Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. 157 meggyőző érv volt, mellyel csak a praktikus megoldást (azaz a célszerűséget, hogy ti. ő már ott van Angliában) lehetne szembeállítani. Végül az első vagy alapjavaslatot elfogadták, habár Kossuth csak nyilvánvaló vonakodással hagyta jóvá. A külügyminiszter (DE), aki - nem érdektelen megfigyelni - az ex-államtitkár rehabilitációját javasolta, felvetette, hogy Pulszky, mint a kormány akkreditált követe kapjon rendes fizetést, mellyel legalább a kiadásait fedezheti. Kossuth megjegyezte-, először ki kell érdemelnie azzal, hogy jóváteszi a múltját. Miután így tisztázták Pulszkyt, s a harc véget ért, felhatalmazták a Magyar Emigráns Bizottság felügyeletének ellátásával. Hogy ez mennyire volt hasznos a hírnevének, azt abból a tényből is láthatjuk, hogy egy tiszt besúgónak és gyávának nevezte őt, s így kénytelen volt - habár vonakodva - párbajozni az emigrációban, s állni a nagyon szigorú megjegyzéseket az emigrációs pénzalap kezelésével kapcsolatban (F). Ugyancsak nem irigyelhető azért a hírhedtségért, amit azzal szerzett, hogy jelentős részt vállalt a szerencsétlen Beck baronesz halálra üldözésében. A hölgy elkövette azt a „szörnyű" vétket, hogy írt egy könyvet a magyar forradalomról, s ez az „Egy magyar hölgy emlékiratai" címet viselte, s értékesebb volt afféle szentimentális irományoknál (Memoirs of a Hungarian Lady). (G). Azok a becstelen és szégyenletes eljárások, amiket alkalmaztak, világossá tették, hogy Anglia nem a legkívánatosabb hely Pulszky úrnak, aki természetesen megragadta az első kínálkozó alkalmat, hogy hűségesküt tegyen Kossuthnak, majd elkísérje Amerikába s társa legyen a hiábavaló fáradozásaiban annak, akihez piócaszerü szívósságával ragaszkodott. Deák Ferenc Deáknak — homo antigua virtate et fide - egész megjelenése harmóniában van becsületes, nemes, makulátlan jellemével. Az intellektuális fölény nyugalma keveredett benne a tettetés nélküli, természetes, egyszerű viselkedéssel. Semmi teátrális nem volt benne, sem hamis érzelgősség, nem volt érdemdús ragyogás beszédeiben, melyek igazi államférfi beszédei voltak - rövidek, velősek, világosak, szenvtelenek és alaposak, egyaránt hatották hallgatóinak értelmére s érzéseire. Abban az időszakban, amikor Deák az Alsóházban a Liberális Párt vezetője volt^

1

, az alkotmány elveit fogalmazta meg, cselekedeteinek vezetőjét, s minden kérdést vitára bocsátott, hogy az a józan észnek megfelelő legyen. Ebben a vonatkozásban és minden másban is ellentéte volt Kossuthnak, akinek ragyogó ékesszólása s a tömeg szenvedélyeire gyakorolt hatása idegen volt Deáktól, méltóságán alulinak tartotta volna alkalmazni. Deák kissé tömzsi, hízásra hajlamos magyar (komoly, de kifejező vonásaival) mindig hosszú íehér mellényt viselt; mindig nagyon tiszta és egyszerűen hímzett atillát és fekete nadrágot. A magyar nemes típusa volt. Szokásos komolysága ellenére a nagy szemeiben ragyogó játékosság mutatta, hogy a vidámság nem idegen tőle. Deák valójában, ha arra volt kedve, nagyon vidám volt, és élénkítette az ünnepi lakomákat anekdoták elmondásával és szellemes megjegyzésekkel. Ezek sokáig emlékezetesek maradtak azok számára, akik abban az örömben részesülhettek, hogy ilyen alkalmakkor a társaságában lehettek. Gróf Batthyány Lajos Batthyány Lajos kétségtelenül rendkívüli képességekkel megáldott ember volt. Jelleme, miként arcának vonásai, valamiféle antik jelleggel bírtak mint Coriolanus vagy mint Catilina. Büszke és gőgös volt viselkedése, ingerlékeny természetű és nemeslelkű, felruházva rendkívüli okossággal és becsületességgel döntéseiben, átjárta őt saját vidámságának érzése, s ha helyesnek ítélt valamit, igen szilárd volt döntésében (elhatározásában), oly makacssággal kitartott amellett, hogy nem lehetett meggyőzni. Véleményének hajlíthatatlansága tette őt hajlamossá a hibák elkövetésére, melyek a közügyek intézésében való tapasztalatlanságából származtak. Amit tett, tiszta lelkiismerettel tette, azzal a meggyőződéssel, hogy jót tesz hazájának. Ismerte honfitársait jól s tudatában volt nemzeti jellegzetességből eredő hibáiknak, s tudatában volt annak is, hogy ezek a hibák közösek minden társadalmi osztályban, még a legkülönb egyének sem mentesek tőlük. Tudta, hogy a nemzet hajlamos jólétben az emelkedett hangulatra, szerencsétlenségben a csüggedésre és a népet könnyű félrevezetni a lelkesedők ábrándjaival, a demagógok fellengzős beszédeivel és a klikkek eseléogásaival. Kételkedett abban, hogy a nemzetnek van elég ereje, határozottsága és kitartása ahhoz, hogy Ausztriával konfliktust kezdeményezzünk, - s kételkedése nem volt alaptalan. Előre látta az összes veszedelmet, amit ez a konfliktus csak hozhat. Nem voltak illúziói ezzel kapcsolatban. Tudta, hogy kevés eszközünk van arra, hogy ezt véghezvigyük, s meg volt győződve arról, hogy ha Ausztria elesik, Magyarország nem tud megállni egyedül, s ezért az ő kötelessége volt elkerülni, hogy ilyen harcba kezdjünk, mely a legkedvezőbb feltételekkel sem vezethet jó eredményre. Barátai minél inkább arra próbálták rávenni, hogy tagadja meg ezt a meggyőződését, annál erősebben ragaszkodott hozzá. Közvetítőként fellépni Magyarország és Ausztria között - ez a gondolat hízelgett önértékelésének és legfőbb ambíciója lett. Ezen kívül nagyon helyesen - úgy vélte, hogy ha a többség indulata nem tartható ellenőrzés alatt, az anarchiához vezet. Népszerűségét elvesztette azzal, hogy