Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

156 FÜZES MIKLÓS tóbb; ő maga úri modorú s itt a szemtelen, közönséges tolakodó fiatalember, ki nem érti azokat a célzásokat, hogy takarodjon már és másutt keresse a szerencséjét. Deák azonban, jó természetével, hozzászokott ehhez a kellemetlenséghez, de néha mégis durván bánt a „szlovák legénnyel" - ahogy nevezte őt - mivel Pulszky szlovák eredetű volt —, valójában úgy, ahogy az ügyvédek bánnak gyakornokaikkal.^ A „szlovák legény" terjeszkedett, mint egy liliom, s mivel gazdag nagybácsival volt megáldva, lehetősége volt arra, hogy Angliába látogasson, írt egy kis könyvet, melyben kifejezte csodálatát az angol alkotmány és annak szerkezete iránt. Visszatértekor Pulszky belépett a közéletbe és vitába bonyolódott Leo Thun gróffal. (Leopold Leo Thun und Hohenstein gróf (1811-1888) 1848 áprilisában cseh helytartó, 1849-1860 között közoktatási miniszter. FM) Ebben az időben eltökélt pánszlávista volt és a Liberális Párt vezetője Csehországban, de most magasrangú tisztviselője az egy és oszthatatlan Osztrák Birodalomnak. Pulszky a magyarság ügyét védte a gróf ellenében, nagy elmésséggel és mondhatni igen jó érvekkel, s így magasra emelt zászlókkal (with flying colours) került ki a vitából. Szokásos állhatatlanságával minden párttal kapcsolatot tartott, s ezért egyik sem bízott benne, és egyik sem becsülte. Amikor a Magyar Minisztérium megalakult 1848 áprilisában, Pulszky Batthyány Kázmérra akaszkodott, ahogy azelőtt Deákkal tette. Először Kossuth keze alatt a Pénzügyminisztériumba került (Finance Department), de azután Bécsbe ment gróf Esterházyhoz, mint külügyi államtitkár (Under-Secretary of State for Foreign Affairs). Pulszky végre megfelelő közegében (elemében) volt és hamarosan fő mozgatója lett a cselszövéseknek és intrikáknak, melyek szükségszerűen folytak az osztrák liberálisokkal és a bécsi napisajtóval azért, hogy akadályozzák a tervek megvalósulását, melyeket a bécsi Camarilla eszelt ki ellenünk, ö volt a legalkalmasabb erre a posztra, mivel házas volt már két vagy három éve - egy zsidó származású bécsi bankár lányát vette el; s feltételezhető, hogy igyekezett nemcsak az ifjú hölgy vonzalmát, hanem vagyonát is elnyerni, s mindezt inkább posztjának, mint személyének köszönhette, mely „certes" semmi vonzóval nem rendelkezett. Vékony testalkatú volt, egyik válla kissé lejebb, mint a másik. Szokásos önteltsége dacára volt Pulszky megjelenésében valami megalázkodó, hajlongó vonás. Nagy, gúnyos szája és csúcsos álla hatását enyhítette egy tűrhetően magas homlok, s a sötét szemek alattomosan kandikáltak ki üregükből, de általában felfelé tekintettek, mintha azon erőlködtek volna, hogy felülről lássanak rá az orr hegyére s ez Pulszky arcának figyelemreméltó vonása volt. Orra nem volt éppen sasorr vagy „római", inkább olyan, mely miután sikertelen kísérletet tett arra, hogy megtestesítse a sasorrt, éles szögben ugrott előre, és terjedt szét, aránytalan nagyságot biztosítva ezzel az orrlyukaknak. Egy különleges orr, mely megjelenésében leginkább egy gyertyatartó kupakra emlékeztetett. Kiváló orra és ingerlő orrlyukai ellenére

32 Pulszkyt sima, szakálltalan arcával sápadt, kékes vonásaival és éles hangjával tizenéves ifjúnak nézhette volna bárki. Öltözéke természetesen egy zseni rendetlenségét mutatta. Miután egyik legtüzesebb és leghangosabb hazafi volt, Pulszky hirtelen eltűnt, amikor Windischgrätz elérte a magyar fővárost és egyszerre diszkrét hallgatás volt megfigyelhető hollétét illetően. Először azt hitték, hogy hazája székhelyére ment Sáros megyébe, a Kárpátok egyik kiágazásába. Ide valóban el is indult-, de csak azért, hogy feleségét odavigye és otthagyja. Miután biztonságba helyezte élete párját, egy szlovák bádogos legény álöltözetében vergődött keresztül a Kárpátokon, átgyalogolt Galícián és sok érdekes kaland után sikerült elérnie Breslaut, ahonnét Angliába indult. Ismét biztonságban tudta magát, s látva, hogy nem veszett el még az ügyünk, épp ellenkezőleg; bátran védekeztünk a csatamezőn; Pulszky ismét hűséges magyar hazafi lett. Elintézte a savoir fáméba révén, hogy rangos és befolyásos ismerősökre tegyen szert, kapcsolatba kerüljön az angol sajtóval, melynek sok cikket írt Magyarországról. Saját érdemeit nagyon is jól látta, és gondot fordított arra, hogy szolgálatait Kossuth előtt ismertté tegye, azzal a kéréssel, hogy őt a kormány angliai képviselőjének nevezzék ki. Kérvényei észrevétlenek maradtak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ő esete jóval az országgyűlés előtt történt. Ha valamelyik képviselő megkérdezte, hogy mi lett Pulszkyval, barátai azt állították, hogy Kossuth megbízatással külföldre küldte őt (Foreign Mission). Ez olyan állítás volt, melyet csak maga Kossuth erősíthetett volna meg s habár az országgyűlés szerkesztett hozzá egy kérvényt ebből a célból, nem tudták válaszra bírni. Bármi oka volt is Kossuthnak a hallgatásra, Pülszkynák ez csak előnyére vált, hisz megmentette őt attól, hogy az országgyűlés törvényen kívül helyezze őt, mint a többi szakadárt, Pázmándyt, Szentkirályit stb. Amikor Kossuth minisztériuma véglegesen megalakult 1848 áprilisában, az angliai képviselő kinevezése a kormány elé került. Nyilvánvaló volt, hogy szükség van ilyen képviselőre, de abban az időben igen nehéz lett volna bárkit küldeni Magyarországról, kivéve a konstantinápolyi kerülőút által; így azt javasolták, hogy mivel Pulszky úgyis a helyszínen van, jobb lenne ráruházni a kinevezést. Másrészt viszont határozottan állították, hogy kétértelmű viselkedése után nem bizalomra méltó személy, s egy olyan ember, aki megszökik hazájából a veszély idején, nem alkalmas arra, hogy külföldön a képviselőnk legyen. Ez természetesen igen