-nek mérték akkor. A zöldséges kert megjelöléssel csak 1864-ben találkozunk. Akkor 1534 D volt az ilyen terület nagysága, melyen 1087:447 négyszögöl arányban osztoztak a német és a magyar gazdák. 1890-ben a kert megjelölés szerepelt már csak. Ennek területe azonban a 26 év alatt jelentős módosuláson ment át, mennyisége 43 773 D-re növekedett. Magyarázatát adja, hogy 1864-ben 51 170 D gyümölcsöst is összeírtak, erről azonban már 1890ben nem esett szó. Valószínű, hogy az 1864. évi gyümölcsös jelentős része 1890-ben kertként szerepelt. Ezt erősítik a kataszteri térképek adatai is. A bejegyzés változásának okát csak feltételezni tudjuk: a gyümölcsfák közé, esetleg azok megritkításával, kerti vetemények kerültek. (A szájhagyomány is ezt erősíti meg, miszerint Komlón, az 1930-as években a kerten a zöldség és gyümölcs - meggy, szilva, alma, körte - közös termőhelyét értették.) Összevetve a két időpont mennyiségi változását, hozzávetőleg 10 ezer D-nyi a csökkenés. Ez növekedésként jelentkezett a szántók területénél. Az összes kertterületből 32%-ot birtokoltak a magyar gazdák. Mivel a korábbi gyümölcsös nem egyértelműen lett kert, szántóvá is lett egy része, sőt egy-egy darab több művelési ágra is bomlott, az 1864. évi részaránnyal ezt nem tudjuk összevetni. A szántógazdálkodás tehát a két időpont között alapjában a kertgazdálkodás rovására gyarapodott meg a Beltelken. 1864-ben a beltelki szántók összterülete 25 449 D-t (15,9 kh) tett ki. A német gazdák ebből a területből 17 453 D-t (68,58%) hasznosítottak, a magyar gazdák pedig 7996 D-t (31,4%). 1890-re a szántóterület mérete 38 475 D-re növekedett (24,04 kh). Míg 1864-ben a területet 16 né-