Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)
Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)
152 FÜZES MIKLÓS ben ismét nem hallgatták meg, lemondott. Miután újraválasztották képviselőnek, a képviselőházban Kossuth szerepét igyekezett ellensúlyozni. Javaslatára és részvételével parlamenti küldöttség ment Windischgraetzhez, de őt nem fogadta. A képviselőház Debrecenbe költözése után is Pesten maradt, ahol 1849. január 8-án letartóztatták. 56 Mészáros tábornok Amikor Pestre érkezett (1848. május 23-án), a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. Az emberek hamar megszokták jellemének azt a furcsaságát, hogy sóvárgott a katonai siker, dicsőség után, mely második természetévé vált, s mely valószínűleg akkor alakult ki benne, amikor Radetzky marsall alatt szolgált. Nem mintha ő bármi módon „Schwärzgelb" lett volna, habár úgy tűnt, kissé befolyásolja őt az osztrák „copf". Emiatt több nézeteltérése támadt az Ellenzékkel. Mindamellett igen becsületes volt, és lelkiismeretesen teljesítette mindazt, amit a kötelességének tartott. Kopasz fejének arcvonásai jóindulatról tanúskodnak, s atyai kedvességről; ez az arc Caravaggio és Sebeastiano del Piombo mártírjait idézi elénk. Amikor nyilvánosan beszélt, hanghordozása puritán imaházba való monoton volt, s nem illett egy alkományozó nemzetgyűlés hangulatához. Mindamellett beszédei azt mutatták, hogy nemcsak a katonai tudnivalókkal van tisztában, hanem egyébként is nagy tudással rendelkezik. Monoton hanghordozása ellenére lenyűgözte hallgatóit az a humor, mely beszédét jellemezte az elejétől végéig, s mely néha megsemmisítő gúnyba csapott át. Damjanich tábornok Damjanich igen népszerű volt, és méltán, hiszen legjobb tábornokaink egyike volt, igaz nem a tárgyalóasztalnál (Council Board), hanem a csatamezőn. Származása szerint szerb, 22 de érzéseiben és hajlamaiban igaz magyar, természetében hős, alakjában óriás; egész megjelenése sugallja azt a bátor szívós katonát, akinek soha nincsenek kétségei, sohasem habozik, akit semmi nem tud megfélemlíteni. Arcának nemes, méltóságteljes vonásai nyílt56 Urbán Aladár: Batthyány Lajos. Élet és Tudomány XIV. évf. 41. sz. 1959. okt. 4. Lásd még: Madarász József: i. m. Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848 és 1849. évi forradalom idejéből. I. kötet. Pest, 1868. Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. I. kötet. Akadémiai Kiadó, Bp. 1964. Gracza György: Az 1848-49-i magyar szabadságharc története I. kötet. 106. o. Podmaniczky Frigyes : Napló-töredékek. 2. kötet. Budapest, 1887. Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben, valamint Polgári forradalom (1848-1849). ságról és ugyanakkor gyermeki egyszerűségről, őszinteségről vallanak, s ez a vonás különös bájt kölcsönzött arcának. Ingerlékeny, heves, szenvedélyes természete volt, de ez nemeslelkűséggel, jószívűséggel párosult. Vakmerő bátorság, meggondolatlanság jellemezte mindabban, ami saját személyét érintette-, kihívta a veszélyt, de sohasem tette ki magát értelmetlenül neki, sem pedig a keze alá rendelt egységekkel nem tette ezt. Kedélyes és víg volt, s társaságkedvelő ; habár időnként jókedvében túl féktelen; szerette a jó lakomákat, de gyakran tette ki magát szándékosan a szűkölködésnek. Damjanichot bálványozták a katonák, elsősorban meglehetősen nyers, de erőteljes katonás szóhasználatáért, melyet a katonák naponta hallottak tábornokuk szájából, így szólt hozzájuk a fárasztó menetelésekkor ; a vidám, szabad ég alatti táborozásokkor; a csaták hevében - s ez a hang mindig friss erőt öntött beléjük, s merész tettekre sarkallta őket. Igaz, hogy a harcászatban (strategy) igen jártas volt, a politikában azonban csak kezdő. Aligha törődött azzal, hogy tanulmányozza a közéleti ember jellemzőit és tökéletesen hiányzott belőle a politikai előrelátás és a politika mesterségének ismerete, olyannyira, hogy ő, a tapasztált, öreg tiszt, aki tökéletesen jártas volt hivatásában — vak imádójává, odaadó párthívévé vált egy fiatal, arrogáns senkiházinak, aki Kossuth rövidlátása miatt parancsnokává vált. (Görgeynek! FM) Perczel Mór Tizenhat vagy tizenhét éves korában Perczel hadapródként egy osztrák tüzérezredbe került, mely Pesten állomásozott. Valószínűleg akarata és hajlatnai ellenére került ide, és két vagy három évi szolgálat után megtagadta a katonai hivatást, hogy a neki jobban megfelelő politikai elfoglaltságot válassza. Tüzér korából származó emlékei igen élénken éltek benne a horvát támadás idején is, s ez tette őt képessé arra, hogy a Tolna megyében toborzott önkéntes zászlóaljak parancsnoka legyen 2 ^. S mivel valójában egy tábornok feladatait látta el, úgy gondolta, hogy akár fel is veheti a tábornoki címet. A kormány először nem volt elragadtatva ettől az önjelöltségtől, de végül is célszerűnek tartották, hogy Perczeit ezredesi rangban a hadseregbe helyezzék. A velencei csata (ütközet) után Perczel a tolnai önkéntesek néhány különítményével és a reguláris hadsereg néhány egységével 2 ** a horvátok üldözésére indult, őket Roth generális és Philippovich vezette, akik sietősen vonulták hazafelé. A horvátok, Ozorára érkezésükkor („in batt. 7") - mely katonai szempontból igen jó fekvésű volt, egyik oldalán egy kis tóval, a másikon nagy kiterjedésű erdőséggel, hegyekkel - a tolnai és somogyi nemzetőrök
