Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. 153 félkörben felsorakozott csapataival találták szembe magukat. A horvátok igen kimerültek voltak, nem volt élelmük és már lázadozni kezdtek. Hadianyaguk szintén nem volt, mert amikor a hadosztály Baranyán vonult keresztül, hogy csatlakozzék Jellasichhoz Székesfehérvárnál a lőszert szállító vonatot a gróf Batthyány Kázmér vezette nemzetőrök elfogták. (A baranyai Oroszlónál fogták el! FM) Ilyen körülmények között a tábornokok megkezdték a tárgyalásokat a nemzetőrökkel, amikor Vérezel megjelent mögöttük. Mivel teljesen bekerítették őket, a horvátok kénytelenek voltak letenni a fegyvert és Vérezel megelégedéssel szemlélte, hogy két tábornok egy csomó tiszttel és több mint nyolcezer emberrel megadja magát és hadifogoly lesz. A kormánynak küldött hivatalos jelentéseiben dicsekvő hangon jelentette be győzelmét. Mindenki el volt ragadtatva, és a demokrata-republikánus párt üdvözölte Perczeit, s a győzelmet a sajátjukként könyvelték el. Mindamellett volt néhány ember, aki nem tudott mosolygás nélkül gondolni erre a dagályosan győzelemnek nevezett esetre, melyet úgy szereztek, hogy az ellenség egyetlen embere sem sérült meg, egyetlen puskalövés sem esett. Ez tehát valamiféle előmenetel volt Vérezel számára, katonai karrier. Ekkor már jól ismert közéleti személyiség volt, aki politikával foglalkozott, mióta otthagyta az osztrák szolgálatot. Először kortesvezér, majd

25 táblabíró 26 volt Tolna megyében, és következésképpen ennek a megyének az országgyűlési képviselője is az 1843-44-es országgyűlésen, s mint ilyen, tagja a Képviselőháznak és egyik vezetője az ultra-radikális pártnak (frakciónak) vagy extreme gauche-e ennek a gyűlésnek. Veszekedésre hajlamos és szeszélyes - nem kedvelték, inkább félték társai. A horgas orr, a kiugró áll, az összeszorított száj az önhittség és vakmerő bátorság kifejezését adja a kissé nyers vonalú, de jóképű arcnak. A hosszan leomló haját, szokását, ahogy tejét hátraveti s dacos, kihívó pillantást vet az egész világra, s mindenekelőtt véraláíutásos szemeit és a gyakori, habár szándékos arcrándításokat - a többiek durva és könyörtelen hajlamok jelének tekintették, (ha nem is annyira egy ingerlékeny, haragos természet jelének). Olyannyira, hogy Vérezel kivívta magának a .magyar Danton" nevet, és egyáltalán nem. idegenkedett ettől. Ál-dantonizmusától eltekintve Vérezel hajlamai inkább finom, törékeny testalkatával voltak harmóniában, nem pedig markáns arcvonásaival. Valójában kedves, jószívű ember volt, gyengéd térj és szerető apa, aki akár egész nap eljátszott gyermekeivel. Katonai pályafutása során bőséges bizonyítékait nyújtotta annak, hogy merész, vállalkozó szellemű és sikeres tábornok, s valószínűleg azért sikeresebb, mint mások, mert nem képezték ki a tábornoki tisztségre. Mivel ő maga mentes volt a katonai pedantériától, nem tartotta a legszigorúbb fegyelmet katonái között, de bátran vezette őket az ütközetekben, nem mindig alkalmazkodva a katonai taktika szabályaihoz, de általában jelentős sikerrel; habár, mint legtöbb amatőr, követett el hibákat és ennek következtében szenvedett is vereségeket. Nemigen tudta kedvét szegni semmi, még ellenséges körülmények között sem, hanem a háború során olyan erőt és aktivitást mutatott, mely kivívta mind Bem, mind Dembinsky csodálatát. Kétségtelen, hogy neki is voltak hibái és tévedései, és túlságosan hajlamos volt arra, hogy indulatai befolyásolják ítéleteit. Nagyon sok tisztje iránti utálatát mutatta ki mogorvaságával és önhittségével, de akik ismerték őt, tudták értékelni jobb tulajdonságait is, és őszintén ragaszkodtak hozzá. Nem volt szerencsés, hogy Vérezel hiú módon azt képzelte, hogy ő kiválóan alkalmas a főparancsnoki posztra, holott nem volt. Valahogy túl sok meggondolatlanság (hirtelenség) volt benne és kétségtelen, hogy ő úgy tartotta: „könnyű ugrás volt a sápadt Holdról letépni a fényes méltóságot (becsületet) vagy a mélység mélyére leásni ahol a mérték már nem éri a földet s a megfulladt méltóságot fürtjeinél fogva tépni ki így ő, ki megváltja azt, attól fogva viselheti vetélytárs nélkül annak minden méltóságát" Ez a meggondolatlan természete véget nem érő disputákba kényszerítette őt a kormánnyal, minek következtében kénytelen volt - nem is egyszer - megválni a hadseregtől és elfoglalni helyét a Képviselőházban. Habár semmi esetre sem tarthatott számot a legmagasabb megbecsülésre, Verczelnek figyelemre méltó érdemei voltak, különösen olyan érdemek, melyekre szüksége van egy tábornoknak, ha polgárokból álló seregnek parancsol, ő tehát éppen az az ember volt, aki előnyösen alkalmazta ezt az idegen betolakodókkal szemben, akik akár a legnagyobb óvatosság és a szigorú katonai stratégia mellett merészeltek előre haladni, s ugyanúgy az ott harcoló bátor, de télig fegyelmezett martalócok ellen, akik elárasztották (háborgatták) Bácskát és Bánátot. Nyári Vál Nyári volt Kossuth nagy ellentele és Kossuth után a legbefolyásosabb tagja az Országos Honvédelmi Bizottmánynak (Committee of National Defence), azt megelőzően a Radikális Várt tagjának tekintették; Nyári, mivel hatalomhoz jutott, azt állította, hogy sokkal mérsékeltebb elveket fogad el, habár nagy bizodalmat nem vethetünk nyilatkozataiba. Úgy tűnt, egyike azoknak, akik a következő elv alapján cselekszenek „otes-toi de la pour gère je m'ymette".