Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

172 FÜZES MIKLÓS szilárdan fogta át a szövetségi államokat. Ez annak köszönhető, hogy eltérő anyagi érdekeik vannak, s eltérő a sebesség is, amellyel együtt és külön-külön forognak meggondolatlanul saját hanyag demokráciájuk körül, s szövetségi egységük ellenére igen erősen hajlanak a szétválásra. Amerikában a republikánusság nemzeti fejlődés eredménye, ez nyilvánvaló és ismert tény, nem szükséges magyarázni; egyszóval őshonos (endemikus). Ezenkívül az Egyesült Államok köztársasága nincs kitéve inváziónak, nincs szüksége arra, hogy hódítson, s ezért nincs szüksége állandó hadseregre. De Európában a születő köztársaságoknak védekezésre kell berendezkedni, s ezért nem nélkülözhetik az erős katonai hatalmat. A francia köztársasági hadseregben mutatkozott meg a maga meztelenségében a köztársasági hadseregekre jellemző intrika, átpártolás, felforgató tevékenység, - Napóleon idejéig. Más seregekben teljesen más szellem uralkodott. Példa erre az osztrák és az orosz hadsereg, melyek faji, vallási, nyelvi szempontból legkülönbözőbb emberekből állták, de ezekben a seregekben a faji különbségek és a sokféle visszaélés ellenére, a katona teljesítette kötelességét, s ezekben a hadseregekben megvan a cselekvés egysége, melynek a köztársasági sereg híján van. A katonai fegyelem a monarchikus hadseregben megtelel a követelményeknek; a köztársasági hadsereg fegyelmét az engedetlenség szelleme gyengíti, ez megfertőz minden csapatot, s legfeltűnőbben látható a legmagasabb rangúak esetében. Sajnos, az a helyzet Magyarországon, hogy minden parancsnok kis diktátornak képzeli magát, s nem szab határt nagyravágyásának. Közte és a főbb hatóságok között rendszerint csak egy ember van, akit a legkisebb összecsapás is összetör. Egy monarchiában szilárd fegyelem van, s ezzel a legmerészebb ambíciókat is ellenőrzés alatt lehet tartani, vagy legalábbis tudni róla. Őrültség volt republikánus kormányt alakítani, amikor hadseregre lett volna legnagyobb szükség. Ebben a válságos helyzetben a köztársaság alkotmányos monarchiává alakult, mivel egy diktátor hatalma alá került. Rengeteg diktátort emeltünk fel, s szabad kezet adtunk olyan emberek terveinek, akik arra szövetkeztek, hogy eláruljanak minket. Ha valaha, akkor ez alkalommal valóban tárgyalni kellett volna a néppel erről a fontos intézkedésről. Kossuth legalább beszélt az országgyűléssel a Függetlenségi Nyilatkozatról; Szemere - aki kikiáltotta a köztársaságot - nem tartotta szükségesnék, hogy azt bárkivel is megbeszélje. A Közlönyből vett néhány részlet megmutatja, hogy ekkoriban Kossuthnak milyen elképzelései voltak az állam politikájáról, illetve azt, hogy milyen elképzeléseket akart a nyilvánossággal elfogadtatni e kérdésekkel kapcsolatban. A Közlöny ekkor Kossuth közvetlen befolyása alatt állt, s ő maga is írt cikkeket. Kossuthnak hibái és tévedései ellenére megvolt az az érdeme, hogy kifejezte véleményét, s ezt teljes őszinteséggel tette, ez alkalommal hitélt adhatunk őszinteségének. Minden okunk megvan rá, hogy feltételezzük: Magyarország kormányzójának igazi érzéseit és nézeteit a következő szemelvényekből ismerhetjük meg, mélyeket egy halom Közlöny átolvasásával választottam ki, olyan pontosan (pile) fordítottam egyszerű angolra - mivel bővelkedik fennkölt kifejezésekben -, amennyire lehetett. „Hadd nyilvánítsa ki Magyarország a függetlenségét, hadd rázza le a nép a gyűlölt Habsburg igát. Ez a legsürgetőbb óhaja, leghőbb imája minden becsületes magyarnak." „Európa ujjongani fog e nagyszerű megnyilvánuláson. A nagyhatalmák mind - talán egyet kivéve testvéri kezet nyújtanák az új államnak. Anglia amelynek legfőbb célja gazdagságának gyarapítása - óriási termékenyítő terveinkben és kimeríthetetlen forrásainkban fel fogja ismerni azt a nemzetet^, mely önálló jogokkal képes szerződésre lépni." „A franciák - kik névleg már szabadok^ — isten s ember elleni véteknek tartanák, ha nem ölelnék keblükre örömest újonnan függetlenné vált testvérüket. A moszkvait nos, ő lehet, hogy kicsit megremegteti szívünket, de hogy féljünk, hogy a legcsekélyebb aggodálmunk is legyen ezzel kapcsolatban, az kishitűség lenne. A pétervári kabinet mindig is feltűnően egoista politikát folytatott. A cárra hatással van az az összefüggés, hogy a magyar ügyekbe való beavatkozása egy európai háborúhoz vezethet, az pedig az ő bukásához vagy legalábbis hatalma csökkenéséhez. Ezért nem fog lépést sem tenni, hogy támogassa azt a dinasztiát, amelyik elvárja tőle, hogy saját érdekei kockáztatásával segítse őt. S ha ezek után Oroszország mégis beavatkozik! Mit számít az"? Magyarország most erős - nem azért, hogy télülkerekedjék bármély nagy csapáson, hanem mert fenn kell maradnia. Lehet, hogy valamit vesztünk"? Igen, több ezer embert, de függetlenségünk annál jobban fog virulni, ha azok vére táplálja, akik védelmében estek el." „Észak-Olaszországban a dolgok új szakaszba léptek. Károly Albert trónját félti - nem Itália népének szabadságát. A király elvesztette trónját - a nép fog ügyelni saját szabadságára." „A piemonti hadsereg legyőzéséről - mellyel Ausztria annyira dicsekszik -, Radetzky elmondhatja az ókori hős szavaival: Még egy ilyen győzelem és Ausztria elveszett." „Itália középső része megőrizte szabadságát, Szicília nem enged. Franciaország örömmel állapította meg, hogy fejlődik a népek szabadsága (nemzetek). ö volt az, aki Európában felemelte a szabadság zászlaját és nem fog (repise her) és a népnek, mely szabad akar lenni." „Anglia külügyminisztere éppen most adta bizonyítékát Angliának a szabadságukért harcoló nem-