Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

A DÉL-ZSELIC NÉPI ÉPÍTÉSZETE 247 Mivel a szőlőhegyi épületek korábban állandó lakásul szolgáltak, találunk szoba-konyha-présház elosztású házakat és istállós pincéket, szénás pajtákat a szőlőhegyen. Mindezek a gazdálkodás sajátos formájára utalnak. Előfordult, hogy csak időszakos munkák idejére költöztek ki, így a szénakaszálás, gyümölcs betakarítás, szőlőőrzés, szüret idején, általában idősebb férfiak tartózkodtak a szőlőhegyi házakban. A szőlőhegyen igen kezdetleges építmények, primitív hajlékok is találhatók. Mikor a présházban nem akartak tüzelni, a pince mellett, félig földbevájt, féltetős tüzelős kunyhóban főztek, sütöttek. A hajlék tetőzetét két ágasfára helyezett karó tartja, héjazata gallyakból állt, a borítás kukoricaszár és lekaszált széna volt. A századfordulón megjelenő új pincetípus nyelegtetejü, cserépfedésű téglaépület volt. Az új épületek már mind présházas lukpincék voltak. A régebbi pincéknél ezután kezdték fúrni a lukpincéket. 44. Századfordulón épült pincekamra, a 60-as években létesített lukpince lejáratával, Vásárosbéc Újhegy 46. Sátor - lukpince lejáratánál, Somogyhatvan Kisági hegy 41. Présházas lukpince, Vásárosbéc Öreghegy 45. Háromosztatú pinceház utolsó lakójával, Vásárosbéc Újhegy 48. Pince a lakóház alatt, Magyarlukaía A lukpincék, mint már említettük, először a faluban, az udvaron, illetve a ház alatt jelenlek meg. Elterjedésükben, legalábbis közvetítőként a betelepült németek is közrejátszottak. A pincék eleinte nem is annyira a bortárolás céljára, hanem burgonya, zöldség, répa raktározására szolgáltak. Ké-