Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. 173 zetek iránt érzett szimpátiájának azzal, hogy kijelentette, Szicíliát nem lázadó tartománynak tekinti." „Nem kell attól félnünk, hogyha nem kiáltjuk ki függetlenségünket, a szabad nemzetek (népek) nem ismerik fel bennünk testvérüket, s hogy eltörölnek bennünket a föld színéről, Ausztriával együtt." De elég is ebből a hencegésből; az adott minták elegendőek ahhoz, hogy megmutassuk, milyen illúziói voltak Kossuthnak forradalmunk legkritikusabb időszakában. A hadügyminisztérium megalakítását Görgeyre bízták, abból a meggondolásból, hogy nem fog vágyakozni a hatalomra, melynek nem tagja; s azzal a reménnyel, hogy ha belép a kabinetbe, ambícióinak gátat vethetnek. Görgey nem habozott elfogadni a posztot, amit azzal a burkolt feltétellel ajánlottak fel neki, hogy amikor hivatalba lép, le kell mondania a központi hadsereg parancsnokságáról, mivel a főparancsnoka és a hadügyminiszteri funkció öszszeegyeztethetetlen. Görgey nem sietett megválni a hadseregtől. Amikor végül is elfogadta a felajánlott posztot, Komáromban volt és május 4-21-ig Budát ostromolta makacsul. Amikor megjelent a kormány ülésén Debrecenben, már befejezte sikeres hadjáratát, Buda elfoglalásával; ez felesleges hőstett volt, s mint a későbbiekben meglátjuk, végzetes is,

53 de ez magasra emelte őt a közvélemény szemében, s Kossuth hajlandó volt mindent megadni neki, amit csak kért. Görgey nem kért sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy megőrizhesse parancsnoki tisztét, anélkül, hogy lemondana a hadügyről - röviden, megmaradni főparancsnoknak és hadügyminiszternek is. Ez a válóban szerény kérés valószínűleg követelés formájában hangzott el. Bárhogy legyen is, Kossuth kormányzó teljesítette ezt a kérést annak rendje s módja szerint, miután Görgey egyórás magánbeszélgetést folytatott vele. Egy kabinetülésen Kossuth hozzájárult, hogy Görgey hűségesküt tegyen a Függetlenségi Nyilatkozatra. Miután Görgey letette az esküt, minden kollégája kezet rázott vele, többé vagy kevésbé szívélyesen. Ez az eset egy békeszerződés megkötésének tekinthető, melyet Kossuth ratifikált azzal, hogy megragadta Görgey jobb kezét, s homlokon csókolta őt, úgy, ahogy egy gyöngéd apa csókolná meg kedves gyermekét, - ez alkalommal úgy tűnt, hogy remeg a gyermek előtt, míg a gyermek meglehetősen önhitt tekintetet vetett az önjelölt apára. Elképzelhetetlen gyengeség volt - és bűntett az állammal szemben - Kossuth részéről, hogy elszalasztottá az alkalmat, hogy megfossza Görgeyt hatalmának legalább egy részétől. Ezt a hatalmat meggondolatlanul ruházták Görgeyre, s számtalan bizonyítékát adta annak, hogy ezt saját önző céljaira használta fel. A bizonyítékok közt - melyeket Kossuth beszerezhetett volna, ha jónak látta volna volt egy osztrák tábornok elfogott levele is, mely világosan mutatta, hogy Görgey kapcsolatot tartott az ellenséggel, anélkül, hogy számot adott volna a kormánynak erről a kapcsolatról. Rendes körülmények között egy kormánynak el kell kerülnie azt, hogy szélsőséges intézkedéshez folyamodjék, de amikor az állam biztonsága, a nemzet függetlensége csak ilyen eszközökkel őrizhető meg, akkor szent kötelessége a kormánynak, hogy habozás nélkül ilyen eszközökhöz folyamodjék. A habozás ilyen körülmények között megbocsáthatatlan gyengeség, sőt bűntett lenne. Görgey valószínűleg kevésbé lett volna veszélyes a hadügyben, mint a hadsereg fejeként. Kossuthnak minden körülmények között kényszerítenie kellett volna Görgeyt, hogy mondjon le a parancsnokságról, s meg kellett volna erősítenie minisztériumi funkcióit. Ha ő - a nép embere; az az ember, aki azzal dicsekedett, hogy a nemzet és a nép egyhangú szavazással választotta őt Magyarország kormányzójává -, ha ő nem tudja rákényszeríteni erre Görgeyt, el is küldheti akár a lemondását a nemzetgyűlésnek, amely megválasztotta őt; s megválhat a hatalomtól, ha nem tudja már tartani, s el kell tűrnie, hogy egy öntelt katonai vezér (chieftain) büntetlenül dacolhat vele. * * * Nem kétséges, hogy csodálatos beszédkészsége révén hatalmas befolyásra tett szert a nyilvánosság előtt. Megvolt az a szokása is, hogy beszédét mindig a hallgatóságához alkalmazta, a körülményekre való tekintet nélkül. Beszédkészsége s ez a szokása megrendítette a köz bizalmát. Az egyik osztálynak címzett beszéd ellentétben állt a másik társadalmi rendhez szóló beszéddel. Ha számtalan beszéde alapján akarnánk igazi érzéseit és nézeteit összegyűjteni, azt látnánk, hogy felváltva volt demokrata, arisztokrata, alkotmányos királypárti, köztársasági - röviden bármi minden, amivel hallgatósága éljenzését felkelthette. A népszerűség iránti heves vágyakozása eredményezte ezt a kirívóan következetlen viselkedést. A taps, a lelkes éljenzés úgy kellett neki, mint a napi kenyér. Ha Kossuth valaha metafizikai művet írna, - s ki tudja, nem látjuk-e őt valamelyik nap Hegel vagy Schelling követőjeként, egy lépéssel előrébb jutna, mint Descartes, és megmutatná, hogy a gondolkodás puszta ténye nem elégséges bizonyítéka a létezésnek. Cogito, ergo sum - ugyanez franciául mondja a francia filozófus. „Beszélek a nyilvánosság előtt, s megtapsolnak, tehát valóban és tényleg létezem." - ez lesz Kossuth alapelve, melyre filozófiáját építeni fogja. Úgy tűnik, azt képzeli, hogy őt azért küldték a mi különös világunkba, hogy közelebbről meghatározza azt. Ezért, amikor már nem volt többé lehetősége arra, hogy érzelmeinek a mi érzékletes, erőteljes nyelvünkön adjon kifejezést, tökéletesen elsajátította az angol nyelvet és hónapokon keresztül naponta mondott fennkölt és ünnepé-