Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében I.

202 CSERDI

ANDRÁS családoknál, a falu egészében bekövetkeztek - születés, halálozás, házasság -, akkor még inkább lehetne beszélni jelentős mértékű cserélődésről. Mindezekre azonban a vizsgált források alapján nem nyílik mód! Az 1864. évihez viszonyítva az 1890-re új nevek nem mind beköltözés eredményei. Utalhatnánk itt az általunk ismert egyetlen példára, a Barkó névre. Az 1854-et megelőző évek egyetlen általunk ismert összeírásában sem szerepelt ilyen név. 1854-ben készült egy összeírás,

24 ebben a 24. sz. ház Barkó Mihály tulajdonaként szerepelt. Az 1864. évi birtokrészleti jegyzőkönyv nem tartalmazza a Barkó nevet, feltehető tehát, hogy akkor ilyen nevű birtokos nem élt a faluban. 1890-ben a név ismét szerepel, akkor a zsellérek közt olvasható, a hazátlanoknál. Az előzmények ismertetésénél utaltam már a nemzetiségi kérdés vizsgálatának lehetőségére és fontosságára is. Az 1864-et megelőző évek nemzetiségi összetételének alakulásában a tendencia az, hogy az évek során a magyarok aránya a németekhez viszonyítva csökkent. Ennek oka a betelepülés fokozottabb üteme volt. Bár már 1817-ben a Bólyi és Sellyei Uradalom, hová Komló is tartozott, azon az állásponton volt, hogy würtenbergi és bádeni kivándorló népre semmi szüksége nincsen,

25 a bevándorlás nem állt meg. Ezt bizonyítják a már bemutatott új nevek is, és a németek számának növekedése. 1864-ben a 88 birtokosból 43 a magyar, ami a birtokosok 48,8%-a. A már említett 1854. évi anyaggal összevetve, 10 év alatt 60,3-ról csökkent le a létszámuk ennyire. 1890-re a magyar birtokosok létszáma kettővel növekedett, 45 főre, a német gazdáké pedig hárommal, 48 főre emelkedett. A magyar gazdák aránya némileg csökkenve 48,3%-ot tett ki, ezzel párhuzamosan a német gazdák aránya 51,6%-ra nőtt. A XIX. század elején magyar többségű falu 1864re már német többségűvé vált, időszakunkban pedig már csak finoman módosultak az arányok. A lakosság nagyarányú cserélődése, változása maga után vonta az egyes lakóházak lakóinak, tulajdonosainak a változását is. A bemutatott két névsor ezt is példázza. Érdemesebb közelebbről e szempontból is megfigyelni az anyagot, mivel a változásokat ez is tükrözi, házasságokra, öröklésekre, vásárlásokra világít rá. A legelső megállapításunk az lehet a bemutatott lakórend tanulmányozása során, hogy 1864 és 1890 között a falu házait átszámozták. 1864-ben egy házszám alatt több esetben is sze24 Hoppá József: Adalékok Komló és peremterületei népességének történetéhez (1828-1912). Kézirat. Komlói Múzeum kéziratgyűjteménye. 25 Kardhordó Kálmán: Adatok a „Boly és Sellye Földes Uradalom" reformkori történetéhez. 233. p. In. : Baranyai Helytörténetírás, 1972. A Baranya megyei Levéltár Évkönyve, Pécs, 1973. repelt két lakóház, esetleg házrész, ez 1890-re zömében megszűnt. A falu lakosságának falun belüli mozgására utaló jelenség, hogy a mindkét névsorban azonos néven szereplő 26 birtokos közül, 26 év alatt másik házba költözött át Kasztl József, Kovács János, Zak József, Bek József, Czukor János, mindkét Czukor József, Tóth (kis) János és Fuchs István. A 26 főből tehát 9 másutt lakott, nem ott, ahol 26 évvel korábban. A paraszti mentalitást figyelembe véve ez megerősíti azt a gyanút, hogy inkább csak azonos nevű személyekről van szó, pl. gyerekekről, akik házasság stb. révén kerültek új lakóhelyre. Az 1890. évi 73 házat birtokló parasztgazdából mindössze 15 lakott ott - ha feltételezzük, hogy azonos név azonos embert takar -, ahol 1864-ben. Ha e feltételezést elvetjük - bár mindenesetre óvatosan kell kezelni -, akkor még kevesebb. 58 lakóháznak tehát nem az volt a tulajdonosa, aki 26 évvel korábban. Ez a meglepően magas szám már sejthető volt a névvizsgálat adatai alapján. A két lakórend további vizsgálata alapján juthatunk el a következő felismerésig is. 1864-ben a 47. sz. házban lakott Schuman Mihály. Az ő gyermeke volt Schuman Bálint, aki örökölte is tőle a házat, amelyik 1890-ben az 50. számot viselte. Schuman Bálint benősülhetett az 1864-ben a 44. sz. házban élő Rausch Bálintékhoz, így örökölte onnan felesége révén Rausch Bálint házát. Ez utóbbi ház száma 1890-ben 47. volt. A Rausch családdal 1890ben már nem találkozunk a birtokosok közt, feltehetően azért, mivel Rausch Bálintnak csak lánya volt. Elgondolkoztató az 1864-ben az 50. sz. házban lakó Ekl Katarina példája is. Ha volt is férje, az még elképzelhető, hogy a ház és a föld is megmaradt esetleges házassága után is az ő nevén. Viszont az, hogy házának 1890-re a birtokosa Ekl Ignácz lett, az előbbi feltevést házasságával kapcsolatban megkérdőjelezi. Mert ház és föld lehetett a nevén, de a gyermeknek az apja nevét kellett felvennie. Ebből viszont arra kell gondolni, hogy Ekl Katarina vagyonát (ha volt is férje) egy korábban nem Komlón lakó rokona vagy testvére örökölte, aki az örökség elnyerése után költözött Komlóra. Természetesen lehet az is, hogy az örökös Ekl Ignácz korábban is Komlón élt és teljesen vagyontalan volt. Ez utóbbi ellen szól viszont a németeknél szokásos örökösödési rend. És végül még egy lehetőség: Ekl Ignácz Ekl Katarina házasságon kívül született gyereke volt. A 49. sz. házban 1864-ben Horn Margit lakott. A ház 1890-re Rein Józsefé, ugyanakkor a Horn névvel már nem találkozunk. A vásárlás gondolata mellett a házasság gondolata is felmerül a változás okának keresésekor. A német és magyar gazdák között nem volt jellemző a házak cserélődése. Az összehasonlítás alap-